Hírlevél feliratkozás
Avatar
2019. május 14. 17:08 Közélet

Üzentünk Brüsszelnek: a lehetséges világok legjobbika jön

(A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A Stabilitási és Növekedési Egyezmény (SNE) értelmében az eurót használó tagországok stabilitási jelentést, a még saját valutát használók pedig konvergencia jelentést tesznek közzé.

Az elnevezés azt a logikát (inkább persze fikciót) tükrözi, hogy a már eurót használó tagállamok a saját és a többi tagállam érdekében őrködnek a pénzügyi stabilitáson, a nemzeti valutát használók pedig konvergálnak az eurózóna belépési feltételeinek teljesítéséhez. Ez persze valóban fikció: a brit kormánynak mindig is volt kimaradási opciója az eurózónát illetően, a most beterjesztett programja nem is erre az ügyre irányul.*Bár az Egyesült Királyság kormánya bejelentette kilépési szándékát, de lévén még mindig EU-tag, a brit pénzügyminisztérium időre benyújtotta a konvergencia jelentést, 260 oldalon. Figyelemreméltó, hogy a britek nem lazsálták el az egyezményből fakadó kötelességeiket, és valóban igen alaposan bemutatták a brit gazdasági és költségvetési politika várható alakulását.

Kevesebb szó esik a svédekről. Dániához hasonlóan ők megtartották a nemzeti valutát, de tőlük eltérően nem léptek be az ERM-2 elnevezésű árfolyamrendszerbe, éppen azért, mert egyébként teljesítenék a többi maastrichti makrogazdasági ismérvet, és akkor a szerződés értelmében fel kellene adniuk a derogációjukat.

Magyar számok

Nekünk természetesen a magyar konvergencia program a legérdekesebb. Ennek fő rendeltetése a középtávú költségvetési és gazdasági pálya megmutatása, és legalábbis névlegesen az euróátvételi feltételek teljesítésében való előrehaladás ismertetése.

Az Európai Bizottság reakciójától nem kell tartania a kormánynak, mert kényszerítő és fegyelmező ereje akkor lenne az uniós intézmények megállapításainak, ha a tagország nyilvánvaló módon megsérti az SNE-ben rögzített költségvetési hiányszabályt. Ez a mi esetünkben nem áll fenn. Magyarország ugyan az EU-ba való belépésünk pillanatától (2004) egészen 2012-ig a túlzottdeficit-eljárás alatt állt, ám akkor kikerült onnan, és az Orbán-kormány igen gondosan ügyel arra, hogy az államháztartás hiánya ne haladja meg a GDP 3 százalékát, az SNE határértékét. A magyar költségvetés huzamosan deficites, de a hiány aránya a GDP 2 százaléka körüli, 2018-ban 2,2 százalék volt.

Nem kell makrogazdasági szakértőnek lenni ahhoz, hogy érezni lehessen: 

nem az a jó gazdaságpolitika, amely mindig ugyanakkora arányú költségvetési hiányt produkál.

Gyengébb üzletmenet mellett az állam a maga költéseinek élénkítésével (azaz némi hiánynöveléssel) segíthet a gazdasági pálya fenntartásában, viszont amikor már nagyon fel van fűtve a gazdaság, egyensúlyozza ki a költségvetését, sőt érjen el többletet.

Költségvetési egyensúly, pláne többlet? Van ilyen? Nálunk ez eddig igen ritkán fordulhatott elő. Magam csak az 1990-es évre emlékszem, amikor az állami költségvetés lényegében egyensúlyi pozícióval zárt. Azóta óhaj és távlati terv szinten jelenik meg az egyensúlyi („nullás”) költségvetés. A most beadott magyar dokumentum is csak a táblázatok legutolsó sorában, 2023-ra irányoz elő nulla százalékos hiányt. Egyébként Európában újabban számos példa van egyensúlyi vagy szufficites költségvetésre, és nemcsak a németeknél, hanem a cseh vagy bolgár esetben is. Logikus is, hogy erős üzleti ciklus idején az állam a maga visszafogottabb költésével mérsékelje a gazdaság motorjának túlmelegedését, és egyben költségvetési tartalékot készítsen elő a gazdasági ciklus leszálló éveire.

Ez a közgazdasági gondolkodás nem tükröződik sem a gazdaságpolitikai gyakorlatban, sem a magyar konvergencia programban. Bár a mögöttünk hagyott három évben a mi viszonyaink között igen erősnek számító gazdasági növekedést éltünk meg, az éves költségvetési törvények mindig hiányt irányoztak elő. Sőt, ha az év végén a többlet „fenyegetett”, december utolsó napjaiban gyorsan kiszórtak néhány százmilliárd forintot, nehogy túl jó legyen az adott évi zárás. Emögött részben a merevre konstruált magyar költségvetésihiány-törvény áll, meg persze a politikai rutin is: mindig vannak olyan igények, amelyeket csak akkor tud a kormány kielégíteni, ha bővebben van pénze. Az üzleti ciklus erős éveiben pedig valóban szép adóbevétele keletkezett az államnak.

Uniós eljárás

Éppen a ciklus megítélésében van ütközés az Európai Bizottság és a magyar kormányszervek között. Magyarországot 2018-ban az úgynevezett jelentős eltérés eljárás hatálya alá vonták. Ez a későbbi gondok megelőzését szolgáló uniós intézkedés: olyan költségvetési pályára kívánják terelni a tagállamot, amely a gazdasági körülmények rosszabbra fordulása esetére ad kellő költségvetési mozgásteret, mégpedig úgy, hogy a 3 százalékos limit ne kerüljön veszélybe. Ehhez nemcsak az éppen fennálló hiánymértéket, hanem az úgynevezett strukturális egyenleget is vizsgálják.

Az Európai Bizottság értékelése szerint túl nagy a magyar költségvetés hiánya ahhoz képest, hogy rendkívüli mértékben nő a gazdaság, és a követett költségvetési pálya nem eléggé közelíti a középtávra meghatározott hiánycélt. Az eljárás elindulását követően a pénzügyminiszterek tanácsa a bizottság javaslata alapján költségvetési kiigazításra szólít fel. A magyar kormány vitatja a bizottsági megállapításokat, és a ciklikus helyzet megállapításának módszertani bizonytalanságaival érvel.

Ez az eljárás a nemzeti valutát használó országok esetében nem jár szankcióval. Mégis, talán a bizottsággal folyó vita is motiválhatta azt, hogy a beadott magyar dokumentumban a 2017-2019-es három szép évünk nem a gazdasági ciklus csúcspontjaként jelenik meg, hanem olyan bázisidőszakként, amely töretlenül folytatódni fog – ha nem is az idők végezetéig, de 2023-ig mindenképpen. A kormányzati program a következő évekre négy százalékos vagy azt meghaladó GDP-növekedést vetít ki:

  • 2020: 4,0%
  • 2021: 4,1%
  • 2022: 4,2%
  • 2023: 4,0%

A prognosztizált infláció 3 százalékos. Hogyan rakható össze a remélt gyors gazdasági növekedés a munkaerő már most is égető hiányával? A dokumentum szerint többet és sokkal hatékonyabban fogunk dolgozni. A teljes foglalkoztatás fennmaradása mellett gyors lesz a termelékenységnövekedés. Ennek garanciájaként a Versenyképességi Tanács ajánlásainak megvalósítását említik. Tőkeoldalról a remélt növekedést a már eldöntött vagy folyamatban levő nagyberuházásokkal, és általában a beruházási tevékenység magas szinten való fennmaradásával támasztják alá.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTöbbet fogunk dolgozni, hogy meglehessen a nagy növekedésA kormány továbbra is nagyon optimista, négy százalék feletti növekedést és nullás költségvetést vár.

Lesz-e ehhez az optimista kínálati oldalhoz kellő piaci kereslet? Itt a dokumentum nem tud már olyan optimista lenni, és utal a világgazdaságban már eddig is megnyilvánuló baljós tendenciákra.

Valójában az említetteknél sokkal több a lefele mutató kockázati tényező. Nem kizárt persze, hogy maradnak éveken át a mostanihoz hasonló kedvező kamatfeltételek, előnyös nemzetközi cserearányok, és a főbb iparágakban nem következnek be törések. De ez csak egy a lehetséges pályák közül: ha elfajul a kereskedelmi háború, akkor a nagy beruházási terveket felülvizsgálják. Ha jóval feljebb mennek a kamatok, visszavághatják a fejlesztéseket. Ha… Nem ok nélkül van az, hogy más hasonló helyzetű országok konvergencia programjai némi lassulással számolnak. Például a térség növekedési bajnoka, Lengyelország esetében évi 3,7 és 3,3 százalék közötti GDP-növekedésre épül a konvergencia program.

A magyar középtávú pálya az IMF, OECD és a főbb nemzetközi hitelminősítők modellszámításaiban a hivatalos dokumentum adatainál jóval mérsékeltebb növekedési ütemmel szerepel. De növekedést prognosztizálnak azok is. Ezt fontos kimondani, hiszen sokan már egy közelgő visszaesés esélyeit és időpontját latolgatják. A jövő sok mindent hozhat, de a modellező csak arra építhet, amit eszközeivel megragadhat: az eddigi gazdasági pályát, a meglevő és várhatóan majd rendelkezésre álló emberi és tőke-erőforrásokat, a technológiai haladásra és egyéb befolyásoló tényezőkre vonatkozó szakértői becslést, a globális keretek előre becsülhető alakulását.

Krízist nem lehet megjósolni, pont ettől más a válság, mint az üzleti ciklus jórészt előre látható és kalibrálható gyengülése, akár átmeneti recesszióba fordulása. A beadott aktualizált tagállami programok nem számolnak recesszióval, noha a pénzügyminisztériumok mindenhol végeznek érzékenységi vizsgálatokat és megnéznek különféle szcenáriókat.  Mondjuk azt, hogy a magyar dokumentum is egyfajta szcenárió. Nem lehetetlen, noha nem túl valószínű. Kell lennie a fiókban más számításnak is.

Magyar euró?

A konvergencia jelenés másik formai eleme: miként tart a tagállam az eurózóna felé. Erre a magyar dokumentum érdemben nem tér ki. A hozzáfűzött pénzügyminiszteri kommentár szerint a magyar kormányt az euró átvétele nem foglalkoztatja, mondván, hogy az eurózóna szabályrendje változóban van, és ki kell várni a dolgok alakulását. Nos, a belépési feltételek mindegyikének jelenleg amúgy sem tesz eleget a magyar gazdaság:

  • A mai infláció nyilvánvalóan túl magas.
  • A kamatszint most talán rendben lenne, a deficitmérték is.
  • Az államadósság aránya a hivatalos program szerint szépen megy lefele, ha és amennyiben ez az optimista növekedési forgatókönyvi változat valóra válik.

Ha azonban nem a növekedés lesz tartósan négy százalék, és az infláció három, hanem pont fordítva, akkor ugyan az államadóssági ráta még javulhat (a zöme forintban áll fenn, és lassan elinflálódik), viszont sérül az inflációs ismérv és a kamatláb-konvergencia.

Röviden: ha akarnánk sem tudnánk nagyon gyorsan belépni az euróövezetbe, nem is beszélve arról, hogy előbb az ERM-2 kétéves tagságát kellene megkezdeni, és komolyan ránézni a jegybank jogállására, hiszen ezek is belépési feltételek. Az viszont aligha meggyőző érvelés, hogy a változóban levő szabályok miatt jobb kivárnunk. Aki nem vesz részt a szabályok alakításában, később elszenvedőként megkaphatja azokat. Nem ok nélkül kezdeményezik a csehek, hogy ugyan még a nagyközönség és a nagypolitika nincs készen a cseh korona feladására, de a cseh állam szeretné magát legalább megfigyelőként ott látni a tárgyalóasztalnál. Pont akkor fontos a teremben lenni, amikor a szabályokról döntenek.

Közélet európai bizottság gazdasági növekedés költségvetési hiány konvergencia program Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Jandó Zoltán
2019. november 15. 15:46 Közélet

Rejtőzködő harcostárs szállt be Mészárosék családi cégébe

A második legismertebb tiszakécskei milliárdos, Varga Károly, akinek korábban is volt üzleti kapcsolata Mészáros Lőrinccel, egy követelésért cserébe 2 százalékos részesedést kapott a Talentis Zrt-ben.

Bucsky Péter
2019. november 13. 06:48 Közélet

Budapesti behajtási díj helyett megcsinálta a kormány a kihajtási díjat

Annyit keres a kormány a fővárosi és agglomerációs autókon, amit a főváros a dugódíjból tervezne beszedni. Utóbbitól mégis félnek.

Avatar
2019. november 12. 17:31 Közélet

A gazdaság lassulni kezdett. De miért nem látszik?

Sok család reáljövedelmében most állhat be a fordulat. Ilyenkor érdemes lenne a kormánynak óvatosságra inteni.

Fontos

Váczi István
2019. november 15. 06:52 Adat, Vállalat

Lejtőre került az autóipari foglalkoztatás a legfontosabb megyében

Dübörög a járműipar termelése Győr-Moson-Sopron megyében, a legnagyobb cégek létszáma viszont fogyni kezdett. Országosan a rendelésállomány is apad.

Torontáli Zoltán Jandó Zoltán
2019. november 14. 16:44 Vállalat

Van értelme, hogy több évnyi bérre elég pénzt ad a kormány a munkahelyteremtőknek?

Rengeteg pénzt, 13,3 millió forintot adunk minden egyes új munkahelyért, miközben évek óta munkaerőhiánnyal küzd a gazdaság. Nem tűnik logikusnak a rendszer.

Jandó Zoltán
2019. november 14. 06:54 Vállalat

Hogyan lehet ennyire olcsó minden Fekete Pénteken, ha egyszer törvény tiltja?

Jogszabály szerint nem lehet beszerzési ár alatt értékesíteni, de az év többi részében nem 50 százalékos árréssel működnek a cégek. Akkor hogy van ez?