Sok helyen továbbra sem egyenlőek az esélyei egy nőnek és egy férfinak a munkaerőpiacon. Ez halmozottan igaz azokra csoportokra, akik alacsonyabb végzettséggel rendelkeznek, és így kevésbé jól fizető pozíciókban dolgoznak.
Egy átfogó tanulmány brit, dél-afrikai, spanyol és francia nők helyzetét elemezte, és ez alapján állt elő olyan ötletekkel, amikkel az állam vagy a munkaadók segíthetik ezeknek a nőknek az előmenetelét.
Természetesen az egyik legnagyobb akadály az, hogy tradicionálisan a nőkre hárul a házimunka terhe. Ez halmozottan igaz a gyerek születése után, sokszor még a legegyenrangúbb pároknál is.
Erre egy kézenfekvő megoldás az apák bátorítása arra, hogy ők is elmenjenek apasági szabadságra. Az első lépés természetesen az, hogy elérhető legyen a fizetett apasági szabadság. Ez sok országban már opció, mégse választják túl sokan.
Ennek egyik oka, hogy a férfiak félnek, hogy férfi kollégáik elítélik majd őket, amiért ők maradnak otthon a gyerekkel. A képzelt társadalmi elvárások így visszatartó erőként hatnak. Egy randomizált kísérlet azonban megmutatta, hogy
a férfiak nem gondolnak rosszakat azokról az apákról, akik egy darabig otthon maradnak a gyerekkel.
Ennek az információnak a terjesztésével könnyedén motiválni lehetne a férfiakat, hogy levegyenek valamennyi terhet a nők válláról.
A másik probléma, hogy sokszor a nőknek kell otthon maradni a gyerekkel, ha beteg vagy nem elérhető senki se, aki vigyázna rá, ami miatt sokszor rövid határidőn belül kell elkéredzkedni a munkahelyről. Az alacsony végzettségű nők ráadásul nehezebben találnak megfelelő felügyeletet.
Ezért azok a munkahelyek a legmegfelelőbbek ezeknek a nőknek, ahol egyszerűen és röviddel a műszak kezdete előtt is lehetővé teszik a műszakcserét. Egy kísérletben, ahol egy appon keresztül, könnyedén tudtak bolti eladók műszakot cserélni, a dolgozók kétharmada vette ezt igénybe. Emellett
5 százalékkal nőtt az eladások mértéke és a munkaerő hatékonysága, így a munkaadónak is megéri a rugalmasság lehetővé tétele.
Ráadásul egy másik kutatás eredménye azt is megmutatta, hogy a rugalmasabb munkahelyeken kisebb a fluktuáció, ami szintén kedvez a munkaadónak.
Amikor előremenetelről van szó, szintén sokszor hátrányban vannak az alacsony végzettségű nők. Azt már sok kutatás megmutatta, hogy az anonim önéletrajzok segítik az egyenlőbb megítélést. Ezen kívül a strukturált interjúk – amikor minden jelentkezőnek ugyanazokat a kérdéseket teszik fel – szintén hatékonyak a nők esélyegyenlőségének növelésében. Végül, ha az önéletrajzban nem évszámokkal jelölik a szakmai tapasztalatot, hanem munkahelyen eltöltött évekkel, akkor is kevésbé érvényesülnek a gyerekes anyukákkal szembeni negatív folyamatok. De az is kiderült, hogy ha mégis évszámokat várnak a önéletrajzban, akkor inkább jobb nem megmagyarázni a foglalkoztatásban lévő szüneteket, mint megmondani, hogy a gyerekkel voltak otthon.
Végül az is fontos, hogy az állam támogassa a vállalatokat, hogy törekedjenek a nemek közötti esélyegyenlőségre. Dél-Afrikában az állam egytől százig pontozza a cégeket a működésük alapján, aminek 20 százalékát az teszi ki, hogy megfelelő arányban alkalmaznak-e feketéket. Ez a módszer alkalmazható lenne a nők arányára is.
Az Egyesült Királyságban az önfoglalkoztatott nők nagyobb eséllyel alacsony végzettségűek. Egy állami szabályozás szerint ezért az éves büdzsé 5 százalékát kifejezetten csak olyan vállalkozásoknál költhetik el, amit nők működtetettnek. Ezzel hasonló szintre növelték az ilyen vállalkozások sikerességi rátáját, mint amilyen a férfiak által tulajdonolt vállalkozásoké.
A legtöbb felsorolt megoldás nem hoz jelentős változást az állam, a cégek vagy a munkavállalók életében, mégis sokat segíthet az esélyegyenlőség elősegítésében és így abban is, hogy a munkaadók torzításmentesen, a képességeket figyelembe véve a legjobb munkavállalót találják meg a pozíciókra.
