Sok országban még ma sem tekintik egyenlő félnek a nőket a házasságon belül, egy tavalyi kutatás ugyanakkor megmutatta, hogy nemcsak morálisan, de gazdasági szempontból is fontos, hogy a nők egyenlő hatalommal rendelkezzenek a háztartásokban.
Moshe Hazan és szerzőtársai azt az időszakot vizsgálták a 19. században, amikor az angolszász országok először adtak jogokat a férjes nőknek, amivel megnőtt a befolyásuk a háztartásokon belül.
Korábban a férjeknek lényegében teljhatalmuk volt, minden döntést ők hoztak meg, és a gazdasági kérdésekben is egyedül döntöttek. A 19. század vége felé ezt fokozatosan eltörölték, és a nők is döntéshozókká váltak a saját háztartásukon belül.
A nők jogainak kiszélesítése egyébként nem volt népszerű lépés. „Anglia teljes társadalmi rendje megváltozna. A férj a ház ura, akinek a vállán nyugszanak a terhek, aki megvédi annak tagjait – és aki, ha ez a törvény elfogadásra kerül, megfosztódik ettől a szereptől” – érvelt ellene 1870-ben a brit parlamentben Beresford Hope képviselő.
A jogkiterjesztésre azonban nem egyszerre került sor, az Egyesült Államokban például az egymással határos Ohio és Pennsylvania közül Ohio hamarabb döntött a nők jogainak elismeréséről – ezt a különbséget felhasználva tudták a szerzők elemezni az ok-okozati összefüggést a nők jogainak elismerése és más tényezők között. Az államok határmenti megyéit vizsgálták, olyanokat hasonlítva össze, ahol már életbe lépett az új törvény olyanokkal, ahol még nem.
Így kulturálisan és társadalmilag teljesen hasonló településeket tudtak megfigyelni, amik csak a nők helyzetében tértek el. Az eredményeik azt mutatták, hogy két dologra hatott a nők nagyobb ereje a háztartásokban.
Egyrészt csökkent a vállalt gyerekek száma, másrészt viszont jelentősen nőtt ezeknek a gyerekeknek az iskolázottsága
Azt korábbi tanulmányok is megmutatták, hogy a nőknek fontosabb, hogy a gyerekek jó oktatást kapjanak, így nem meglepő, hogy ha döntéshozó helyzetbe kerülnek, akkor javul a gyerekek iskolázottsága. Ez viszont költséges, így kevesebb gyereket engedhet meg magának egy család.
Ezen kívül közrejátszhatott a kevesebb gyerek születésében az is, hogy akkoriban kockázatos volt a szülés, az esetek egy százalékában az anya belehalt ebbe, és nagy arányban szenvedtek el komoly sérüléseket is. Ez is nyomós érv lehetett, amiért a nők kevesebbet szeretettek volna szülni, és ezt az adatok is alátámasztják:
amelyik államban magasabb volt a szülés közbeni halálozás, ott jobban csökkent a vállalt gyerekek száma
a törvény életbelépése után.
Hogy megerősítsék az eredményeiket, Hazanék egy másik módszerrel is megvizsgálták a fenti adatokat. A törvényt úgy léptették életbe, hogy nem volt visszamenőleges hatályú, tehát akik már házasok voltak, amikor a törvény életbe lépett, ott a férfi maradt az egyedüli döntéshozó. Így össze tudták hasonlítani azokat a párokat, akik nem sokkal a törvény meghozása előtt, illetve utána házasodtak.
Ők szintén nagyon hasonló párok voltak, egyedül az különböztette meg őket, hogy a feleségeknek mennyi beleszólásuk volt a háztartás ügyeibe. Ezen a mintán is ugyanúgy látszódott, hogy akik a törvény életbe lépése után házasodtak, kevesebb gyereket vállaltak, de nekik jobb oktatást tudtak biztosítani.
Ami még külön érdekes – figyelembe véve, hogy ebben az időszakban még nagyon más volt a lányok és a fiúk helyzete -, hogy a nők döntéshozóvá válása ugyanolyan hatással volt a lányok és a fiúk iskoláztatására is, tehát nem csak a fiúkat küldték iskolába a szülők, hiszen számolhattak azzal, hogy a lánygyermek is egy ponton majd dolgozni kezd.
Összességében elmondható, hogy a nők jogainak szélesítése következtében a felnövő generációk jobb oktatásban részesültek, ami hozzájárul a gazdasági növekedéshez, így valóban nem csak morálisan egyértelmű, hogy meg kell adni a női egyenjogúságot, hanem gazdasági érdeke is egy országnak.
