Nem könnyű megmondani, mi állja leginkább útját a fosszilisenergia-fogyasztás csökkentésének, ami nélkül jelenleg reménytelennek tűnik az éghajlatváltozás kordában tartása. Pár év alatt persze esélytelen a sok évtized alatt kialakult energiatermelési és -fogyasztási rendszer radikális átalakítása, de sokan azt is állítják, hogy a mostani technológiai színvonal erre nem is alkalmas, és/vagy elviselhetetlenek lennének az átállás költségei.

Nem így látják a Finnország délkeleti részén, Lappeenrantában működő LUT Egyetem, valamint a német Energy Watch Group szakemberei, akik a napokban egy négy és fél éven keresztül zajló modellezés alapján született, 300 oldalas tanulmánnyal álltak elő. Fő állításuk, hogy 2050-re a jelenlegi technológiák alkalmazásával is elérhető a világban a száz százalékban megújuló forrásokon alapuló energiarendszer, nincs szükség sem fosszilis, sem atomenergiára.

Ráadásul ez még olcsóbb is, mint a mostani energiamix.

A tanulmány mögött az egyetemen kidolgozott számítógépes modell áll, amely a 2050-ig tartó időszakot ötéves szakaszokra osztotta, és ezen belül órás bontásban vizsgálta az energiatermelést és -felhasználást a világ kilenc nagy, azon belül pedig 145 kisebb régiójában. A helyben elérhető források alapján mindegyiknél kiszámították a megújuló energiatermelési technológiák leginkább költséghatékony elegyét. Globálisan is az volt a cél ugyanis, hogy megtalálják a teljesen fenntartható energiatermelésre való átmenet lehető legkisebb anyagi ráfordítással járó forgatókönyvét.

Közben arra is figyeltek, hogy ne legyen nagyobb a szénkibocsátás annál, mint ami a tudományos konszenzus szerint még belefér az iparosodás előtti szinthez képest meghatározott 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedésbe.^*2018 és 2050 között 422 milliárd tonna lenne a teljes energetikai kibocsátás széndioxid-egyenértékben kifejezve, 2015-ben 30 milliárd tonna volt. Ez a párizsi klímaegyezményben rögzített cél, efölött a terület szakértői szerint nagy a veszélye annak, hogy az éghajlatváltozás megállíthatatlanná válik. Ráadásul ehhez nincs szükség az egyelőre gyermekcipőben járó szénleválasztási technológia alkalmazására.

Emellett azzal számoltak, hogy a világ lakossága 2050-re 9,7 milliárdra nő a jelenlegi 7,7 milliárdról, az energiafelhasználás pedig évi 1,8 százalékkal bővül.

Így nézett ki a világ energiafelhasználása a modellezés kezdetén, 2015-ben, a 2050-es fülre kattintva pedig az a megoszlás látható, amelyet a tanulmány készítői az említett feltételeket figyelembe véve a legnagyobb valószínűséggel és legolcsóbban megvalósíthatónak tartanak:

A modell szerint a világ elsődleges energiafelhasználása a 2015-ös 125 ezer terawattóráról 2050-re 150 ezerre nő. Azért csak ennyire, mert a javasolt fejlődési pályán az áram energiarendszerben betöltött szerepe radikálisan, 90 százalékra nő, ennek felhasználása pedig sokkal hatékonyabb, mint a fosszilis energiaforrásoké.^*Részben azért, mert a modell szerint közelebb lesz egymáshoz a termelés és a fogyasztás: a napelemekkel megtermelt áram 19 százalékát helyben fel is használják. Ha a 2050-re várt energiaigény a jelenlegi fogyasztási összetételben jelentkezne, azt csak a modellben szereplő mennyiség duplájával, 300 ezer terawattórával lehetne kielégíteni. 

Az áram előretörése csak úgy lehetséges, ha a termelése négy-ötszörösére nő 2015-höz képest, a felhasználói oldalon pedig nagyfogyasztóként jelenik meg a közlekedés és a fűtés is. Ezzel párhuzamosan a folyékony és gáznemű üzemanyagok felhasználása 68 százalékkal csökken, és mivel a fosszilis eredetűeket kivezetik, maradnak egyrészt a bioüzemanyagok, amelyeknél a kutatók a kutyatejfélék családjába tartozó jatrophához fűzik a legnagyobb reményeket. Ez a növény ugyanis félsivatagos környezetben is megél, így gyenge minőségű földeken is termeszthető, ahonnan nem szorít ki élelmiszernövényeket. A másik lehetőség szintetikus üzemanyagok előállítása megújuló energia felhasználásával, például víz bontása hidrogénné, illetve a levegő széntartalmának üzemanyaggá alakítása.

Önmagában az átállás levezetésének részletessége is különlegessé teszi a tanulmányt, de legalább ennyire figyelemre méltó az a megállapítása, hogy az új, kizárólag megújuló forrásokra alapozott energiarendszer még olcsóbb is, mint a jelenlegi. Az átállás során természetesen sok beruházásra van szükség, de a jelenlegi energiarendszer fenntartása is beruházásigényes, elég csak az új kőolaj- és földgázlelőhelyek feltárásának költségeire gondolni.

Ehhez képest a fenntartható modellnek két hatalmas előnye van. Egyrészt nem fenyeget az emberiség létét veszélyeztető klímakatasztrófával, másrészt a kiépítése után nincs üzemanyagköltség, hiszen ingyen süt a nap, fúj a szél. Emellett lényegében megszünteti az energiafüggőségeket: míg a fosszilis források nagyon egyenlőtlenül oszlanak el, addig megújuló energiával minden ország képes magát ellátni. Ez rossz hír például a szaúdi és orosz politikai-gazdasági elitnek, az országok többségének azonban nagyon is kedvező.

Igaz, globális szinten az energiaköltség csak árnyalatnyival csökken: 54 euró/megawattóráról 53-ra. Európában azonban jelentősebb, 15 százalék a számított csökkenés.

Ez olyan mérték, amely már a háztartások rezsijében sem lenne elhanyagolható,

de persze számos ok van, ami miatt erre még nem érdemes mérget venni.

Az energia előállításának ára az egyik probléma, amelyre sokféle további költség, díj, adó rakódik, míg eljut a fogyasztókhoz. Másrészt a magyar kormány energiapolitikája több ponton sem egyezik a tanulmányban javasolttal: teljesen hiányzik belőle a jelenleg marginális szélenergia szerepének erősítése, ha pedig Paks 2 felépül, akkor 2050-ben még bőven termelni fog. Igaz, a tanulmány szerint Magyarország számára a napenergia a legfontosabb forrás, ebben az ágazatban pedig az utóbbi pár évben az uniós forrásoknak köszönhetően jelentős fejlesztések kezdődtek (nem hiányoztak persze a visszaélések sem).

A kutatók hangsúlyozzák, az általuk javasolt energiarendszer megvalósításának nem akadálya sem a technológia, sem a gazdasági életképesség, ez kizárólag politikai akarat kérdése. Persze ezt leírni csak az esetek egy részében könnyű. A kisebb-nagyobb termelők számára optimális átvételi rendszer kialakítása például szakpolitikai kérdés, de a fosszilis energia támogatásának leépítése és a kibocsátás megadóztatása már olyan téma, amelybe általában csak kényszer hatására vágnak bele a döntéshozók.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEz a két ábra megmutatja, hogy mennyire nehéz elszakadni az olajtól és a széntőlHiába nő a megújulók aránya a világ energiatermelésében, ha közben mennyiségre szénből és olajból is egyre többet égetünk.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ áramfogyasztás energiatermelés klímaváltozás megújuló energia napenergia szélenergia Olvasson tovább a kategóriában