Konténerszállásokba terelnék a kamionosokat, akik nem feltétlenül örülnek ennek

Tavaly ősszel szigorodott és élesedett az Európai Unióban az az új szabályozás, amely megtiltja, hogy a kamionsofőr a fülkében aludjon, ha 45 óránál hosszabb pihenőt kell tartania, illetve meghatározott időközönként a munkaadójának haza is kell őt juttatnia. A szabály több szempontból is erősen megosztja a fuvarozói közösséget, hiszen elsősorban azokat a sofőröket (és munkaadóikat) érinti, akik jellemzően Nyugat-Európában teljesítik a fuvarokat, de valamelyik kelet-európai országban bejegyzett cég munkavállalói.

Rengeteg részletkérdés ad okot vitára: a keleti munkavállalókat nehezebb és főleg költségesebb rendszeresen hazajuttatni, mint a nyugatiakat (akik lényegében otthon vannak), ez a keletiek szerint versenyhátrány, a nyugatiak szerint viszont a sofőr érdeke, hogy ne lehessen hónapokig arra kényszeríteni, hogy egy fülkében éljen.

A fenti gazdasági és szociális szempontok mellett számos gyakorlati probléma is felmerül, az autópályák közelében ugyanis messze nincs elég szálláshely, ahova kamionnal el lehet jutni, a sofőrök gyakran szívesebben aludnának az általuk megszokott fülkében, mint egy alacsonyabb szintű panzióban, és ha elhagyják alvásidőre a szerelvényt, akkor annak biztonságáról gondoskodni kell.

Egy német vállalkozás, a Roatel (a név a road és hotel szavak egyesítése) azonban ebben a helyzetben nagyszerű üzleti lehetőséget lát: ahogy a Die Welt írja, ráállt arra, hogy használt konténerekből alakít ki kisebb, moduláris szállásokat. Egy-egy konténerben akár négy, egyenként 28 négyzetméteres szobát is ki tudnak alakítani külön fürdőszobákkal, de az üzleti terv lényegesebb eleme, hogy a konténereket gyorsan igény szerint tudják mozgatni, oda telepítik, ahol igény van rájuk.

Egy éjszakáért jelenleg minimum 49 eurót kérnek, ami nem tűnik soknak, csakhogy a rendkívül költségérzékeny kelet-európai fuvarcégeknek minden bizonnyal mégis az, hiszen ők ahhoz képest nézik az új helyzetet, hogy korábban a fülkében (kvázi külön költségek nélkül) szállásolták el a sofőrjeiket. A szabályok szerint a szállás díját a munkaadóknak kell állniuk, ám végső soron elég nehéz követni, hogy a megnövekedett költségeket legalább részben nem terhelik-e át a sofőrökre. A magyar gyakorlat szerint például a sofőrök minimálbérre vannak bejelentve, és a jövedelmük nagyobb részét adómentesen adható napidíj formájában kapják, de mivel ez az összeg nem kötelező elem, csak adható, ezzel sok esetben jól lehet variálni.

A nyugat-európai székhelyű munkaadók ebből a szempontból sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, nekik ugyanis elég a telephelyükre visszajuttatni a sofőröket meghatározott időközönként, és így szállást nem kell fizetniük. Ez természetesen akkor is így van, ha a cég alkalmazottja egy kelet-európai, de formálisan kint élő munkavállaló.

Németországban a kamionok parkolása nagyon problémás, megoldatlan kérdés, becslések szerint naponta 120 ezer kamion parkol az autópályák környezetében, de ehhez csak 625 erre kialakított parkoló van. A Roatel becslése szerint az autópályás szállások az igények körülbelül 1 százalékát elégítik ki jelenleg, vagyis az üzleti modelljük arra épül, hogy gyors ütemben rengeteg szállást kell kiépíteni. Egy konténer lerakásához jóval egyszerűbb megszerezni az engedélyeket, mintha panziókat kellene építeni, különösen akkor, ha a parkoló magánkézben van.

A konténerszállások automata módon működnek, applikációból lehet foglalni a helyeket, de a be- és kijelentkezést is a telefonra küldött kódok használatával oldják meg.