Donald Trump tavaly novemberi elnökké választása óta egyre sorakoznak az olyan hazai megszólalások, amelyek szerint Trump visszatérésével felvirágoznak nemcsak az államközi kapcsolatok, hanem a magyar gazdaság is.
- Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint a magyar kormány „ki fogja játszani a Trump kártyát”, azaz a „kiaknázatlan gazdasági lehetőségek” felhajtását reméli Trump amerikai elnökké választásától, illetve a Trump és Orbán Viktor miniszterelnök közti jó viszonytól. Sőt, a Fidesz-közeli Világgazdaság cikke szerint egyenesen „valóságos pénzesőt jelenthet” a két vezető barátsága Magyarországnak.
- A Szabad Európa cikke szerint a Fideszben és a kormányban azt várják, hogy Trump „világpolitikai tényezővé teszi Orbán Viktort”, ami „jól kommunikálható nemzetközi politikai sikereket” hoz majd, sőt a választások előtt az európai uniós források zárolásának feloldását is elérheti.
- A kormány Facebook-posztjaiban azt hangoztatja, hogy „sosem álltak ilyen jól együtt a csillagok a magyar diplomácia egén”, Magyarország Trump beiktatása után „egyszerre ápol jó kapcsolatok az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal, Törökországgal. Olaszország is a szövetségesünk,*Technikailag természetesen Magyarországnak 31 katonai szövetségese van a NATO keretében, még ha a hazai kormánykommunikáció gyakran meg is feledkezik erről. a franciákkal kiegyensúlyozott a viszonyunk”.
- Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a Portfolio.hu-nak nyilatkozva bár ennél visszafogottabb optimizmussal, de szintén kiemelte, hogy az amerikai kormányváltással az „a rengeteg munka, amit beletettünk az elmúlt évek kapcsolatépítésébe, most fordul termőre”, és Magyarország „a Balkán vagy Közép-Ázsia kapuja” lehet az amerikai tőke számára.
- A gazdasági mosolyoffenzíva keretében pedig Orbán decemberi floridai útja során összehozott egy randevút Elon Musk és a 4iG vezetője, Jászai Gellért között is, amely során „érintették a 4iG Csoport műholdprogramja kapcsán a SpaceX felbocsátási szolgáltatásait, további kereskedelmi és technológiai partnerségi lehetőségeket beszéltek át.” Magyar Levente, a külügyminisztérium parlamenti államtitkára a floridai út során „sok milliárd dollárnyi amerikai befektetést” vizionált.
Ez jól illeszkednek az orbáni külpolitika világképébe, amely – más populista vezetőkhöz hasonlóan – nagy hangsúlyt fektet az egyes elvbarát vezetők közti személyes kapcsolatokra, és anyagi és gazdasági hasznot remél a nemzetközi politikai helyezkedésből.
Ez a hozzáállás kínai viszonylatban tagadhatatlanul elért sikereket: a kínai befektetések az elmúlt években valóban megugrottak Magyarországon, amiben az alacsony bérszínvonal és a magas állami támogatások mellett minden bizonnyal szerepet játszott az is, hogy hazánkban nem kell számottevő politikai kockázatokkal számolniuk a kínai beruházóknak.
Azt ugyanakkor a kínai történet is jelzi, hogy a politikai lojalitásra alapozó befektetésösztönzés önmagában nem képes érdemben befolyásolni egy nyitott, az európai és globális vérkeringésbe mélyen integrált, és ebből fakadóan kismillió egyéb belső és külső folyamat által befolyásolt gazdaság növekedési és jövedelmi helyzetét.
A Trump-kártya erejét az is csökkenti, hogy az Egyesült Államokban a vállalati szféra befektetési tevékenységére erősen mérsékelt, legfeljebb közvetett ráhatása van a politikának, míg a makroszintű várakozások tekintetében az új kormányzat egyáltalán nem tűnik kedvezőnek Magyarország számára.
Tesla és Templeton
A fenti nyilatkozatokban a pénzeső potenciális forrásai között felmerült, hogy a politikai kapcsolatok javulását követően
- az amerikai intézményi befektetők nagyobb szerepet vállalhatnak a magyar államadósság finanszírozásában.
- Elon Musk, a világ leggazdagabb embere autó- vagy űripari beruházást hozhat Magyarországra.
- Az Orbánnal jó viszonyt ápoló Thomas Peterffy, azaz Péterffy Tamás milliárdos befektető, az Interactive Brokers alapítója hozhat pénzt az országba.
- Magyar Levente szerint egyenesen „sorban állnak azok a befektetők, akik készek Magyarországra nagyon komoly tőkét hozni, ha egyszer egy olyan amerikai adminisztráció lesz, amely a kapcsolatok javítására, nem pedig rombolására törekszik”.
A fenti reményekkel kapcsolatban ugyanakkor van ok némi szkepticizmusra. Az amerikai intézményi befektetők korábban is vásároltak magyar államkötvényeket – a 2010-es évek közepén a Franklin Templeton alap volt az egyik legnagyobb kötvényvásárló –, ám ezek nem jótékonysági szervezetek, hanem erősen profitmaximalizáló vállalatok, amelyek döntéseit a kamatok, a piaci kondíciók, a gazdasági fundamentumok és kockázatok megítélése mozgatja.
Erre a magyar kormánynak eddig is nagyobb ráhatása volt, mint az amerikainak: bár Orbán körei a Joe Biden leköszönő demokrata párti elnökkel való kapcsolatokat gyakran úgy tálalták a hazai közönség felé, mintha Magyarországot legalábbis Irán vagy Észak-Korea szintjén kezelnék Washingtonban, a gyakorlatban nem állt komolyabb politikai vagy jogi korlát a hazai befektetések előtt, még ha a retorikai támadások valamelyest növelték is a kockázati szintet. Jellemző, hogy a fent említett Péterffy magyarországi beruházása nem Biden, hanem a magyar szabályozás miatt hiúsult meg: bár korábban bank létrehozását tervezte Magyarországon, 2023 végén közölte, hogy „a magyar törvények alapján nem lehet úgy ellátni az európai ügyfeleket, hogy versenyképesek legyünk egész Európában”.
Szintén érdekes Musk és a Tesla potenciális beruházásainak felemlegetése a Világgazdaság részéről. Musk az utóbbi hónapokban valóban a jobboldali kultúrharc egyik főszereplője lett, és hajlamos az impulzív üzleti döntésekre, de jelenleg nehéz anyagi rációt találni a feltételezés mögött. A Tesla már rendelkezik egy németországi gyárral, uniós eladásai pedig az elektromosautó-piac tágabb problémáival párhuzamosan tavaly csökkentek: 2024 első 11 hónapja során 30 ezerrel, 13,7 százalékkal kevesebb Teslát adtak el az Európai Gazdasági Térségben és az Egyesült Királyságban, mint 2023 azonos időszakában, a piaci részesedése 2,6-ről 2,2 százalékra esett.
A német munkajogi szabályozásra sokat panaszkodnak az amerikai és kínai viszonyokhoz szokott cég vezetői, de a gigagyárak összetett logisztikája miatt nem lenne reális emiatt átköltöztetni az üzemet. Esetleg az is felmerülhet, hogy a jelenleg döntően Sanghajból importált Model 3 esetében az európai uniós védővámok miatt nő az európai gyártás létjogosultsága, de Musk cége messze a legjobban jött ki a kínai elektromos autók uniós megsarcolásából. A más gyártókra kiszabott 20–30 százalékos vám helyett a kínai Teslákra csak 7 százalékot kell fizetni, miután az amerikai vállalat csak közvetetten részesült az EU által kifogásolt kínai iparpolitikai támogatásokból.
Általában véve is probléma a fenti reményekkel, hogy az amerikai vállalatok beruházásai és a magyar kormány gazdaságfejlesztési elképzelései között erős eltérések mutatkoznak: előbbiek egyre inkább a fejlett szolgáltatások terén mozognak, utóbbi a feldolgozóipari üzemek betelepítésén fáradozik. Míg az ipar tekintetében vonzó az olcsó magyar munkaerő és a kormányzati támogatás lehetősége, a szolgáltatások esetében a munkaerő minősége és a tágabb üzleti és innovációs környezet többet nyom a latba. Budapesten ez számos nemzetközi szolgáltatóközpont számára adott, és a magas hozzáadott értékű szolgáltatásexport a növekedés és a jövedelmi felzárkózás fontos mozgatórugója. Ugyanakkor ahogy a Fidesz tábora egyre inkább a vidéki és alacsonyabban képzett rétegek felé tolódik, úgy csökken ezek közvetlen politikai relevanciája a 2026-os választásokra nézve.
Kettős adóztatás
Orbán Balázs első körben ennél mérsékeltebb ambíciókat fogalmazott meg: a vízumkérdés és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény ügyének rendezését. Utóbbit Joe Biden demokrata párti elnök kormánya a globális minimumadóval szembeni magyar ellenkezés miatt helyezte hatályon kívül, növelve ezzel a magyar személyek és vállalatok amerikai befektetéseinek és jövedelmének adóját, és némileg rontva a magyarországi befektetések vonzerejét. Ezek némi könnyítést jelentenek majd, de nem fogják érdemben befolyásolni a 2025-ös gazdasági mutatókat.
Ezen túl egyetemi együttműködéseket pedzegetett, ami megfelelő anyagi ráfordítás mellett lehetséges, de nem elsősorban a Trump-kormányhoz fűződő viszonytól függ: az Egyesült Államokban a felsőoktatásban a szövetségi állam ráhatása minimális, az egyetemek többsége magánkézben van, kisebb része tagállami irányítás alatt működik – a patinásabb intézményeket pedig a kultúrharcban Orbánék elvi partnereinek számító trumpista jobbszél a liberális „woke” indoktrináció központjainak tartja.
Ennél érdekesebb, hogy Orbán Balázs arra számít, Joe Biden kormányának „geo- és biztonságpolitikai megközelítése” helyett „mást fogunk tapasztalni”, a Kínával való kapcsolatokban „a biztonságpolitikai dimenzió és az abból eredő feszültségek csökkenni fognak”, a „világkereskedelmi problémákhoz pedig várhatóan úgy fog hozzáállni az új amerikai vezetés, hogy lesz lehetőség a megegyezésre”.
Ez a várakozás nem újdonság, Trump hatalomra jutásának hazai gazdasági vonatkozásait taglaló novemberi cikkünkben is írtunk róla, hogy egyes körökben él az a feltételezés, miszerint a stratégiai alapokon gondolkodó Biden-kormánnyal szemben a tranzakcionális gondolkodású Trumppal lehet „üzletelni”. Azaz a kereskedelmi háború prófétájától végső soron a kereskedelmi feszültségek csökkentését várják.
Ezt illetően az biztos igaz, hogy a Kína és az Egyesült Államok között egyensúlyozni próbáló magyar politika szempontjából a Biden-kormány bukása jó hír: a leköszönő kabinet a napokban szankcionálta Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetőjét, felvette a kínai hadsereget támogató cégek listájára a debreceni akkugyárat építő CATL-t, a kínai elektromos autókra tavaly 100 százalékos vámot vetett ki, és a félvezetőgyártás terén is évek óta próbálja elszigetelni a kínai és nyugati technológiai szektort, beleértve számos európai beszállítót is.
Turbulencia
Ugyanakkor egy régi probléma az optimista várakozásokat illetően, hogy a magyarországi feldolgozóipar globális értékláncokon keresztül kapcsolódik a külpiacokhoz, az itt termelő, jellemzően német, a következő években talán koreai és kínai vállalatok üzleti megfontolásaitól, európai és Európán túli piaci lehetőségeitől függ, hogy mennyit és hova termel Magyarország. E tekintetben a Trumppal való egyezkedésre relatíve kevés ráhatása lesz Orbán Viktor és a megválasztott amerikai elnök viszonyának, és annál több Emmanuel Macron francia elnöknek, Friedrich Merz várható új német kancellárnak vagy Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkárnak.
Egy másik probléma, hogy Orbán Viktor és tanácsadói globális ambíciói ellenére a magyar gazdasági helyzetet döntően az európai és hazai folyamatok mozgatják. Előbbit illetően nincs remény rövid távú trendfordulóra, utóbbit illetően pedig bármilyen geopolitikai és külgazdasági mozgolódásnál sokkal erősebb az elmúlt években látványosan gyengén muzsikáló belgazdaság-politika hatása. Az elmúlt bő két évtized magyar növekedési teljesítménye a külpolitikai irányvonaltól függetlenül régiós összevetésben legfeljebb gyenge közepes volt, ami azt sejteti, hogy az Orbán által áhított, 3–6 százalékos növekedési mutatók eléréséhez a külpolitikai pávatánc helyett kiszámíthatóbb és kompetensebb gazdaságpolitikára lenne szükség.
A harmadik kockázat, hogy Trump temperamentuma és vezetési stílusa, illetve a köré gyűlt politikai és gazdasági körök belső érdekellentétei miatt az első hónapok egészen biztosan csökkentik a világgazdasági helyzet kiszámíthatóságát és növelik a piaci turbulenciák esélyét. Ez kedvezőtlen egy kis, nyitott és exportfüggő gazdaság számára: a korábbi tapasztalatok alapján az ilyen időszakokban a beruházók és a befektetők jellemzően kivárnak, amíg letisztult a kép. Emiatt Trump a 2025-ös évre nézve sokkal inkább kockázat, mint lehetőség Magyarország számára, függetlenül attól, hogy a távlati világgazdasági helyzet hogyan alakul.
A fentiek persze azon a feltételezésen alapulnak, hogy a kormány tagjai valóban kézzelfogható gazdasági előnyöket várnak Trump hatalomra jutásától. Ennél nagyobb esély van a másik várakozás beteljesülésére, miszerint Trump elnökségével Orbán Viktor a hazai közönség felé sikerként kommunikálható külpolitikai manővereket lesz képes elvégezni.
A vezér nemzetközi szerepének felmagasztalásával való népszerűségszerzés a személyközpontú populista külpolitika alapvető eleme, amely hazánkban is sikeres: Orbán pekingi, moszkvai és floridai kalandozásai, brüsszeli szócsatái még a magyar közvélemény ellenzéki oldalán is gyakran úgy csapódnak le, mint a hazai mozgásteret növelő lépések, amelyek a kormányfő rátermettségét jelzik, függetlenül attól, hogy valós politikai hatásuk általában minimális. Az ugyanakkor nyitott kérdés, hogy a Trump, Hszi és Vlagyimir Putyin orosz elnök körüli forgolódás ellensúlyozza-e a gazdasági helyzet belpolitikai hatását.
Közélet
Csak látszólag kockáztat sokat Lázár János a késő vonatok jegyár-visszafizetésével
A késések döntően 5-15 perc közé esnek, és mivel kevés a jegybevétel, nem fáj nagyon a kiesés. A több applikációs vásárlás pedig még jól is jön.
Ezermilliárdos korrupciógyanús ügyek miatt szankcionálhatták Rogán Antalt
A kommunikációs tenderek összértéke önmagában is eléri ezt a nagyságrendet, az autópálya-koncesszió esetében pedig ennél is sokkal több pénzről van szó.
A parkolási bevétel felét a rendszer üzemeltetése viszi el Budapesten
A jövőre eltűnő parkolóautomatákon és az állami mobilfizetés lecserélésével is milliárdos összeget lehet lefaragni a fővárosi parkolási rendszer költségeiből.
Fontos
Zárul az Ügyfélkapu, kitör a káosz?
Már csak egy hétig érhető el az alap Ügyfélkapu, érdemes váltani, amíg ez csak pár percbe kerül. A vállalkozóknak a könyvelői kapcsolatokra is figyelniük kell.
Eddig lenyelte a magyar ipar a megugró költségeket, de ennek hamarosan vége lehet
A forint gyengülése és az energia drágulása ellenére a fogyasztói infláció visszafogott maradt, de a korábbi mintázat alapján ez gyorsan megváltozhat.
Hasítanak a hibridek, és a kínai autógyártók ebben is meglátták az üzletet
Hibrid autókkal kerülnék ki az Európai Unió elektromos autókra kivetett vámjait a kínai gyártók, de a vásárlók is egyre inkább ilyen irányba mennének.
