(A szerző mérnök-közgazdász, 2002-2010 között az MVM Felügyelő Bizottságának elnöke. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A magyar gazdaságtörténet legnagyobb csodájához nem csak közbeszerzések járultak hozzá, hanem a rendkívüli hozammal járó befektetések is.

Az MVM a 2020. március 26-án zárult tranzakcióban 672 721 százalékos, azaz hatszázhetvenkétezer hétszázhuszonegy százalékos árfolyamon megvásárolta a 2017 novemberében alapított, 3 millió forintos törzstőkéjű, Mészáros érdekeltségébe tartozó Status Power Invest Kft-t. Nem tévedés, ez közel hétezerszeres megtérülést jelent két év alatt. Ez a történet tökéletesen mutatja, hogyan üzletelnek egymással a kormány és a kiválasztottak.

Egy 2018 márciusában indult tranzakciósorozat zárását követően Status Power Invest Kft-n keresztül a Mészáros család döntő befolyása alatt álló Opus-csoport irányítása alá került a Mátra Energy Holding Zrt, amelynek egyetlen befektetése a Mátrai Erőmű Zrt.

Jászai Gellért, az Opus Global Nyrt. akkori igazgatósági tagja azt nyilatkozta, hogy az erőműben hatalmas növekedési potenciált lát az Opus-csoport. Ez ugyan nem igazolódott, de a 2017-es 9 milliárd forintos veszteséggel zárult év után 2018-ban egyszeri tételek^*A naperőművi részesedések értékesítése és a zöld és barna prémiumnak nevezett állami támogatás 5 milliárdos növekedése. következtében mérséklődött az erőmű vesztesége közel egy milliárd forintra. Az erőmű igazgatóságának javaslatára a közgyűlés 11,2 milliárd forint osztalékfizetést hagyott jóvá. Annak ellenére, hogy a társaság pénzeszközei csak 40 százalékkal haladták meg a rövid lejáratú kötelezettségeket, de a felét sem érték el az erőmű és a bánya kézzel fogható közelségben lévő bezárására képzett 20 milliárd forintos céltartaléknak, ezért biztosra lehetett venni, hogy 2019-ben veszteséges lesz a cég.

Így aztán 2019 végén már egy havi bérre sem volt elegendő az erőmű bankszámlán lévő szabad pénze.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHa megveszi az állam a Mátrai Erőművet, nagy eséllyel évi sokmilliárdos veszteség hullik a nyakábaNem véletlenül döntöttek úgy Mészáros Lőrincék, hogy inkább mégis eladják a legnagyobb magyar szénerőművet. Annyira megdrágultak a szennyezési jogok, hogy ebben a formában szinte biztos a vastag bukó 2021-től.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOrbán Viktor megpróbálta megindokolni, miért vesszük meg Mészárosék erőművét, de nem sikerültOrbán több részből álló magyarázata, ha szigorúak vagyunk vele, akkor szakmai szempontból szinte teljes egészében értelmetlen volt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMegmentette Mészárosék milliárdjait az állam a Mátrai Erőmű megvásárlásávalA nagy osztalékfizetés után oda jutott a vállalat, hogy a számlán lévő pénze valószínűleg már a januári bérek kifizetésére sem lett volna elég.

2019 elején már a laikusok számára is világossá vált, hogy a korábbiaknál drágább CO₂ kvótaárak miatt az alacsony hatásfokú, régi lignit erőmű nem lehet nyereséges. Ha máshonnan nem, akkor a sajtóból. Valaska József – az erőmű több évtizeden keresztül volt vezérigazgatója – már 2013-ban úgy nyilatkozott a HVG-nek, hogy ha a kvótaárak elérnék a tonnánként 15-20 euró körüli szintet, akkor a Mátrai Erőmű termelését szüneteltetni kellene. 2018 közepe óta ennél rosszabb a helyzet, és várhatóan tartósan így is marad. A napi.hu tavaly októberben igen alaposan bemutatta, hogy ez a befektetés nem pénztermelő, hanem egy pénznyelő.

Ezért mint a miniszterelnök január 9-ei nemzetközi sajtótájékoztatóján a Mátrai Erőműről feltett kérdésre válaszolva elmondta,^*1:50:45-től 1:55:05-ig lépett is a tulajdonos, a Mészáros érdekeltségek egyik oszlopa, az OPUS. „Azt közölte velünk a tulajdonos, hogy be fogja zárni. Nem óhajt és nem tud megfinanszírozni egy nagy összeget ő nem kíván ebbe beletenni, tehát be fogja zárni és azt mondta a kormánynak, hogy fontolja meg, hogy nem akarja-e megvenni. (…) A kormány áttanulmányozta a konkrét helyzetet és azt látta, hogy tízezer ember munkahelyéről van szó, úgy ítélte meg, hogy a cég, az erőmű bezárása az egy tragédia lenne azon a környéken.”

Orbán Viktor erőművel kapcsolatos fejtegetésében több tévedés és ellentmondás is volt, de egy miniszterelnöknek nem kell mindent tudni még akkor sem, ha láthatóan alaposan tájékozott volt az ügyben. De az különösen szembetűnő, hogy az erőművel kapcsolatos kormányfői okfejtés és kormány döntése nincs összhangban a miniszterelnöknek az erőmű ügyről szóló tájékoztatója előtt nem egészen egy perccel mondott megállapításával: „Befolyást erre a kormányra se pénzzel, se hatalommal, se erővel nem lehet gyakorolni. Azért, mert én ezt nem engedem.”

De úgy tűnik azt sem lehet elég komolyan venni, hogy Orbán Viktor megígérte: „Természetesen egy transzparens ügylet keretében lehet csak ezt megvásárolni (…) egy nemzetközi vagyonbecslő céget kértünk fel, az ő értékelésüket fogjuk alapul venni a számításainknál. Amikor ez lezárult, akkor transzparenssé is tesszük.”

Ehhez képest Tóth Bertalan, országgyűlési képviselő közérdekű adatigénylése eredményeként lett „transzparens” az ügylet. Tanulságos olvasmányok vannak a link mögött még akkor is, ha egyes fontos információkat kitakartak, de erről később.

Mindenekelőtt arra kell felhívni a figyelmet, hogy ahogy a vízellátást, a szemétszállítást vagy más alapvető közellátást, úgy egy erőművet sem lehet máról holnapra csak úgy leállítani. Mint minden energetikával foglalkozó szakember tudja, a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 273/2007. (X. 19.) Korm. rendelet 71.§-a értelmében „A Hivatal a villamosenergia-termelés megszüntetésére vonatkozó engedélyt akkor adhatja meg, ha az a villamosenergia-rendszer működését és az ellátás biztonságát nem veszélyezteti.” Ez nem azt jelenti, hogy sosem adják meg az engedélyt, de a MEKH-nek az engedély megadása során a hivatkozott rendelet 59.§-a szerint érvényesíteni kell azt, hogy „a villamosenergia-termelés megszüntetése oly módon legyen ütemezve, hogy ne veszélyeztesse a villamosenergia-versenypiac működését, egyes területek villamosenergia-ellátását”.

De ha az erőmű tulajdonosa nem tenne eleget a hatóság határozatának, akkor a törvény 99.§-a értelmében „A Hivatal a folyamatos ellátás biztosítása érdekében külön jogszabályban meghatározott eljárás keretében más engedélyest is kijelölhet, ha az engedélyben foglalt tevékenységet nem jogszabályi előírásoknak megfelelően folytatják, és ez közvetlenül veszélyezteti a biztonságos villamosenergia-ellátást, illetőleg közvetlenül a villamosenergia-rendszer jelentős zavarát idézheti elő.”

A Hivatal más engedélyes kijelölése esetén az engedélyköteles tevékenység végzéséhez szükséges eszköz tulajdonosát kötelezheti arra, hogy eszközeit a kijelölt engedélyesnek üzemeltetésre adja át, és a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásokat, adatokat bocsássa rendelkezésre. Más engedélyes kijelölése esetén az erőmű tulajdonosa köteles a kijelölő határozat végrehajtásában együttműködni, az eszköz más engedélyes általi üzemeltetését tűrni és a más engedélyes általi üzemeltetést elősegíteni. (Ennyit arról, hogy az energiaellátás biztonsága tulajdonosfüggő-e.)

Nem volt tehát azonnali veszélyben tízezer ember munkahelye, nem fenyegetett az erőmű gyors bezárása, mert azt csak a MEKH engedélye alapján lehet megtenni. Végső esetben az MVM-et (amely ráadásul az erőmű 25 százalékos tulajdonosa is) ki lehetett volna jelölni az erőmű üzemeltetésére.

Csak az erőmű tulajdonosainak, a Mészáros érdekeltségnek a jövedelme, befektetésük értéke, a megtérülés mértéke csökkent volna.

Az bizonyos, hogy erőmű foglalkoztatási szintje a lignit alapú villamosenergia termelés megszüntetése után („az erőmű zöldítésével”) nem őrizhető meg, töredékére fog csökkenni a foglalkoztatottak száma és ezt minden érintett régóta tudja. Nyilván menedzselni kell az átmenetet, de ehhez nem kell megvásárolni az erőművet, különösen nem azonnal és nem bármi áron.

Az adatigénylés eredményeként olvasható MVM igazgatósági előterjesztés és a PWC vállalatértékelése a kitakart adatok ellenére is további súlyos részleteket világít meg a tranzakcióról. Különösen, ha hozzáolvassuk az e-beszámoló.hu-n elérhető vállalati beszámolókat is. (A Status Power Invest Kft 2019-es beszámolója egyelőre nincs fenn.) De megmutatja azt is, hogy miképpen működik ma egy állami vállalat hazánkban.

Nem volt indokolt a kormány félelme az erőmű esetleges bezárása miatt. Az üzleti életben nem példa nélküli, hogy egy befektetés eredményeként olyan tevékenységet is folytatni kell valameddig, amely veszteséges. Elég csak arra utalni, hogy a MOL hosszú ideig – több, mint egy évtizedig – kénytelen volt fenntartani a veszteséges finomítást Tiszaújvárosban és a horvátországi Sisak-en, mert egy tőzsdei társaságnak a reputációjára, és a helyi közösségekkel (valamint az energetikában a kormánnyal) való kapcsolatára is ügyelni kell. A kockázat tehát nem a kormány oldalán, hanem az OPUS oldalán volt. De, ha már úgy döntött a kormány, hogy mentesíteni akarja az OPUS-t egy kellemetlen helyzettől, továbbá nem kíván élni a MEKH-nek a jogszabályokban biztosított lehetőséggel, akkor sem védhető az MVM eljárása és a tranzakció végeredménye.  

Ugyan milyen érdeke fűződött az MVM-nek ahhoz, hogy a Mátra Energy Holding Zrt. tulajdonosát, a 3 millió forint törzstőkéjű projekttársaságot, a Status Power Invest Kft-t vegye meg, és ne az erőművet birtokló céget, a Mátra Erőmű Zrt.-t? Ha már az OPUS fenyegetése után, a kormány döntésének megfelelően az MVM vezetése megkereste az OPUS Global Nyrt.-t a Mátrai Erőmű megvásárlása ügyében, akkor miért nem a Mátrai Erőmű Zrt.-t (esetleg a Mátra Energy Holding Zrt.-t, amelynek egyetlen befektetése az erőmű társaság) vették meg? Erről semmilyen indokolás, vagy magyarázat nincs a döntésre vonatkozó IG előterjesztésben. Pedig a kézenfekvő és egyszerű megoldás mellőzése nem technikai kérdés, hatással van az erőmű megszerzésének árára, így az állami vagyonra is.

Ez az év is bizonyítani fogja, hogy igaza lesz a Mátrai Erőmű Zrt. megvásárlásának kockázatára figyelmeztetőknek.

Az IG előterjesztésből is kitűnik, hogy 23 euró / tonnánál drágább széndioxid kvótaárral számoltak. Következésképpen a társaság nem tud nyereségesen működni, sőt pozitív cash flow-ja sem lesz, mert legalább az amortizációnak megfelelő összeget kell beruházásra költeni minden évben ahhoz, hogy működőképes maradjon az erőmű. Ezeket az MVM vezetése is tudhatta, ha olvassák az erőmű társaság beszámolóit, valamint a MEKH igazán kiváló piaci elemzéseit. Nyilván ezek ismeretében, a működőképesség fenntartása érdekében döntött egyidejűleg Power Invest Kft. megvásárlásáról és a megszerzett cégcsoportban végrehajtandó tőkeemelésekről és hitelekről.

Nyilvánvalóan más eredményre vezetett volna az üzleti értékelés, ha az a Mátrai Erőmű Zrt. közvetlen megvásárlásának értékelésére vonatkozik, és nem az MVM vezetése által meghatározott tranzakciós struktúrára, a Status Power Invest Kft. megvásárlására. A vállalatértékelés során Status Power Invest Kft. nettó eszközértékének meghatározásakor a Kft. egyetlen befektetésének, a Mátra Energy Holdingnak a 100 százalékos értékét 32,2 milliárd forintban határozták meg, amely a kötelezettségekkel csökkentve eredményezte a Kft. 17,5 milliárd forintos vételárát.

A tranzakció valójában sokkal többe került, mint a Mészáros érdekeltségébe tartozó Status Power Invest Kft.-nek fizetett 17,5 milliárd forint. Összesen, a vásárlással és a tőkeemeléssel együtt 75 milliárd forintot kellett a MVM-nek beletenni az ügyletbe úgy, hogy ebből 44 milliárd forint a végleges kifizetés.

A miniszterelnök által hivatkozott nemzetközi vagyonbecslő cégek a megbízásnak megfelelően végzik el az értékelést a rendelkezésére bocsátott információk alapján, következésképpen nem vállalnak semmilyen felelősséget azok helyességéért, vagy pontosságáért. A vállalatértékelés nem egzakt tudomány, ezért nem létezik egyetlen és vitathatatlan érték. Ehhez képest meglepő, hogy az MVM igazgatóságának határozata a PWC értékelésében szereplő számot hagyta jóvá annak ellenére, hogy a nemzetközi vagyonbecslő az értékelt társaságok vezetése által adott – és néhány esetben nyilvános – adatokból dolgozott. Ez nem mentesíti az MVM vezetését a felelősség alól, mert az értékelő arra készít számítást, amire megbízást kapott. A megbízás pedig nem a Mátrai Erőmű Zrt. 72,6 százaléka megvétele legkedvezőbb módjának kidolgozására, hanem a Status Power Invest Kft azonnali megvásárlásának árazására szólt. Erre mondják, hogy az értékelés ilyen esetben nem más, mint fügefalevél.

Szembetűnő, hogy az IG előterjesztés nem tartalmaz opciókat a Mátrai Erőmű 72,7 százalékának megszerzésére és semmilyen döntést előkészítő számítás sincs. Nem üzleti érvek és számítások, hanem semmitmondó lózungok^*például az MVM tevékenyen részt kíván venni a széndioxid kibocsátás mérséklésében, a szénalapú termelés fokozatos csökkentésében és kivezetésében; az erőmű állami tulajdonba kerülésével biztosabban kontrollálhatók az ellátási folyamatok és úgynevezett „energiapolitikai” érvek vannak az anyagban, és azok egy része is hamis. Ilyen például az erőmű villamosenergia ellátásban betöltött stratégiai szerepe, holott még egy paksi blokk kiesése sem okoz megoldhatatlan problémát, mert van elegendő import, valamint hazai gázerőművi kapacitás és a földgáz nagykereskedelmi ára is tartósan alacsony. Vagy az, hogy a Mátrai Erőmű a keleti országrész ellátásában kiemelt jelentőséggel bír, pedig biztosan tudnak a Tiszai Erőmű bővítéséről.

Mindezekből az következik, hogy az állami vagyon hatékony működtetéséért és gyarapításáért felelős MVM igazgatóságának azt kellett volna javasolni a részvényesi jogokat gyakorló miniszternek, hogy

nem kell megijedni a kormányt a Mátrai Erőmű Zrt. bezárásával fenyegető tulajdonostól.

Érdemes megvárni, amíg az tőkeemelés formában visszateszi a kivett közel tíz milliárd forint osztalékot a cégbe, és hogy meneküljön a további veszteségtől, 1 forintért felkínálja eladásra az általa birtokolt üzletrészt, amely legkésőbb 2021-ben bekövetkezik. Ha szükséges, akkor addig a MEKH kijelölése alapján az MVM üzemelteti az erőművet.

A történtek azt mutatják, hogy nem a Mátrai Erőműről, vagy az ország villamosenergia ellátásának biztonságáról, hanem valami másról szólt a kormánydöntés. De egy ilyen döntést is végre lehet hajtani veszteséget minimalizáló módon.

Az MVM vezetői most biztonságban érezhetik magukat, mert még akkor sem történt semmi, amikor az előző vezetés egy lepukkant révkomáromi lakótelepre frissen bejegyzett, panamai hátterű cégtől rendelt 5 milliárd forintért egy központi termelésmonitorozó rendszert. Igaz, sajtóhírek szerint akkor is mindenről tudott a kormányzat, a folyamatot a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium is jóváhagyta, csakúgy, mint most az illetékes miniszter. Volt vizsgálat, de feljelentés nem, pedig mint az Index megírta, csúnya ügy volt az is. Mint a cikkben olvasható a Felügyelő Bizottság gondoskodott róla, hogy az átvilágítás „szakmai jellegű” maradjon, annak ellenére, hogy

„az új vezetők meglepő következményekről is értesültek. Több érintett döntéshozó hirtelen fektetett nagy értékű ingatlanba, hazai és külföldi szállodába, hazai lakóparkba, ám a vezetők erről is azt gondolták, hogy a vásárlók céges tisztségei, egyéb vállalkozásokban meglevő tulajdonai alapján transzparens úton is megkereshették rá a forrást.”

Minden valószínűség szerint most nem merülhet fel a döntéshozók anyagi érdekeltsége, mert valami másról van, de az MVM vezetői helyében akkor sem lennék nyugodt. A napi.hu megírta, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNYI) Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya bűncselekmény hiányában megszüntette a Mátrai Erőmű eladása miatt különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés kísérlete miatt indult eljárást. De a Szél Bernadett független parlamenti képviselőnek írt határozat azt is tartalmazza, hogy

„A hűtlen kezelést az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíznak meg és ebből fakadó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz. A bűncselekmény tettese tehát csak olyan személy lehet, aki vagyont kezel. A vagyonkezelői kötelességszegésnek szándékosnak kell lennie. A Btk. 7.§-a értelmében az elkövető szándékosan követi el a cselekményt, ha annak következményeit kívánja, vagy a következményekbe belenyugszik. Az okozott vagyoni hátrány és a kötelességszegő magatartás között ok-okozati összefüggés fennállása szükséges.”

Néhány éve egykori MVM-es vezetőket ítélt el a bíróság, mert a társaság stratégiai céljainak megvalósítása érdekében végrehajtott tranzakciók során a jelenlegi ügyben felvethető összegnél nagyságrenddel kisebb összegű kárt okoztak az MVM-nek. És az eljárás során nem fogadták el az „utasítást hajtottam végre” védekezést még akkor sem, amikor ez tényleg így volt.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Mátrai Erőmű Olvasson tovább a kategóriában