Ha az emberiség tenni akar az egyre pusztítóbb erdőtüzek, a növekvő tengerszint, az észbontó melegrekordok, a példátlan mértékű migráció vagy az elsivatagosodás ellen, át kell alakítania a világ élelmezését.
Az élelmiszeripar a klímaváltozást előidéző üvegházhatású gázok negyedéért felel. A károsanyag-kibocsátás mérséklése érdekében nem csak a talajt kizsigerlő mezőgazdasági módszerek elhagyására vagy a termésátlagok növelésére lenne szükség, hanem a kereslet átalakulására is.
A mezőgazdaság környezetterhelése mögött leginkább az állattenyésztés áll, amely az ENSZ szerint önmagában a károsanyag-kibocsátás 14,5 százalékáért felel. Nagyon leegyszerűsítve ennek az a legfőbb oka, hogy kisebb költséggel lehet a növényeket közvetlenül fogyasztásra termelni, mint állati takarmánynak (majd állati eredetű élelmiszereket gyártani).
A legnagyobb ökológiai lábnyoma a kérődző állatoknak, a szarvasmarhának és a birkának van, mivel ezek az állatok az emésztésük során metánt termelnek. A köztudatban azonban mintha kevésbé lenne ismert, hogy az állati eredetű ételek mellett kifejezetten nagy az ökológiai lábnyoma a kávénak és a csokoládénak is, legalábbis ha a fajlagos tömegük alapján hasonlítjuk össze a két termék csoportot.
A Carbon Brief részletes összefoglalója alapján egységnyi tömegre vetítve az étcsokoládé és a kávé előállítása magasabb szennyezéssel jár, mint a sertéshúsé (bár igaz, az extrém táplálkozási szokások kivételével ezekből alkalmanként kevesebbet fogyasztunk, mint húsból). Egy kilogramm étcsoki előállítása közel 19 kilogramm üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, míg ugyanennyi kávé több mint 16 kilogrammal terheli meg a környezetet.
A növényi alapanyagok közül csak a kávé és a kakaó emelkedik ki. A kávénál ennek az az oka, hogy kifejezetten nagy mennyiségű nitrogénalapú műtrágyát használnak a termesztéséhez. A döntően Elefántcsontparton és Ghánában termesztett kakaóbabnak pedig az esőerdők kiirtása miatt ekkora az ökológiai lábnyoma. Az elmúlt ötven évben
Elefántcsontpart esőerdőinek nyolcvan százalékát irtották ki, főleg a kakaóültetvények miatt.
Az erdőirtások önmagukban nyolc százalékkal járulnak hozzá a globális károsanyag-kibocsátáshoz a fák égésekor felszabaduló szén-dioxid miatt.
A fenti tábla számos egyszerűsítést tartalmaz, inkább viszonyítási alapként érdemes rá tekinteni. A sajtoknál például a cheddar vagy a mozzarella már-már a marhahúst közelíti a kibocsátás szempontjából, a kevesebb tejet tartalmazó termékek viszont kevésbé szennyezőek. A marhahúsnál sem mindegy, hogy egy már létező, fejlett technológiával működő telepről származik, vagy egy esőerdő letarolásával létrehozott legelőről. Egy brazil marhától származó húsféle károsanyag-kibocsátása akár tízszerese is lehet egy észak-amerikainak.
