Hírlevél feliratkozás
Stubnya Bence
2020. szeptember 11. 11:09 Élet

A Nobel-díjas klímaközgazdásznak most jó eséllyel megalapozatlan az optimizmusa

A klímatudósok és a klímaváltozást kutató közgazdászok egészen máshogy ítélik meg, hogy mennyire lesznek súlyosak a felmelegedés hatásai: amíg ugyanis az előbbiek leginkább arra figyelmeztetnek, hogy totális katasztrófa és apokalipszis közeleg, az utóbbiak jóval kevésbé vannak megijedve.

A klímaváltozás gazdasági hatásait becslő modelljéért 2018-ban közgazdasági Nobel-díjat kiérdemlő William Nordhaus 2018-as tanulmányában 3°C-os felmelegedés esetén a globális GDP 2,1 százalékos visszaesését prognosztizálta, és még 6°C-os felmelegedés esetén is csak 8,5 százalékos visszaeséssel számolt. Ez nem tűnik brutálisnak.

Steve Keen, a University College London közgazdászprofesszorának friss tanulmánya szerint azonban a Nobel-díjas közgazdász modelljét téves feltételezésekre alapozta, és valójában csak ezért jelez előre ilyen viszonylag mérsékelt veszteségeket, amelyek a valóságban ennél sokkal súlyosabbak lesznek.

Nordhaus úgy számol, hogy a klímaváltozás mérséklésére fordított kiadások 4°C-os felmelegedés felett “érik meg”, tehát itt kezdik el meghaladni a hőmérséklet emelkedésének visszaszorításából és az alkalmazkodásból származó hasznok a visszaszorítás költségeit. Az amerikai közgazdász szerint ezért a mérsékelt – 50 dollár körüli – szén-dioxid-adó globális alkalmazása lenne a klímaváltozás elleni optimális gazdasági intézkedés.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAlig használják több ezer tudós klímaváltozás elleni kedvenc fegyverétA világ károsanyag-kibocsátásának 15 százalékát adóztatják jelenleg, és csak az országok töredékében olyan mértékben, amivel el lehetne érni a párizsi klímacélokat. A közgazdászok imádják a szén-dioxid-adót, a világ nem annyira. De miért?

Keen a The Conversationben közölt cikkében azt írja, két fő módszertani probléma van azzal, ahogy Nordhaus erre a következtetésre jut. Az egyik nagy probléma, hogy

a globális GDP 87 százalékát lefedő iparágakról feltételezi, hogy azokra nem lesz hatással a klímaváltozás.

Lényegében ide veszi az összes olyan iparágat, amely föld alatt, vagy zárt helyen üzemel. Többek között például a feldolgozóipart, a bányászatot, a közlekedést, a kereskedelmet, a kommunikációt, a pénzügyi szolgáltatásokat, a nem tengerparti ingatlanpiacot, és az állami szolgáltatásokat.

Ami Nordhaus modelljében veszélyeztető ágazat, az lényegében csak a mezőgazdaság, a halászat és az erdőgazdálkodás. Ez a feltételezés azonban Keen szerint gyakorlatilag összekeveri az időjárást és a klímát. A klímaváltozás ugyanis nemcsak magasabb átlaghőmérsékletet, hanem szélsőségesebb klimatikus viszonyokat is eredményez. Az erdőtüzekben pedig ugyanúgy pusztulnak a gyárak, ahogy a termőföld, vagy az erdők.

Keen szerint a másik fő probléma statisztikai jellegű, ugyanis Nordhaus modellje 3°C-ig – Keen szerint klímakutatókra tévesen hivatkozva – a felmelegedéssel egyenesen arányosan növekvő károkkal számol. Csakhogy még azok a kutatók is 0,5 és 2°C között jelentkező fordulópontokkal számolnak, akikre Nordhaus hivatkozik. Ilyen fordulópont például az északi sarkkör olvadásának az a szintje, amikortól már nem lehetne megakadályozni a jégtakaró eltűnését.

Egy másik, a grönlandi jégtakaró olvadásával foglalkozó, tavaly publikált tanulmányában egyébként maga Nordhaus is elismeri, hogy nem képes megfelelő pontossággal felmérni a fordulópontok okozta kockázatokat, és azokat a komplex kölcsönhatásokat sem, amelyek a fordulópontokon keresztül a klímaváltozás dinamikáját befolyásolják.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem a grönlandi jég olvadása miatt fog kipusztulni a civilizáció, de ettől még tenni kellene elleneEgy Nobel-díjas közgazdász szerint a grönlandi jégtakaró elolvadása legfeljebb csak a klímaváltozásból származó károk öt százalékát teszi majd ki. Mégis iszonyatosan fontos, hogy megmentsük, és erre a közgazdász szerint van esélyünk.

Keen szerint Nordhaus hibáinak jelentősége azért óriási, mert a klímaváltozás elleni intézkedéseknél a döntési helyzetben lévő politikusok szívesebben alapozzák a döntéseiket egy kevésbé súlyos károkat előrejelző Nobel-díjas közgazdász tanácsaira, mint a nagyobb kockázatokra figyelmeztető klímatudósokéira, akik az önmagukban is nagy jelentőséggel bíró rendszerek pusztulását szokták előtérbe helyezni.

Élet klímaváltozás közgazdaságtan modell william nordhaus Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Hajdu Miklós
2020. október 22. 12:17 Élet, Vállalat

Sokkal könnyebb olyan munkahelyre bejutni, ahol már dolgozik egy évfolyam- vagy szaktárs

Az egyetemisták nagyon jól segítik egymást a pályakezdésnél.

Torontáli Zoltán
2020. október 21. 13:47 Élet

A magyar fiatalok gyors ütemben közelítenek Nyugat-Európához

A magyar fiatalok gondolkodása a tipikus élethelyzetekről már csak körülbelül 12 éves csúszásban van Nyugat-Európához képest.

Stubnya Bence
2020. október 20. 16:43 Adat, Élet

A természeti erőforrások felélése árán nőtt a magyar gazdaság

Európa-bajnokok voltunk az erőforrások felhasználásában, miközben lebetonoztuk az országot a régiós átlagnál alacsonyabb gazdasági növekedésért cserébe.

Fontos

Fabók Bálint
2020. október 24. 17:09 Adat

Aggódunk a környezetért, csak fizetni ne kelljen érte

A klímaváltozás nincs az ország legfontosabb problémái között a magyarok többsége szerint, és kevesebben fizetnék meg a környezetvédelem árát, mint a 90-es években.

Bucsky Péter
2020. október 23. 07:06 Közélet

Kevesebb a hajléktalan, de egyre reménytelenebb a helyzetük

Az utóbbi évek gazdasági fellendülése során viszonylag sokan törtek ki a hajléktalanságból, a hátramaradók viszont egyre idősebbek és rosszabbul képzettek.

Hajdu Miklós
2020. október 22. 06:35 Adat

Hiába jól képzett sok magyar dolgozó, nincs elég színvonalas munkahely

A nagyobb jólléthez nemcsak minőségi oktatás és ellátás kell, hanem a dolgozni tudó és akaró lakosságban rejlő potenciál kiaknázására alkalmas állások is.