De ez csak első ránézésre ellentmondásos: főleg a gyárak kerültek bajba Németországban, miközben építőmunkásból, kamionsofőrből vagy ápolóból továbbra is hiány van.
Éles különbség a német ipar mostani és 2020-as válsága között, hogy számos vállalat megválik a korábban nagy nehézségek árán toborzott dolgozóitól.
Bár közel száz éves Irving Fisher képlete, a valóság csak visszaköszön benne.
Magyarországot és Lengyelországot a külföldi befektetések, Csehországot és Szlovákiát a belső fogyasztás húzhatja ki a csávából.
Bár itthonról nézve nincsenek súlyos problémáik, a világgazdaság centrumországainak egyikében sem túl fényesek a közeljövőre vonatkozó kilátások.
A külföldi cégek magyar tulajdonúaktól szívják el a dolgozókat, így nem igaz a vállalatok állami támogatásakor sokszor elhangzó érv, a munkahelyteremtés, mert valójában munkahely-átrendezés történik.
Nem valami fényes kilátásokkal kecsegtet a Magyarországon is gyártó Stellantis vezetőjének nyilatkozata a CES-kiállításon.
Noha a kockázatitőke-befektetések idei összege várhatóan a tavalyi rekordot is túlszárnyalja, az üzleti hangulat már gyökeresen megváltozott a régió kockázati- és magántőkepiacán.
Elkerülhetetlennek látszik a félévnyi visszaesés, 2023 egésze pedig gazdasági stagnálást hozhat, redőnyt lehúzó vállalatokkal, emelkedő munkanélküliséggel és nehéz helyzetbe kerülő háztartásokkal.
Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyre egyenlőtlenebbé válik, ahogy az állami rendszer túltelítődik, a magánszféra pedig növeli az árait.