Amióta az emberiség igazán felpörgette a szén, a kőolaj és a földgáz égetését, a harmadával emelkedett az üvegházhatású gáz koncentrációja a levegőben. Ez az uralkodó tudományos nézet szerint már most elég ahhoz, hogy az utóbbi több százezer évben viszonylag stabil földi éghajlat teljes mértékben destabilizálódjon, miután az átlagos hőmérséklet 1,5-2 vagy annál is több fokkal melegebb lesz.
Ezért különösen fontos, hogy az emberi civilizáció kitaláljon valamit a légkörbe került elképesztő mennyiségű széndioxid kiszívására, kiszűrésére és lekötésére, de legalább a most felhasznált energiahordozókból felszabaduló szén megállítására. És az is létfontosságú, hogy a technológia ne legyen túl költséges, mert különben esélytelen az elterjedése. Szerencsére vannak ebben a témában előrelépések.
Ahogy arról a távirati iroda nyomán számos portál beszámolt, ausztrál kutatóknak folyékony fémet katalizátorként használva sikerült szénné alakítani a folyadékban oldott szén-dioxidot, méghozzá szobahőmérsékleten. A kutatás vezetője arról beszélt, hogy a folyamat hatékony és a nagyságrendje növelhető, ugyanakkor további kutatásra lesz még szükség a nagy léptékű alkalmazása előtt.
Az MTI anyaga nem tért ki rá, de egy részletesebb összefoglalóban az is szerepel, hogy a folyamat melléktermékeként szintetikus üzemanyag és természetesen szén keletkezik, az utóbbi pedig elektromos töltést tárolhat, így szuperkondenzátorként szolgálhat a jövő járműveiben.
Mindez remekül hangzik, és ha biztosak lehetnénk benne, hogy ipari nagyságrendben is alkalmazható, akkor lényegében hátra is dőlhetnénk. Mivel azonban jelenleg a klímaváltozás tűnik az emberiségre leselkedő legnagyobb veszélynek, és a szénkibocsátás megelőzésére szolgáló intézkedések egyelőre vérszegények,
a szénmegkötés túl fontos ahhoz, hogy egyetlen kutatási irányra tegyünk fel mindent.
Az ausztrál módszerrel kapcsolatban például fontos tudni, hogy a folyamat során áramot használnak a kémiai reakció beindításához, és nagyon nem mindegy, hogy milyen mértékű energia felhasználásával jár a folyamat. Más eljárások között ugyanis olyan is van, amelyet már üzemi körülmények között alkalmaznak, de egyelőre túl nagy az energiaigénye ahhoz, hogy széles körben elterjedhessen.
Márpedig az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének becslése szerint az évszázad közepéig legalább 100 milliárd tonna szenet kell kivonnunk a légkörből, ha nem akarunk szembesülni a klímaváltozás katasztrofális következményeivel. De ez a mennyiség akár ezer milliárd tonna is lehet, attól függően, hogy mekkora lesz a kibocsátás és hogy mennyire lesznek pontosak a felmelegedést segítő pozitív visszacsatolási folyamatokra*Ilyen például, hogy a tengervíz több hőt nyel el a napsugárzásból, mint a világosabb színű jég. vonatkozó számítások.
„Az olaj- és a gáziparral azonos nagyságrendű ágazatot kell létrehoznunk, amelynek az lesz a feladata, hogy semlegesítse a szénkibocsátást”
– mondta a Bloombergnek Julio Friedmann, a Carbon Wrangler LLC vezérigazgatója, egyben a Columbia Egyetem kutatója. A hírügynökség összegyűjtött öt olyan ígéretes szénmegkötési módszert, amelyet valamilyen mértékben már alkalmaznak is.
Aktív levegőszűrés
A zürichi központú startup, a Climeworks Izlandon felállított berendezései levegőt fújnak keresztül olyan újra- és újra felhasználható szűrőkön, amelyek kémiai csapdába ejtik a szén-dioxidot. Amikor a telített szűrőt felmelegítik, a gáz kiszabadul, és vízben oldva földalatti bazaltkőzetekbe fecskendezik, ahol karbonátos kőzetté alakul.
Passzív levegőszűrés
Az arizonai állami egyetem kutatócsoportja egy olyan anyagot fejlesztett ki, amely száraz állapotában megköti a szén-dioxidot a levegőből, majd leadja, amikor vízbe teszik. (Innentől pedig akár kombinálható az eljárás a már említett módszerekkel.) A kutatócsoport vezetője olyan mesterséges fákat képzel el, amelyek mindegyike naponta egy tonna szén-dioxidot képes megkötni. Az arizonai kutatók egy helyi közszolgáltató céggel fejlesztik tovább a technológiát.
Üzemanyag a levegőből
A kanadai Carbon Engineering Ltd. azt állítja, hogy tesztüzemében a levegőből kivont szén-dioxidból és hidrogénből – amelyet megújuló energiával, a víz bontásával állít elő – benzint és gázolajat gyárt, méghozzá gallononként kevesebb mint 4 dolláros költséggel. Ez literenként bőven 300 forint alatti ár, ami már-már a „túl szép ahhoz, hogy igaz legyen” kategória.
Főleg azzal együtt, hogy a cég szerint technológiája a szén-dioxid hosszú távú tárolására is alkalmas. Ezzel csak az a probléma, hogy a szén elvileg az üzemanyagba kell (szénhidrogénekről van szó), nem lehet egyszerre tárolni és autózni is vele. (Hacsak nem építenek be az autóba valamiféle szűrőt.)
Leválasztás bioüzemanyagokkal
A szén-dioxid nagy mennyiségben van jelen erőművek füstjében, így az itteni leválasztásban lehet a legnagyobb potenciál. Különösen akkor, ha az adott egység bioüzemanyaggal működik, hiszen a felhasznált növények növekedésük során szenet kötöttek meg.
Az Archer Daniels Midland Co. egy amerikai, Illinois állambeli etanolgyárában ezt – állami támogatással – már nagyüzemi méretekben csinálja, és 2017 végi állapot szerint évi egymillió tonna szén-dioxidot présel a föld alá.
Természetes szénmegkötés
A mangrove erdőkhöz és sós mocsarakhoz hasonló tengerparti élőhelyek egységnyi területen tízszer annyi szenet tartanak lekötve, mint egy átlagos erdő. Ezek azonban a világ szinte minden részén veszélyben vannak a tengerparti fejlesztések miatt, amelyek így hatalmas mennyiségű szenet juttathatnak a légkörbe.
Tavaly év vége felé az Apple bejelentette, hogy befektetett a Conservation International nevű amerikai nonprofit szervezetbe azzal a céllal, hogy segítsen megóvni 27 ezer hektár kolumbiai mangrove erdőt. Ez a becslések szerint egymillió tonna szén-dioxidnak megfelelő szenet tart lekötve.
