„A politikusok csak akkor hallgatnak a gazdasági kutatókra, ha válság van”

A Rajk Szakkollégium, a Budapesti Corvinus Egyetem egyik szakkollégiuma tavaly ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját, két másik jubileummal egyetemben: a Neumann János-díj 25. és a Herbert Simon-díj 15. évfordulójával. Az egész éves ünnepségsorozat elemeként 2020 januárjában a szakkollégium diákjaiként egy operatőrrel elutaztunk az Egyesült Államokba, az út során ellátogattunk számos neves egyetemre, ahol személyes hangulatú interjúkat készítettünk 11 korábbi díjazottal.

Olivier Blanchard-val Washingtonban, a Peterson Institute-beli irodájában beszélgettünk személyes kérdésekről, a tudományos pályáról és az általa vizsgált főbb makroökonómiai témákról. A professzor 2012-ben járt Budapesten, hogy átvegye a Rajk Szakkollégium Neumann János-díját.

Blanchard 2008-ig az MIT (Massachusetts Institute of Technology) professzora volt, majd 2008 és 2015 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdászaként válságkezeléssel foglalkozott. Azóta a Peterson Institute for International Economics intézetének munkatársa. Számos makroökonómiai témával foglalkozott munkássága során, köztük elsősorban fiskális és monetáris politikával, de az egyenlőtlenségek kérdéskörét is tanulmányozta. Azt, hogy miért kötött ki a közgazdaságtani pálya mellett, a következőképp fogalmazta meg:

Fiatal egyetemista koromban arra jutottam, hogy a társadalomtudományok által lehet változást elérni a világban, azon belül is a közgazdaságtannak van meg a legnagyobb esélye arra, hogy hasznos legyen.

Blanchard 2019-ben volt az Amerikai Közgazdasági Társaság (AEA) elnöke, az ekkor nagy visszhangot kiváltó beszédéről is kérdeztük. A professzor ekkor egy új álláspontot hozott be a mai napig releváns és pezsgő közgazdasági vitába, ami a költségvetési politikáról és az államadósság mértékéről szól. Az expanzív fiskális politika – melynek elemei például a megnövekedett kormányzati költekezés és adócsökkentés – következménye az államadósság növekedése, és ha az expanzív időszakot nem követi tartósan pozitív államháztartási egyenleg, akkor ez komoly problémákhoz vezethet hosszú távon. Blanchard arra hívta fel a figyelmet, hogy abban az esetben, ha az államadósság kamatlába alacsonyabb, mint a gazdasági növekedés üteme, akkor a GDP-arányos államadósság csökkenni fog – még akkor is, ha az adósság abszolút mértéke tovább nő.

Az állítások természetesen csak abban az esetben érvényesek, ha a gazdaság növekedési üteme tartósan az államadósság reálkamatlába felett marad. Blanchard ezt az Egyesült Államokban vizsgálta 1950-től napjainkig, és arra a következtetésre jutott, hogy ez az állapot nem kivételes.

Fontos megjegyezni, hogy ez az empirikus bizonyíték nem túl erős, ugyanis amikor másik 22 fejlett országot vizsgáltak, akkor inkább az ellenkezője volt jellemző, ritkaságszámba mentek azok az időszakok, amikor a kamatláb alacsonyabb volt, mint a gazdaság növekedési üteme. A professzor a beszédben elhangzottakat pedig leginkább vitaindítónak szánta, mellyel új szempontokat hozott be az adósságról szóló közpolitikai vitákba.

Az interjú során érintettük még a gazdaságpolitika és a politikai döntéshozatal közötti konfliktust, a professzor kifejtette véleményét az akadémiai kutatások és a közpolitika közti viszonyrendszerről is. „A politikusok csak akkor hallgatnak a gazdasági kutatókra, ha válság van. Az egyenlőtlenségről is azért beszélünk a korábbinál sokkal többet, mert populizmushoz vezetett” – jegyezte meg a professzor.

További források Blanchard munkásságáról:

AEA-elnöki beszédéről magyarul bővebben Világi Balázs írt összefoglalót.
Interjú 2018-ból, amikor a professzor Magyarországon járt, a Kornai János 90. születésnapja alkalmából rendezett konferencián.

A videósorozat többi része megtekinthető a szakkollégium honlapján vagy Youtube-csatornáján.