Hírlevél feliratkozás
Debreczeni Anna
2020. december 1. 11:10 Élet, Támogatói tartalom

Ilyen volt Fiume magyar aranykora

A következő hetekben a múltba tekintünk: cikksorozatban mutatjuk be a mai modern pénzintézeti rendszer kialakulásának körülményeit, a magyar gazdaságtörténet hőskorának egy-egy jellemző helyszínét, neves bankárt vagy pénzügytörténeti ritkaságot – amihez az OTPédia nyújtja a szakmai hátteret.

Fiume felemelkedése

Az 1868-as horvát-magyar kiegyezés után eljött Fiume aranykora. A dualizmus békés évtizedeiben jogilag Magyarországhoz tartozó, de területileg attól elválasztott kikötőváros állami segítséggel Európa 10. legforgalmasabb kikötőjévé fejlődött, Amszterdam után és Velence előtt állt az áruforgalomban, de sokan az Újvilágba is innen indultak.

Az Osztrák-Magyar Monarchia akkoriban területileg Oroszország után a második, népességben pedig Oroszország és a Német Császárság után a harmadik legnagyobb birodalom volt Európában, így kereskedelmi potenciálja sem volt lebecsülendő, igaz, az áruszállítás főleg szárazföldön, vasúton folyt. A tengeri kereskedelem elsőszámú csomópontja ugyan az osztrák Trieszt volt, azonban Fiume rohamtempóban dolgozta le a hátrányt. Az első világháborút megelőző évekre a teljes magyar árukivitel 17 százaléka, a behozatal csaknem tizede megfordult kikötőben.

 

A fiumei kikötő 1906-ban, középen az Adria-palotával (Fortepan / Széman György)

Ehhez több fronton kellett megerősödnie a kiegyezés idején alig 18 ezres lakosú, többségében olaszok és horvátok lakta városnak*Fiume lakosságának csaknem fele olasz, negyede horvát, és mindössze 13 százaléka volt magyar 1910-ben.. Fiumét, horvát nevén Rijekát mindössze 80 kilométer választja el szárazföldön a nála sokkal fejlettebb és népesebb Trieszttől, fontos szimbóluma lett az osztrák befolyás alóli gazdasági függetlenedési törekvéseknek. Nagyban segítette ezeket az ambíciókat, hogy idővel Trieszttől Fiumébe tették át a legfontosabb magyar exporttermékek, a liszt és faáruk kivitelét, valamint az egyre keresettebb kőolaj és rizs behozatalát – a kikötőben még kőolajfinomító is épült ekkor. Kulcsszerepe volt továbbá a magyar állam által finanszírozott kikötőfejlesztésnek és vállalati támogatási rendszernek is, aminek nyomán egymás után jelentek meg a magyar iparvállalatok és kereskedelmi érdekeltségek az Isztriai-félsziget mellett fekvő kisvárosban.

Besegít az állam

A magyar ipari fejlesztésekben a századforduló előtt döntő szerepük volt a vállalkozóknak, a kereskedőknek és a bankároknak, akiket bőkezű állami támogatások is vonzottak: adó- és illetékmentességet adott bizonyos iparágakban az új alapítású gyárak részére; adókedvezményt a hazai ipart támogató pénzintézeteknek; ösztönözte a vállalatokat, hogy hazai alapanyagokat használjanak fel; a vasúti díjszabásban pedig leszállította a hazai ipari termékek szállítási költségét. Konkrétan a fiumei kikötőfejlesztés, raktárak építése, a terület kialakítása a magyar államnak több mint 70 millió koronáját, átszámolva 245 milliárd forintját emésztette fel 1906-ra. Idővel Fiume vált a magyar termékek fő vízi elosztóhelyévé: a tengeri kivitel háromnegyede Magyarországról származott, a tengeri behozatal 86 százaléka érkezett Magyarországra.

A századfordulóig a fiumei kikötő forgalma 1,1-1,2 millió tonna között ingadozott, majd a világháborút megelőző évtizedben lendületes fejlődésnek indult: 1907-ben 1,6 millió, 1912-ben 1,9 millió és 1913-ban, a fejlődés csúcspontján 2,1 millió tonna áruforgalmat bonyolított a kikötő.

Ugyanez a korabeli fizetőeszközben, koronában így nézett ki (1 korona az 1892-es aranyra való átváltási árfolyamon nagyjából 3500 forintnak felelt meg 2016-ban). 50 000 korona ~175 millió forintnak, 500 ezer korona pedig ~ 1,75 milliárd forintnak  felel meg.

Forrás: Pelles Márton: Fiume iparfejlesztésének története – különös tekintettel Ossoinack Lajos munkásságára (1868–1913), 2017

 

Calcuttai kapcsolat

A fiumei kikötő zászlóshajó vállalatának lehetne nevezni az Adria Részvénytársaságot, amelynek székháza ma is áll a budapesti Szabadság téren. Bár a társaság megalakulásának fő oka tisztán kereskedelmi természetű volt – a kiváló magyar liszt angol és más nyugat-európai kikötőkbe történő eljuttatására alapították, mivel a német piac kiesett a Bismarck-féle védővám rendszer bevezetése miatt – masszív állami támogatás nélkül sosem fejlődött volna világszerte ismert nagyvállalattá.

A fiumei kikötő 1908-ban. Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

Az 1881-től működő Adria Magyar Tengeri Hajózási Részvénytársaság*1880-ban még brit-magyar vegyesvállalatként jött létre Adria Steamship Company néven eleinte tizenegy korszerű gőzhajóval rendelkezett, amelyek száma 1914-re 36-ra nőtt, és világszerte mintegy 50 kikötőben tartott fenn ügynökségeket, például Európán belül és kívül is, Rio de Janeiróban, New Yorkban, Chicagóban, Algírban, Calcuttában és Port Saidban.

A magyar állam az Rt. esetében egyfajta kezes szerepét vállalta: úgy vonzotta a befektetőket, hogy ő maga előre beruházott a tengeri kereskedelembe. Támogatott egy amúgy veszteséges vállalatot, hogy a részvényesek azt lássák, az állam tartósan és biztosan jelen van, azaz biztosítja a megtérülést, és emiatt egyre több részvényes szeretne ennek a biztosan megtérülő üzletnek a része lenni. Ez az állami segélyezés nemcsak hogy életben tartotta az Adriát, de fel is virágoztatta, 1913-ban már 15 százalékos osztalékot fizetett.

Acélcápák

De nem minden vállalat nyereségessége alapult állami támogatáson. 1875-ben Fiumében alakult meg a világ első torpedógyára, a későbbi világhírűvé vált Whitehead és Társa hajó- és torpedógyár, amelynek ma is láthatók a romjai a rijekai kikötőben, a kilövőállomással együtt. A kortársak által csodált technikai megoldásokkal – például a lövedék iránytartásáért felelős giroszkóp – felszerelt új fegyver fontos szerepet játszott az első és második világháború tengeri hadviselése során.

A fiumei torpedógyár akkor és most. Forrás: Google Maps

A torpedó – vagy ahogy korabeli újságokban hívták, a robbanó hal vagy acélcápa – a fiumei születésű, olasz-horvát származású Giovanni Luppis találmányán alapult. Az eleinte sokszor megbízhatatlanul működő szerkezetet vele társulva Robert Whitehead Fiumében működő angol gépgyáros tökéletesítette, és indította be a sorozatgyártását az 1860-as évek vége felé. A háborús konjunktúra érzékeltette a hatását: míg 1904-ben még csak 60 darabot exportáltak, az 1904-1905-ös orosz-japán háború megdobta az eladásokat, 1913-ra már évi 1125 darabra nőtt az export darabszáma – a Whitehead-gyár még Dél-Amerikába is szállított.*a torpedó egy dél-amerikai mélytengeri elektromos halról kapta a nevét, a Torpedo marmorataról A gyár még a jugoszláv időkben is létezett – 150 éves korában zárták be a kilencvenes években, bár ekkor már – Torpedo néven – leginkább motorokat és traktorokat gyártott.

Felpörgetett iparosodás

A bankok is élen jártak az ígéretes hozamokkal kecsegetető beruházások, főleg gyáralapítások finanszírozásában. A Magyar Általános Hitelbank 1881-ben telepedett meg Fiuméban, és szinte azonnal két iparvállalat létrehozásában is segédkezett, az egyik a rizshántoló volt, a másik a kőolajfinomító. A fiumei kikötő első helyen álló behozatali cikke, a Brit- Indiából importált hántolatlan rizs feldolgozására alapították 1881-ben a rizshántoló gyárat, amely a Monarchia legnagyobb ilyen üzeme volt. Szintén a bank hiteléből alapították a Monarchia első és legnagyobb kőolaj- finomítóját 1882-ben, amelyhez külön kikötő épült.

A kőolajtermékek fogyasztási adója, amely a magyar államot illette, önmagában fedezte a fiumei kikötő építésének költségeit. Nem hiányozhatott a Ganz és Társa Danubius Gép- Waggon- és Hajógyár Rt., amely 1905-ben hozta létre fiumei fióküzemét és kizárólag hadihajókat épített. 1913-ban az üzem 3681 munkást foglalkoztatott, és 1918-ig 61 hadihajót gyártott – a legnevezetesebb az 1918 júniusában torpedótalálat miatt elsüllyedt Szent István csatahajó volt. De alapítottak ekkor csokoládégyárat és jéggyárat, és működött a városban gáz- és konyakgyár is.

Kéthetente New Yorkba

A 20. század fordulóján legtöbben az Osztrák-Magyar Monarchiából vándoroltak ki Amerikába, 1871 és 1913 között a tengeri kikötőkben Magyarországról több mint kétmillió kivándorlót regisztráltak, akik főleg az észak-német kikötőkön át hagyták el a kontinenst. A magyar kormány kedvezményekkel Fiuméba kívánta irányítani a magyar kivándorlókat: 1903-ban a liverpooli Cunard Line társaság kapott engedélyt a kormánytól kéthetenkénti rendszeres Fiume-New-York kivándorló hajójáratok közlekedtetésére – hatósági jegyárral: 12 éven felülieknek 180 korona ( ma nagyjából 630 ezer forint lenne), 12 éven aluliaknak pedig 90 korona (kb. 315 ezer forint) volt. A hajóstársaságok konkurenciaharca miatt azonban a kivándorlók kétharmada továbbra is Hamburgból vagy Brémából indult Amerikába. Fiume kikötője ezzel együtt jelentős szerepet kapott az Amerikába történő magyar kivándorlásban.

Bár a Szent Korona legszebb gyöngyszemének is nevezett Fiume az első világháborút követően Olaszországhoz, majd később Jugoszláviához csatolva veszített kereskedelmi jelentőségéből, a békeidőkben felépített ipari létesítmények további fejlődést segítettek elő – a kőolajfinomító például része volt az olasz olajipar vállalatot, a korábban Magyarországon is töltőállomásokkal rendelkező Agipot alapító cégeknek, a finomító területén pedig ma a horvát INA olajipari vállalat üzemel.

A cikk készítéséhez felhasznált fontosabb források a csillagra*Pelles Márton: Fiume iparfejlesztésének története – különös tekintettel Ossoinack Lajos munkásságára (1868–1913), 2017, DOI: 10.13140/RG.2.2.32893.15843
Pelles Márton: Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. szerepe Fiume hajó- és áruforgalmában (1874-1914), Közgazdasági Szemle, LXIII . évf., 2016. február (188–208. o.)
Pelles Márton: Iparosítás egy kikötővárosban – Fiume fejlesztése (1870–1914), 2016, IDK Konferenciakötet
Kulcsár, L. és Kulcsár, L. (2019) „„A burdus élet a legszebb a világon.” A »nagy háború« előtti amerikai kivándorlás regionális, gazdasági és szociológiai háttere, Tér és Társadalom, 33(2), o. 83-107. doi: 10.17649/TET.33.2.3083.
A fiumei kikötő és vasútállomás, A Földgömb, 2004, 22. évfolyam, 1-8. szám
kattintva érhetők el.

A cikk megjelenését az OTPédia támogatta.

Élet Támogatói tartalom Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Fabók Bálint
2021. január 19. 15:23 Élet

Bútorbankot nyitott a prágai városháza, hogy segítse a rászorulókat

Lakossági és céges felajánlásokat továbbítanak alacsony jövedelműeknek.

Avatar
2021. január 17. 16:25 Élet

Nemcsak anyagiakban, de boldogságérzetben is egyre jobban szétszakad a társadalom

A jövedelem természetesen befolyásolja a boldogságérzetet, de összességében inkább az számít, hogy milyen az ember társadalmi státusza, és ez is szétszakadóban van.

Bucsky Péter
2021. január 16. 16:19 Adat, Élet

Vagy kinyírta, vagy a feketepiacra tolta a koronavírus a dohányzás jelentős részét

A szigorú járványügyi szabályok alatt akár tizedével is csökkent a cigarettavásárlás, de a feketepiac szerepe növekedhetett.

Fontos

Hajdu Miklós
2021. január 18. 06:32 Közélet

A beoltások felpörgetését tényleg nem a magyar ellátórendszer kapacitásai nehezítik

Ha a számokat nézzük, az ellátórendszer korlátai nem látszanak, a szűk keresztmetszet egyelőre az, hogy nincs elég oltás, és sokan nem is akarják felvenni.

Kasnyik Márton
2021. január 17. 06:29 Világ

Öt dolog, amit a Trump-korszakból tanultam

Őrült Királyként, saját hazugságaiba gabalyodva fejezi be elnökségét, de már korábban is kemény tanulságokkal szolgált Donald Trump politikai pályafutása.

Stubnya Bence
2021. január 16. 07:01 Podcast

Önként égetjük ki magunkat a munkahelyünkön

Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb filozófusa, Byung-Chul Han szerint a munka megváltozása összefüggésben van a mentális betegségek terjedésével. K. Horváth Zsolt a G7 Podcast vendége.