Az ukrajnai háború kitörése óta egyre vadabb mértékben elszálló energiaárak és a már előtte is meglódult infláció együttesen olyan helyzetet teremtett a gazdaságban, amelynek hatását még csak pontosan felbecsülni sem lehet, de az biztos, hogy régóta nem tapasztalt visszaesés következik az egész kontinensen.
Európai mértéket tekintve is különösen rossz helyzetben vannak a magyar háztartások bevételei, az infláció elképesztő ütemben emészti fel a fizetéseket. Ez a hatás át fog gyűrűzni az egészségügyre is, ami a lakosság egészségi állapotát, a magánellátás áremelkedését és az általános orvoshiányt nézve rendkívül veszélyes kombinációvá állhat össze nagyon hamar.
A beteg társadalom
Nemzetközi viszonylatban is rossz a magyarok egészségügyi állapota. A vezető halálokok között még mindig olyan betegségek szerepelnek, amelyek megelőzhetőek vagy kezelhetőek lennének – ebben felelőssége a mindenkori egészségpolitikának és a lakosságnak is van. Az egészségtelen életmód és az omladozó egészségügyi rendszer együttesen oda vezet, hogy a betegek egyre többen vannak, de az ellátási kapacitás egyre szűkösebb, így nem jutnak időben terápiához.
Az állami és a magánszolgáltatók szétválasztása
A fejlett országokban az egészségügyi ellátást szimultán végzik az állami és a privát szektor szereplői. Ezek egyensúlyban tartásával az állami ellátórendszerre nehezedő teher csökken (az állami rendszer elhanyagolásával együtt pedig a magánszolgáltatások egyre nagyobb teret nyernek), ugyanakkor az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény módosítása után ellehetetlenült a két szektor kombinálása, azaz a magánszférában gyorsan, de pénzért megszerzett diagnózis után a társadalombiztosítás kontójára elvégzett beavatkozás. A törvénymódosítás értelmében, aki a magánegészségügyi szolgáltatónál kap diagnózist, akkor azzal a diagnózist felállító orvos már nem kezelheti őt az állami ellátórendszerben.
Hivatalosan ez azt jelenti, hogy a sokszor százezres vagy milliós nagyságrendre rúgó beavatkozásokat is zsebből kell fizetnie annak, aki nem akarja kivárni a nem ritkán több hónapos, akár éves várólistákat egy műtétre. (Ha elérhető egyáltalán az adott beavatkozás a magánegészségügyben.)
Szakemberhiány és lassuló ellátás
Csak 2021-ben 17 ezer szakdolgozó hagyta ott az egészségügyet. Magyarországon az európai átlagot figyelembe véve is alacsony az egy főre jutó szakápolók száma. Az ellátás lassulása két okból is bekövetkezik: egyrészt nincs ideje a megmaradt személyzetnek a betegekkel a minimálisnál több időt foglalkozni, másrészt az orvosi bérek egységesítésével és a hálapénz kivezetésével az orvosok motivációja is megszűnt arra, hogy minél több beteget lássanak el a műszakjuk alatt.
Az infláció
Az infláció emelkedése azonban egészen biztosan áremelést hoz a szektorba, és ez – kombinálva az emelkedő rezsivel és elszálló élelmiszerárakkal – azt fogja eredményezni, hogy csökken a háztartások megtakarítása. Akinek nincs magánegészségügyi biztosítása, inkább választja majd az ingyenes állami ellátást, ám ott a már említett problémák miatt lehet, hogy heteket, hónapokat kell várnia, míg ellátják.
A PWC nemrég megjelent tanulmánya szerint a szektorban az elmúlt három évben a magánszolgáltatók átlagosan nagyjából 20 százalékkal emelték az áraikat, amit az infláció, a bérköltségek és a rezsi árfelhajtó hatása tovább fog növelni. Felméréseik szerint az első szakorvosi konzultációk átlagos díja a húszezer forint közeli szintről a harmincezres irányába tett nagy lépést, de az utóbbit meghaladó átlagárak elérése sem látszik távolinak.
A PWC is felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknek a tendenciáknak a megmaradásával az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyre egyenlőtlenebbé válik a társadalomban.
Lancz Róbert, a PRIMUS Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke, a Doktor24 vezérigazgatója szerint az állami rendszer – túlterheltsége miatt – az ingyenesség ellenére sem lesz vonzó alternatíva. A magánegészségügyi szolgáltatások fenntarthatóságához azonban mindenképpen szükségét látja annak, hogy csökkenjen a zsebből, biztosítás nélkül kifizetett egyéni vizsgálatok és kezelések aránya. „Régóta mondjuk, hogy fontos a magánegészségügyi biztosítás megléte, ma már a munkaadóknál egyre gyakrabban jelenik meg valamilyen biztosítási csomag a juttatások között.”
Lancz szerint már elérhetőek a piacon olyan konstrukciók, melyeknél az éves biztosítás összege két vizsgálat árából elérhető. Közép-, illetve hosszútávon az állami társadalombiztosítási rendszer és a magánszolgáltatók szorosabb viszonyát tartaná indokoltnak, ahol a társadalombiztosítás terhére lehetne magánszolgáltatóknál is igénybe venni különböző ellátásokat. Szerinte ebben a szektorban a forint drasztikus gyengülése önmagában nem okoz akkora gondot, mert a fő költségtényező a bérekben jelentkezik, inkább az általános infláció és a rendelők rezsijének elszállása okoz majd kihívást.
