Sokan kényszerülnek szünetet tartani a karrierjükben, például azért, mert elvesztik az állásukat, vagy azért, mert gyereket nevelnek, és persze sok más oka is lehet ennek. Ismert, hogy a munkaadók egyiket sem díjazzák: már korábbi kutatások megmutatták, hogy nehezebb a szünet után újra elhelyezkedni. De vajon van-e különbség abban, hogy miért van pár üres év az önéletrajzában valakinek?
Katherina Weisshaar több oldalról járta körbe a témát, és arra kereste a választ, hogy nehezebb-e újra elhelyezkednie valakinek, ha gyereknevelés miatt marad otthon pár évet, mint ha kényszerből, mert elvesztette a munkáját. Első körben ezer amerikai véleményét kérdezte egy kérdőív segítségével, hogy mit gondolnak az állásra jelentkezőkről csak az önéletrajzuk alapján.
Az önéletrajzok megegyeztek egymással, a bennük szereplők mindannyian szülők voltak, de más volt a foglalkoztatási szünet indoklása. A jellemzések eredményeként az derült ki, hogy azokról, akik gyereknevelés miatt hagyták ott a munkát, azt gondolják, hogy kevésbé elkötelezettek, kevésbé megbízhatóak, és úgy általában kevésbé érdemlik meg, hogy munkát kapjanak. Ez a negatív percepció sokkal erősebb volt férfiak esetében.
Weisshaar szerint ennek az az oka, hogy a munkával szemben a család előtérbe helyezése sok embernek nem fér bele az ideális munkavállalóról alkotott képébe. Ezért rosszabb munkaerőként tekintenek azokra, akikről tudják, hogy korábban a családot tették első helyre. Ráadásul ez fokozódik, ha férfiak választják a gyereknevelést, hiszen ők még a társadalom által rájuk osztott szereppel is szembe mennek.
Következő lépésben már élesben tesztelte a feltételezéseit, és több mint 3000 állásjelentkezést nyújtott be amerikai álláshirdetésekre, az általa készített önéletrajzokkal. Ezután azt figyelte, hogy hány jelentkezőt hívnak be interjúra, és van-e különbség az esetleges foglalkoztatási szünet indoklásától függően.
Természetesen azokat hívták vissza legnagyobb eséllyel, akik folyamatosan dolgoztak. Viszont azok közül, akik nem,
kisebb eséllyel hívták be azt, aki gyereknevelés miatt tartott szünetet,
bár ebben a kísérletben nem látszódtak eltérések a nemek között.
A szerzőben is felmerült a kérdés – bár ezt a kutatás keretein belül nem tudta megválaszolni -, hogy vajon jobban tennék-e a gyereket nevelők, ha magyarázat nélkül hagynák azt, hogy miért van pár év szünet a karrierjükben. A fenti eredmények efelé mutatnak, és egy másik kutatás utána is járt ennek.
A Behavioural Insight Team csapata szintén saját maguk által megírt önéletrajzokat adott be valódi álláshirdetésekre. Ők 9000 önéletrajzot küldtek szét, részben olyanokat, ahol folytonos a foglalkoztatottság, illetve olyanokat is, ahol van szünet.
Az eredményeik azt mutatják, hogy
nincs különbség a visszahívás esélyében attól függően, hogy valaki megmagyarázza-e, hogy miért nem dolgozott egy ideig.
Bár korábban egyeztettek brit HR-specialistákkal, akik hangsúlyozták, hogy a magyarázat fontos, a gyakorlat ezt nem támasztotta alá.
Ami viszont érdekes, hogy azt is tesztelték, hogy van-e különbség abban, hogy csak éveket írnak egy-egy pozíció mellé, vagy azt írják oda, hogy mettől meddig dolgozott ott. Arra jutottak, hogy az előbbi esetben 14 százalékkal nagyobb eséllyel hívják vissza a jelentkezőket, a feltételezésük szerint azért, mivel így az évek száma inkább azt sugallja, hogy mennyire tapasztaltak, míg az évszámok csak negatív asszociációkat kapcsolnak be.
Így összességében elmondható, hogy a gyereknevelés miatti szünetből nehezebb visszatérni a munkába. Bár ez valószínűleg országonként eltérő, hiszen az angolszász országokban nincs nagy hagyománya a többéves gyereknevelési szabadságoknak, és ezért sokaknak fel kell mondani, ha otthon akarnak maradni. Viszont mindenképp segíthet, ha a munkatapasztalatot nem dátumokkal, hanem évekkel jelölik a munkavállalók, hogy így nagyobb hangsúlyt fektessenek a tapasztalatukra.
