Hírlevél feliratkozás
Debreczeni Anna
2021. december 30. 10:02 Élet, Támogatói tartalom

A tisztességes gazdagodás dilemmája régebbi, mint gondolnád

Tavaly indult cikksorozatunk a magyar gazdaságtörténet hőskoráról, a modern pénzintézeti és gazdasági rendszer kialakulásának körülményeiről, amelyhez az Otpédia nyújtja a szakmai hátteret.

A „hazudnál pénzért?” kérdésre az emberek nagy része valószínűleg nem adna egyértelmű választ, a legtöbben talán úgy intéznék el, hogy „attól függ” vagy „attól függ, mennyiért”. Egy nem tudományos kísérletben Zürichben például sokan 20 frankért (7000 forintért) is hajlandóak voltak szépíteni a valóságon. Egy művészeti kiállítás látogatóinak kellett önbevallás alapján megmondani, hogy egy kikészített pénzérmét feldobva hányszor sikerült írást dobniuk, amiért alkalmanként 5 frankot kaphattak. Annak a valószínűsége, hogy valaki egymás után négyszer írást dobjon, matematikailag pontosan 6,25 százalék – ennek ellenére az emberek több mint 30 százaléka mondta, hogy ő bizony kéri a maximálisan neki adható 20 frankot, mert négy írást dobott.

Az eredményt nemcsak úgy lehet értelmezni, hogy még egy jómódú városban is ennyien hajlandóak hazudni, ha nincsenek rákényszerítve az igazmondásra (és senkit nem károsítanak meg vele) – hanem úgy is, hogy mindennek ellenére az emberek több mint 60 százaléka nem mondta be a négy írást, és tette zsebre a 20 frankot, pedig így maximalizálhatta volna profitját.

Kérdés, hogy az így, csalással „keresett” pénzt ugyanannyira értékelik-e az emberek, mintha tisztességes módon jutottak volna hozzá, például fizetésként. Egy másik, tudományos körülmények között végzett kísérlet szerint

úgy tűnik, a pénznek igenis van szaga,

általában kevesebb értéket tulajdonítanak ugyanannak az összegnek az emberek, ha ahhoz erkölcsileg megkérdőjelezhető módon jutottak hozzá, vagy ilyen forrásból származik.

Egy amerikai egyetemen 70 tombolajegyet osztottak ki két csoportba osztott résztvevők között. Az egyik csoportnak a semlegesnek tekintett kiskereskedelmi lánc, a Target által szponzorált tombolákat, a másiknak az alkalmazottaival bizonyíthatóan rosszul bánó kiskereskedelmi hálózat, a Walmart tomboláit. Az utóbbi, erkölcsileg alacsonyabbra értékelt nyeremény esetében kevesebb tombolajegyet töltöttek ki egyenként nevükkel és elérhetőségi adataikkal a résztvevők, ami szükséges volt a tombola érvényesítéséhez, így nyerési esélyeik növeléséhez. Amikor pedig meg kellett becsülniük, hogy 50 dollárért hány élelmiszerterméket tudnának vásárolni az adott lánc üzletében, a Walmartnál alá-, míg a Targetnél felébecsülték az 50 dollárba beleférő termékek számát. Ez azt mutatja, hogy a Walmartnál kevesebbre értékelik az ott elkölthető pénz értékét.

Egyúttal az is igaz, hogy

akik magasabb erkölcsi szinten érzik magukat, inkább hajlandóak félrenézni ilyen esetben.

Egy hasonló kísérlet előtt az egyik csoport tagjaiban saját jó tetteik felsorolásával megerősítették erkölcsi önértékelést, és ahogy a kutatók várták, ők inkább hajlandóak voltak elfogadni a „piszkos” pénzt.

Etika és gazdaság – a 2000 éves kérdés

A jó és a rossz, a helyes és a helytelen viselkedés és az igazságosság kérdése évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget – a dilemma a gazdasági tevékenységekben különösen jól megmutatkozik. A nagy gondolkodók majdnem egészen a közgazdaság tudományának 18-19. századi kialakulásáig a gazdaságot az erkölcs és a vallás szemüvegén keresztül nézték, a pénzügyi-kereskedelmi jelenségeket nem önmagukban vizsgálták.

Arisztotelész külön kitért a kereskedelemre, a pénz szerepére és az igazságos ár megállapításának fontosságára. Szerinte a cserében, kereskedelemben megjelenő igazságosság legtisztábbban a városállam által szabott árban, azaz nyereséget nem realizáló hatósági árban jelenik meg, míg a felek között kialkudott ár nyereséget hoz az egyik félnek a másik rovására, így alááshatja a közösségi összetartást.

Aquinói Tamás középkori teológus, filozófus abból a szempontból vizsgálta a gazdaságot, hogy mennyire jelenik meg az eladási árakban, a kereskedelemben az igazságosság. A kereskedelemmel járó haszonszerzést például csak akkor nem tekinti bűnös tevékenységnek, ha a hasznot jótékony célokra fordítják, és

csak akkor szabad a kereskedőnek a terméket drágábban eladni, mint ahogyan vásárolta, ha munkájával javított a termék minőségén.

Ez esetben a hasznot nem is a tevékenység céljának, hanem a kereskedő munkájáért járó fizetségnek kell tekinteni, és szintén ez a helyzet, ha az árut egyik helyről a másikra szállítja – írja Bodai Zsuzsa Gazdaság és erkölcs Aquinói Tamás tanításában című cikkében.

Aquinói Tamás élesen bírálja azt a jelenséget, amikor a pénz kikerül a forgalomból, és önálló mozgást végez, önmagáért kezd létezni. A kamatszedést is erkölcstelennek tartotta: „kamatot szedni magában véve igazságtalan, mert itt olyasmi kerül áruba, ami nincs. Ennélfogva itt nyilván egyenlőtlenség támad, s ez ellenére jár az igazságosságnak” – írta.

Míg az erkölcs és a gazdaság a középkori Európában elválaszthatatlan viszonyban voltak, ez később egyre gyengült, a felvilágosodást követően pedig egészen eltűnt az értékalapú szemlélet a gazdasági folyamatok értelmezéséből.

Jó és rossz pénz

Nem erkölcsi, hanem tisztán anyagi értékre utal a 16. századi Kopernikusz-Gresham- vagy csak Gresham-törvény*A lengyel csillagász már 1526-ban leírta, míg az angol kereskedő pár évtizeddel később – azonban már ókori, majd közel-keleti és kínai források is említik az összefüggést., később mégis analógiaként használták az élet számos területén, ahol valamilyen mérce szerint egy alacsonyabb és egy magasabb rendűnek tekintett erkölccsel bíró fél verseng egymással.

Az eredeti tétel arról szól, hogy a rossz – alacsony nemesfémtartalmú – pénz kiszorítja a jó pénzt, amelyben több a nemesfém, mivel az emberek utóbbit inkább maguknál tartják, megtakarítják, és a gyengébb pénzzel fizetnek az árukért, szolgáltatásokért. Átvitt értelemben pedig azt a tendenciát írja le, amikor a tisztességesen fellépőket idővel kiszorítják tisztességtelen ellenfeleik, legyen szó két egymással versengő csoportról egy szervezetben, vagy akár egy doppingoló és egy tisztességes sportolóról.

Az ész forradalma

A gazdasági jelenségek vizsgálata a 18. században fejlődött tudománnyá, a közgazdaságtan megalapozói között a skót közgazdász és filozófus, Adam Smith alapfogalmait idézik a legtöbbet.

Fő művében, az 1776-ban kiadott A nemzetek gazdagságában a munkamegosztást, a munkaértéken alapuló nemzeti vagyonosodást vizsgálja, szemben az addig uralkodó földalapú gazdagodási elméletekkel. Az állami beavatkozást ellenző, úgynevezett laissez-faire elvet követte. E szerint

a legjobb, ha hagyjuk a dolgokat a maguk útján menni,

a piac láthatatlan keze majd úgy rendezi a folyamatokat, hogy a végén mindenkinek a legjobb legyen. Egyéni szinten ez azt jelenti, hogy ha minden ember önérdekkövető módon cselekszik (a következmények és a körülmények mérlegelése mellett), akkor maximalizálható a társadalmi haszon.

Az önérdekkövetés és az önfeláldozást kívánó hit ellentmondását úgy oldották fel, hogy a felvilágosodás korában a természetes állapot lett az eszmény, amelynek megismerési eszköze az emberi ész.

Ami ésszerű, az természetes és szükségszerűen erkölcsös is, mert a természetben az isteni gondviselés törvényei nyilvánulnak meg

– írta Heller Farkas magyar közgazdász (alábbi képünkön, forrás: Otpédia) csaknem száz éve, 1926-ban az Etikai tudomány-e a közgazdaságtan? című munkájában.

A közgazdaságtan innentől erkölcsileg közömbös tudománnyá fejlődik, folytatja Heller, és a gazdasági élet belső törvényszerűségeit kezdik kutatni. A természettudományos, azon belül a matematikai, a kereslet-kínálat egyensúlyát kereső irány erősödött.

Heller Farkas ezt úgy fogalmazta meg, hogy a közgazdasági kutatások nagy része azért mellőzi teljesen az etikai szempontot, mert a tudomány különvált a „gazdasági politikától”. A gazdasági élet irányítása, azaz a gazdaságpolitika mellett megjelent a gazdasági jelenségek belső természetének vizsgálata, a gazdasági kutatás, az elméleti irány. Az elmélet pedig – a gyakorlattól eltérően – nem tűz ki konkrét célt maga elé, csak a jelenségek vizsgálatát. A gazdaságpolitika feladata ezeknek az elméletben feltárt folyamatoknak a helyes irányba terelése – vázolta fel a közgazdaságtan tudományos és a gyakorlati vonalának ideális munkamegosztását.

Ez természetesen folyamatos érdekütközésekhez vezet, mert az egyes fogalmakat minden csoport a saját érdekei szerint magyarázza. A jövedelemelosztás kérdésének vizsgálatakor például a vállalkozói nyereséget a szocialisták a munkások kizsákmányolásának titulálták, míg a polgári irányzat arra kereste a megfelelő magyarázatot, miért jogos a tőkekamat szedése és a vállalkozói nyereség. Ha azonban minden fél tisztán bevallaná az érdekszempontjait, lehetséges volna a különbségtétel a jogosult és a jogosulatlan követelések között  – vélte Heller Farkas.

Szerinte két feltétel kell a gazdasági élet helyes irányba tereléséhez:

a gazdasági alapösszefüggések mélyebb megismerése, és ezek kontextusba helyezése.

Az első az elméleti közgazdaságtan, a másodikat a gazdaságpolitika adja – utóbbinak történeti, etikai távlatba kell helyeznie az először maguk elvontságában vizsgált jelenségeket. „A közgazdaságtant etikai tartalom nélkül csak az képzelheti el, aki vagy a közgazdaság vagy az erkölcs fogalmával nincs tisztában” – foglalt egyértelmű állást a kérdésben.

A sorozatban megjelent korábbi cikkek:

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA helyi pénzek kihívások sokaságán segítették át a magyar közösségeketA helyi pénzek általában gyorsan veszítenek értékükből, ezért arra ösztönzik tulajdonosaikat, hogy fogyasszanak a helyi vállalkozásoknál. A történelem során vis maior helyzetekben sokszor nyomtak helyi pénzeket.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz építőmunkások kétszer annyiból tudtak takarékoskodni a reformkorban, mint a szőlőmetszőkFolytatjuk tavaly indult cikksorozatunkat a magyar gazdaságtörténet hőskoráról, a modern pénzintézeti rendszer kialakulásának körülményeiről.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÍgy tették trendivé a takarékoskodást annoÉlménymarketinggel a pazarlás ellen: a gramofonnal működő, beszélő takarékpersely minden pénzérme bedobásakor köszönetet mondott a takarékoskodónak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA szerelmi házasságot még tiltották Magyarországon, amikor először lett női bankigazgatóAz I. világháború alatti férfihiány miatt több nő tudott magasabb képzettséget igénylő munkát végezni a bankoknál is, ahol erősen beleszóltak a magánéletbe.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA bankárzseni, aki bekötötte Magyarországot a globális pénzügyi vérkeringésbeA Rothschild bankház küldte Bécsből Budapestre Kornfeld Zsigmondot, pár évtized múlva az osztrákok komoly versenytársai lettek a feltőkésített magyar iparvállalatok.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkIlyen volt Fiume magyar aranykoraA dualizmus alatt a kikötőváros Európa tizedik legforgalmasabb kikötőjévé fejlődött., hathatós állami segítséggel.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAmikor Budapestről óceánjárókat irányítottak: az Adria-palota történeteA Szabadság tér egyik legdrágább telkén álló épületet épp a Parlament előtt adták át, a magyar tengerhajózás hanyatlása után egy híres bankrablás helyszíne is volt, a szocialista rendszerben pedig a fiatalok utazási irodája működött benne.

A cikk megjelenését az Otpédia támogatta.

Élet Támogatói tartalom Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Katona Hajnalka
2022. június 26. 04:34 Élet

Fontos szerepe van a nőknek a klímaváltozás megállításában

Ahol több a női menedzser, azok a cégek inkább tudják csökkenteni a karbonkibocsátásukat.

Torontáli Zoltán
2022. június 25. 15:23 Adat, Élet

A kelet-európaiak úgy tervezik, hogy többet költenek – kivéve a magyarokat

A magyar háztartásoknak már évek óta olyan jól megy, hogy nem terveznek többet költeni magukra, vagy inkább olyan rosszul, hogy nem gondolhatnak erre? Vagy csak szimplán pesszimisták?

Hobot Péter
2022. június 25. 04:33 Élet, Podcast

Kerti partis lagzik, Harry Potter tematikájú lakodalmak – egyáltalán nem úgy házasodunk már, mint húsz éve

A G7 eheti podcastja a magyar esküvői kultúra átalakulásáról szól, és arról hogy ezek hogyan érintik az esküvői szolgáltatókat

Fontos

Jandó Zoltán
2022. június 26. 16:13 Pénz

Sokkal kevésbé hatékony, cserébe sokkal drágább a magyar rezsicsökkentés, mint a külföldi megoldások

A magyar rezsicsökkentés teljesen egyedi, hiszen ennyire differenciálatlan támogatás sehol máshol nincs. Ez viszont egyáltalán nem biztos, hogy jó.

Kalotay Kálmán
2022. június 24. 16:18 Vállalat, Világ

Túlélik-e a háborút a magyar cégek Oroszországban?

A kölcsönös közvetlen beruházások aránya alacsony, a gazdasági szankciók azonban egyes cégeknek igencsak fájhatnak.

Torontáli Zoltán
2022. június 24. 12:47 Világ

Lenne egy jó módszer arra, hogy azonnal lássuk, mekkora az infláció

Egy német tanulmány megerősíti, hogy hasznos lenne rögtön a boltok kasszáinál mérni az árakat és az egyes termékek eladási volumenét is.