Hírlevél feliratkozás
Hobot Péter
2021. december 26. 13:50 Támogatói tartalom, Világ

A helyi pénzek kihívások sokaságán segítették át a magyar közösségeket

Tavaly indult cikksorozatunk a magyar gazdaságtörténet hőskoráról, a modern pénzintézeti rendszer kialakulásának körülményeiről – amelyhez az OTPédia nyújtja a szakmai hátteret.

A szükség nagy úr

Ha nehézségek érnek egy közösséget, az sokszor szorosabb összefogással reagál. A helyi fizetőeszköz lényege, hogy egy korlátozott kör fogadja el a hivatalos pénz helyettesítőjeként. E kör tagjai lehetnek egy adott falu, város vagy régió boltosai, éttermesei és különféle szolgáltatói. A helyi pénzek célja, hogy felpörgessék egyes régiók gazdaságát és közelebb hozzák egymáshoz a közösség tagjait. Ilyen megoldásokkal a magyar közösségek is többször éltek a történelem során, amikor nehezebb idők jártak. 

Magyarországon először szükségpénzként bocsátottak ki helyi pénzeket, akkor amikor a korona, a pengő vagy a forint kínálata kevésnek bizonyult. Így történt ez az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején, az első és a második világháború utáni időszakokban is. Később azonban kialakult egy széleskörű felfogás, miszerint a helyi pénzek felpörgethetik a helyi vállalkozók gazdasági aktivitását, így nem csak a válságok idején, de “békeidőkben” is érdemes lehet használni azokat. 

A helyi pénz jelenthet előnyt, de nem tesz csodákat

A helyi pénzek legnagyobb előnye, hogy általában gyorsabban veszítenek az értékükből, mint a jegybank által kibocsájtott pénz, ezért gyorsabban is forognak annál. A pénz arra ösztönzi a tulajdonosait, hogy fogyasszanak a helyi vállalkozásoknál, mielőtt lejárna, elértéktelenedne a fizetőeszköz. 

A helyi pénzekkel fizetőknek általában kedvezmény jár az elfogadóhelyeken, ami szintén a magasabb fogyasztás felé tolja a pénz birtokosait. Mivel általában nem használhatják globális vállalatok a helyi közösségek saját pénzeit, ezért ebben a valutában fizetve biztosíthatják a helyiek, hogy nem áramlik ki tőke a közösségből nagyvállalati profit formájában. 

Azonban a helyi pénz fogyasztásnövelése vissza is üthet, hiszen a fogyasztás előtérbe helyezésével csökkennek a megtakarítások. A neoklasszikus közgazdaságtani elméletek szerint megtakarítások nélkül csak rövid távon növekszik a gazdaság. A magas infláció pedig meddő gazdaság-szerkezetet eredményezhet.   

Mindenesetre az ilyen lokális fizetőeszközök komoly közösségfejlesztő erővel bír, mivel az azt elfogadó kis- és középvállalkozások folyamatos egyeztetéseken keresztül alakíthatják ki a pénz elfogadásának szabályait. Ezek a fizetőeszközök a helyiek egymás iránti bizalmára építenek és erősítik a kooperációt. 

A hősök korában

Az 1848-49-es szabadságharc idején a hadiállapotok okoztak olyan lokális pénzhiányt, amit valamilyen helyi fizetőeszköz kibocsátásával oldottak fel a kor polgári vagy katonai vezetői. Arad várának ostroma 1848 őszétől tartott egészen 1849 nyaráig. Magyar és lengyel katonák 10 hónapos ostromzár alá vették a várat védő császári csapatokat. Az Aradot védő katonák eltartása után járó fizetséget a helyiek a várkapitány parancsára nem koronában, hanem “Bons”-ban, németül utalványban kapták. Erről tanúskodik a lenti 1989-es hirdetés is. 

kép forrása: Ambrus (1977)

Az ilyen utalványosított pénzekkel lehetett kereskedni, ezért likviditást pumpáltak a közösségbe és ösztönözték a fogyasztás ott, ahol a harcok miatt kialakult pénzhiány miatt szükség volt erre. Az erre a célra kibocsátott érméket ma is numizmatikai különlegességként tartják számon, és borsos áron adják-veszik a gyűjtők.

A több mint 170 éves hirdetés Ambrus Béla Magyarország papírszükségpénzei 1723-tól 1914-ig című könyvében található, ami bemutatja, hogy a szabadságharc utáni időkben elszaporodtak a fentihez hasonló katonai, valamint a polgári kiadású helyi pénzek Magyarországon. Egy-egy kis közösség vagy város azzal próbálta pótolni a háború nyomán kialakult fémpénz-hiányt, hogy saját papírpénzt kezdett terjeszteni. 

A kezelhetetlenül sokféle fizetőeszköz forgása problémákat okozott a központi kormányzatnak, ezért a kiadványok terjedését törvénnyel akadályozta meg. A Magyarországot illető Országos Kormánylap 1851-es számában ez olvasható:

több kereskedők ‘s iparűzők saját magánpénzegyeket készítenek ‘s forgásba hoznak, ezen visszaélés ezennel megtiltatik ‘s illy magánpénzjegyek miden készítése vagy kiadása ezentúl 5-50 pforintig (sic) terjedő pénzbeli büntetéssel fog megtoroltatni

Az első világháború után

Az első világháborúban az ipari vállalatokra komoly állami megrendelések nehezedtek, amelyeket az állam kölcsönökből fedeztek. 1915-ben pénzhelyettesítőként megjelent a Magyar Királyi Hadikölcsön Kölcsönpénztár jegye, amellyel fedezni tudták a háború nyomán kialakult pénzhiányt.

A háború végével azonban megoldhatatlannak tűnő fémpénzhiány alakult ki, mivel kevés volt az alapanyagként szolgáló nikkel és réz. Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnése után a magyar lakosok nem számíthattak pénzre a bécsi pénzverdékből, és a háború után a körmöcbányai pénzverde felett is elvesztette az irányítást a kormányzat. 

A lakosság először papírpénzek szabdalásával válaszolt a fém váltópénzek hiányára. A hiány sokakat foglalkoztatott, a fémpénzeknek másodlagos piaca alakult ki. A Szegedi Napló 1918-ban a következőket írta:

az aprópénzeknek árfolyamértéke van, egyes városokban többet adnak aprópénzekért, mint annak tulajdonképpeni értéke

A pénzügyminisztérium és a jegybank végül megállapodást kötött és elhatározta, hogy a “kedvezőbb” pénzügyi viszonyok között lévő városok saját papírpénzeket bocsátsanak forgalomba. Az első saját pénzt kiadó város Pozsony, Temesvár, Arad, Szeged, Miskolc, Kassa, Győr, Szombathely, Kecskemét és Marosvásárhely volt. Később több helyiség is követte példájukat. Az első világháború után így 36 településen 67 polgári intézmény összesen 265 címletet bocsájtott ki. 

A háború utáni konszolidációs időszakban ezeket a pénzeket bevonták. A lokális pénzek nagymértékű elterjedése ugyanis gyengíti a központi bank képességét, hogy hatással legyen a gazdaság működésére. A központi kormányzatnak pedig a fiskális befolyását csökkenti hiszen megnehezíti a fogyasztás és jövedelem adóztatását.

kép forrása: Fortepan / Library of Congress

A fenti, 1923-as fénykép egy székesfehérvári piacon készült, ahol fizethettek akár a helyben kiadott pénzekkel. Székesfehérváron az 1920-as években az önkormányzat, a Légszeszgyár és Vegyiművek Részvénytársaság és a  Világítási és Vízmű Részvénytársaság is hozott forgalomba saját pénzhelyettesítő utalványokat. 

A modern forint konkurenciái

Napjainkban komoly központi szabályozás mellett lehet helyi fizetőeszközt forgalomba hozni. A jogrend úgy rendelkezik, hogy minden helyi pénznemnek teljes pénzfedezettel kell rendelkeznie: forintfedezettel vagy euróval. Valamint az ilyen helyi pénzeket csak korlátozott körben lehet elfogadtatni: tehát például azt tiltja a törvény, hogy egy városban mindent meg lehessen venni adott helyi valutában, de a kiskereskedők vagy borászatok dönthetnek úgy, hogy helyi valutát fogadnak el üzleteikben. 

Magyarországon jelenleg több település vezetett be helyi valutát. A cél általában, hogy előnybe hozzák a helyi termelőket, hogy azok felnőhessenek a nemzetközi cégekkel folytatott versenyhez. Ilyen fizetőeszköz a Bocskai Korona, a Balatoni Korona, a Soproni Kékfrank, az Alsómocsoládi Rigac, a Tokaji Dukát vagy a pilisi Korona és a szolnoki Zöld forint.

Talán a legsikeresebb a Bocskai Korona, amely arra épül, hogy pár nagy partner elfogadóhelyként működik Hajdúnánáson, ami vonzóvá teszi a fogyasztóknak a valuta váltását. Elfogadja a művelődési ház, a gyógyfürdő és a közétkeztetést végző cég.  A fenti ábrán a Bocskai Koronák állományának névértéke látható éves bontásban, (ez megegyezik a fedezetül szolgáló forint névértékével).

A kezdeményezés sok szempontból sikeresnek mondathó, de a volumen lakosságarányosan nem sok. A 17 ezer fős Hajdúnánáson 1500-3000 Bocskai Korona csücsülhet egy-egy lakos pénztárcájában. Az ilyen kezdeményezések akkor tudnak sikeresek lenni, ha nem várunk tőlünk csodát, hanem emberléptékű,  a közösséget összekovácsoló eszközként tekintünk rá. 

A cikk megjelenését az OTPédia támogatta.

Támogatói tartalom Világ helyipénz OTPédia pénz pénztörténet szükségpénz Olvasson tovább a kategóriában

Támogatói tartalom

László Pál
2022. június 21. 16:38 Élet, Támogatói tartalom

A fővárosi épített örökség is számos lehetőséget tartogat az irodafejlesztéshez

Ahogy a környezettudatosság egyre inkább teret nyer az ingatlanfejlesztési területen is, a jövő a régi épületek új és modern iroda területekké való átalakításában lehet.

Stubnya Bence
2022. június 20. 10:00 Támogatói tartalom

Itthon is beindult a zöldhitelezés, de milyen cégeknek érdemes ilyesmiben gondolni?

Magyarországon az elmúlt másfél évben alakult ki a zöldhitelek piaca. Megfelelő projekthez iparágtól és vállalatmérettől függetlenül is érdemes lehet ilyen pénzügyi forrásokat keresnie egy cégnek.

Hobot Péter
2022. június 17. 09:34 Pénz, Támogatói tartalom

Ilyen energiaárak mellett már sok kkv-nak is megéri napelemet telepíteni

Az ALTEO modellje szerint egy átlagos magyar kkv 35 forint körül fizetett kilowattóránkként a vásárolt áramért 2020-ban, miközben egy napelemes beruházás fajlagos költsége csak 21 forint körül alakult.

Fontos

Jandó Zoltán
2022. június 26. 16:13 Pénz

Sokkal kevésbé hatékony, cserébe sokkal drágább a magyar rezsicsökkentés, mint a külföldi megoldások

A magyar rezsicsökkentés teljesen egyedi, hiszen ennyire differenciálatlan támogatás sehol máshol nincs. Ez viszont egyáltalán nem biztos, hogy jó.

Katona Hajnalka
2022. június 26. 04:34 Élet

Fontos szerepe van a nőknek a klímaváltozás megállításában

Ahol több a női menedzser, azok a cégek inkább tudják csökkenteni a karbonkibocsátásukat.

Torontáli Zoltán
2022. június 25. 15:23 Adat, Élet

A kelet-európaiak úgy tervezik, hogy többet költenek – kivéve a magyarokat

A magyar háztartásoknak már évek óta olyan jól megy, hogy nem terveznek többet költeni magukra, vagy inkább olyan rosszul, hogy nem gondolhatnak erre? Vagy csak szimplán pesszimisták?