Hírlevél feliratkozás
Karsai Gábor
2021. október 4. 16:55 Közélet

A kormánynak szembe kellett fordulnia a külföldi eladósodást ellenző dogmájával, saját maga miatt

(Karsai Gábor a GKI vezérigazgató-helyettese. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az Államadósságkezelő Központ szeptemberi bejelentése mintegy 4,5 milliárd euró, vagyis 1600 milliárd forint értékű devizakötvény kibocsátásáról (pdf) óriási megrökönyödést keltett. Gazdaságpolitikai témában talán csak az IMF 2010 nyári „kipaterolását” másfél évvel követő, 2011 végi visszahívása utalt ilyen méretű fordulatra.

Ez a 4,5 milliárd euró a GDP mintegy 3 százaléka, a 2021. első félév végén fennálló nettó külső adósság mintegy egynegyede. A devizakötvény-kibocsátást ráadásul váratlanul, a külföldi hitelek veszélyeit unalomig hangoztató évtizedes propaganda után bonyolították le. Tavaly év végén egy, a mostaninál sokkal kisebb összegű devizakötvény-kibocsátás után a Pénzügyminisztérium egyenesen úgy vélte, hogy 2021-ben már nem lesz ilyenre szükség. A pénzügyminiszter még negyedéve is úgy vélekedett, hogy Magyarország nettó külföldi adóssága nemhogy növekedni nem fog, de hazánk a következő években egyenesen nettó hitelezővé válhat.

A kormányzat természetesen bagatellizálni igyekszik korábbi elveinek feladását, sőt – például a pénzügyminiszter szerint –

Magyarország minden eddigit meghaladó sikerrel bocsátott ki kötvényeket a nemzetközi piacon,

amit a közel négyszeres kereslet és az alacsony kamatfelár is mutat.

A kedvező feltételekben van is igazság. Ezt látszik tanúsítani az is, hogy a Moody’s hitelminősítő a hitelfelvételt pár nappal követően felminősítette Magyarországot. Ez feltehetőleg nem következett volna be, ha a magyar hitelfelvétel nagy veszélyekkel járt volna. A lépés értékéből azért levon, hogy ezzel csak a Fitch és a Standard & Poor’s korábbi besorolásának megfelelő szintre került Magyarország. Ez pedig nem túlságosan acélos, csak a 2008-2009. évi gazdasági válság időszakára jellemző szerény minősítésnek felel meg (amit 2012-ig további romlás, majd 2015-16-tól javulás követett). Ezzel Magyarország a régióban jelenleg a leggyengébb osztályzatú országok között szerepel

A devizahitel-felvételre nyilvánvalóan az államháztartás hatalmas, idén 4000 milliárd forintra tervezett pénzforgalmi deficitjének beszűkült finanszírozhatósága miatt került sor.

A probléma fő oka, hogy az EU nem fogadta el, és könnyen lehet, hogy a jövő évi választásokig sem fogadja el a magyar helyreállítási és ellenállóképességi tervet, valamint a 2021-2027-es EU költségvetési ciklusra vonatkozó operatív programokat. Méghozzá jogállamisági problémák, így mindenekelőtt az EU-transzferekhez való hozzájutás átláthatatlansága, a korrupció, a források nem európai piacgazdasági elveknek megfelelő felhasználásának veszélye miatt. Ez természetesen megakadályozza az előlegek lehívását is, miközben a magyar kormány a helyreállítási alap és az új operatív programok terhére már az idén több mint 1000 milliárd forintot tervezett kifizetni. Ezt a brüsszeli átutalások csúszása esetén teljes egészében magyar költségvetési forrásból kell előfinanszíroznia.

A választások közeledtével a kormányzat nyilvánvalóan nem szeretné halogatni e pénzek felhasználását – részben hangulatjavító hatásuk, részben egy esetleges kormányváltást megelőző odaítélésük érdekében –, ezért vált sürgőssé a kieső forrás pótlása. A devizakötvény-kibocsátáson kívül más út nem kínálkozott, hiszen az állampapírok iránti kereslet az adott kamatok mellett korlátozott, az MNB pedig az inflációs veszélyre hivatkozva bejelentette az állam finanszírozásából való óvatos, a piaci helyzetre tekintettel levő, de mégiscsak kezdődő kivonulását. Ekkora összeg hazai forrásból való gyors bevonására egyébként se lett volna esély.

A Pénzügyminisztérium államháztartásért felelős államtitkára szerint a bevont forrással „persze felelősen kell bánnunk: az tartalékot képez azon esetre, ha az Európai Bizottság nem utalja át az idén a Magyarországot megillető úgynevezett helyreállítási eszköz forrásait, illetve jelentős részben már a jövő évi kiadások előfinanszírozását szolgálja.

Az államtitkár az interjúban hangsúlyozta azt is, hogy

minden lépésünkre csak a gazdaság teljesítményével összhangban kerülhet sor.

Ugyanakkor a miniszterelnök azóta kilátásba helyezte a 13. havi nyugdíj teljes összegének jövő évi kifizetését, majd az idei év után járó nyugdíjprémium elvileg lehetséges maximumának (80 ezer forintnak) minden nyugdíjas számára történő kifizetését. Ezek ellentmondani látszanak az előbbi állításnak. Hiszen ez a két tétel együttesen a költségvetési előirányzatokban szereplő összeg mintegy 300 milliárd forintos túllépését jelenti, ami a mostani hitelfelvétel 20, az idei és a jövő évi GDP mintegy 0,3-0,3 százaléka.

Az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatójának nyilatkozata szerint ugyancsak cél lehet egyes stratégiai kormányzati kiadások, így az állami vagyon bővítésének finanszírozása is. Ez az eredményszemléletű hiányt nem befolyásolná, mivel a pénzkiadással új vagyonelem áll szemben, a pénzforgalmi hiányt, és ezzel az államadósságot azonban igencsak megemelné, miközben az államosítások gazdasági értelme többnyire igencsak kérdéses. Szeptember második felében a kormány több mint 400 milliárd forint költségvetésen belüli átcsoportosításáról döntött. Ez elvileg nem módosítja az előirányzott hiányt, de a finanszírozó források biztosítása nélkül feltehetőleg erre sem lett volna mód. 2022-re az idén nyáron elfogadott költségvetéshez képest már közel 900 milliárd forintos többletígéret hangzott el. Elvileg e kiadások fedezete egyes kiadási tételek (főleg beruházások) törlésével is megteremthető, ez azonban egyelőre nincs napirenden.

Ezzel a hitelfelvétel technikai kérdéseitől eljutottunk a tartalmi problémákig. Ha az adott körülmények között racionálisan is döntött a kormány, vagyis gyorsan és viszonylag olcsón oldotta meg a finanszírozási problémáját,

az adott körülmények egyáltalán nem természetesek, és azokat nagyrészt maga a kormány állította elő.

Két tényezőről van szó. Az egyik a magas államháztartási hiány és a további költekezési ambíció, a másik az ennek a részbeni finanszírozását szolgáló EU-transzferek kiesése. 2020-ban a GDP-arányos magyar államháztartási deficit a közép-kelet-európai régió EU-tagállamai közül Románia és Szlovénia után a harmadik legnagyobb volt. Idén és jövőre a magyarnál már várhatóan csak a román deficit lesz magasabb. Figyelembe véve, hogy a magyar GDP az EU átlagához hasonlóan 2021 második negyedévében már meghaladta a válság előtti, vagyis a 2019 második negyedévi szintet, igencsak megalapozott a Költségvetési Tanács és az MNB igénye a hiány csökkentésére. Különösen azért – tehetjük hozzá –, mert a költségvetési költekezés jelentős része kifejezetten választási vagy homályos hátterű presztizscélokat szolgál.

Az elmúlt hónapokban éles vita alakult ki az antiinflációs politika, illetve a túl nagy költségvetési deficit kérdésében az MNB és a Pénzügyminisztérium között. A jegybank tényleges szigorításba is kezdett, főleg a kamatemelési ciklus beindításával. Ez a keménység azonban szavakban sokkal erőteljesebb, mint tettekben. Az MNB kiszállt ugyan a nagyon kedvezményes növekedési hitelprogramból, azonban „zöldítve” beindított valami hasonlót. (A kormányzat pedig a KAVOSZ közbeiktatásával minimális kamatozású újraindítási konstrukciót tett elérhetővé a kkv-k számára.) A nagyobb vállalatok számára fennmaradt a jegybank növekedési kötvényprogramja, amelynek révén esetenként nem kellően hitelképes, de a kormányhoz közeli vállalatcsoportok is pénzhez juthatnak.

Az MNB államkötvény-vásárlási programja célösszegének heti 50 majd 40 milliárd forintra lassítása pedig a kormányzat devizakötvény kibocsátásának fényében egyelőre sokkal inkább szimbolikus, semmint érdemben finanszírozás-szűkítő lépés. Ehhez jött a havi kamatemelési mérték szeptemberi megfelezése (0,3-ról 0,15 százalékra), miközben az infláció az MNB szerint is emelkedőben van, a következő hónapokban 5 százalék feletti lesz.

A kamatemelés fékezését nyilván az emelés hitelterheket növelő hatása magyarázza, ami a társadalom jelentős részét negatívan érinti, ráadásul éppen a választások előtt. Csakhogy a kamatemelés mértékének közgazdaságilag indokolatlan visszafogása a forint jelentős gyengüléséhez vezetett, a devizakötvény-kibocsátás előtt 350 alatti és a szeptemberi kamatdöntés előtt 353 forintos eurókurzus szeptember végén elérte a 360-as értéket, majd némi erősödés kezdődött, és a továbbiakban is hullámzás várható. A gyengülés inflációs hatású, emellett a gyenge forint növelni fogja a devizakötvény hozamának, illetve ellenértékének kifizetésekor annak forintban kifejezett költségeit is.

A devizakötvény-kibocsátáshoz vezető másik tényező az EU-transzferek csúszása. A Magyarországon kialakult gazdasági modell lényege az egycentrumú, állam- és nem piacközpontú, az elvileg független intézmények önállóságát jogi és személyi függéssel kikapcsoló, lojalitásalapú gazdaság- és társadalomirányítás. Ezek kiépítése a válság elmúlt másfél éve alatt is folytatódott, például a kormányzattól még független intézmények „bedarálása” az igazságszolgáltatás, a média, a tudomány, az oktatás és a kultúra területén. A piaci verseny korlátozása, az állami önkény és a magas korrupciós kockázat ténylegesen veszélyezteti az EU-források hatékony és átlátható felhasználását. Az EU-transzferek csúszása tehát az európai piacgazdaság szabályait figyelembe vevő politikával elkerülhető lett volna.

Az Orbán-kormány az IMF 2011 végi visszahívása után sem kötött megállapodást az IMF-fel, azt az akkori szóhasználattal „pávatánccal” sikerült elkerülnie, miközben a Széll Kálmán Terv formájában kemény megszorítást hajtott végre. Ennek révén IMF-megállapodás nélkül sikerült az EU túlzottdeficit-eljárása alól kikerülni, majd ennek révén az EU-transzferekhez hozzáférni. Felettébb kétséges, hogy a kormányzat a 2022. tavaszi választásokig kompromisszumot tud és akar-e kötni az EU-val. A választási kampány logikája és a begyűjtött finanszírozási tartalék egyaránt időhúzást valószínűsít.

A választások után azonban nem kerülhető el valamifajta megállapodás, hiszen a mintegy 7 milliárd euró vissza nem térítendő újjáépítési és a 2021-27 közötti 22,5 milliárd euró kohéziós támogatásról aligha tud és akar lemondani a kormányzat. Más tételekkel együtt nagyságrendileg a GDP évi nettó 3 százalékáról van szó. Hogy a politikai erőviszonyok milyen valós és látszólagos engedményekre, az európai piacgazdaság elveihez való milyen mértékű visszatérésre kényszerítik a magyar kormányt, azt nehéz prognosztizálni.

Ellenzéki választási győzelem esetén az európai értékközösség alapján ez sokkal egyszerűbb lenne.

Közélet államháztartás deviza eu támogatás hiány kötvénykibocsátás Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Hajdu Miklós Váczi István
2021. október 25. 17:37 Adat, Közélet

Hiába hajtogatják, a kormányváltás hiányának nincs köze a gazdasági sikerekhez

Visszatérő kormányzati állítás, hogy a „politikai stabilitás” segíti az ország gazdasági felzárkózását, a környező országok adatai azonban ezt nem igazolják.

Jandó Zoltán Váczi István
2021. október 25. 06:07 Közélet, Vállalat

Még 17. havi nyugdíjat is fizethetne a kormány, ha nem venne repteret

Nem látszik, miért lesz jobb az országnak, ha kiad a reptérért annyi pénzt, amennyiből három évig duplázni lehetne a tanárok fizetését. A megtérülésnél a több évtizedes távlat a kedvező forgatókönyv.

Pálos Máté
2021. október 23. 18:28 Közélet

Hátrasorolják a romának tűnő feladótól jött leveleket a magyar önkormányzatok 

A figyelmeztetése után átmenetileg javul a helyzet, de gyorsan visszatérnek a diszkriminatív eljárásrendhez.

Fontos

Mészáros R. Tamás
2021. október 26. 06:52 Világ

Kínában 65 millió lakás áll üresen, de az ingatlanpiac problémái ennél mélyebbek

A szellemvárosoknál nagyobb probléma, hogy Kínában az ingatlan a legfontosabb befektetési eszköz, ami a vagyoni egyenlőtlenségek elszaladásában is nagy szerepet játszik.

Avatar
2021. október 24. 15:55 Élet

A koronavíruson átesett focisták teljesítménye bizonyítottan hosszabb távon is romlik

A kimutatott koronavírus-fertőzés még fél év után is hatással van a focisták teljesítményére.

Torontáli Zoltán
2021. október 24. 07:04 Adat

Mítosz vagy valóság, hogy Ausztriában olcsóbb az Aldi és a Lidl?

Sorozatunk újabb részében a nagy bevásárlással most azt a városi legendát teszteljük, miszerint Hegyeshalom után olcsóbb ugyanaz az élelmiszer.