Az elmúlt időszakban az ellenzéki pártok sora repült rá, hogy egyre több vendégmunkást foglalkoztatna a kormány.  Már csak ezért is nagy port kavart az Népszavában megjelent múlt hét csütörtöki hír, hogy a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) egyik legnagyobb szolgáltatója, az ArrivaBus Kft. által üzemeltetett járatokon Budapesten novembertől indonéz és fülöp-szigeteki buszsofőrök is munkába állhatnak, és hogy a BKV igazgatósági ülésén is felmerült a téma, ahol annyira jutottak, hogy tájékozódnak a külföldi sofőrök foglalkoztatása ügyében.

Pénteken Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes már arról nyilatkozott, hogy a BKV-nál szó sem lehet külföldi munkavállalók alkalmazásáról. Szerinte ez ugyanis szembemegy a fővárosi és a szélesebb értelemben vett társadalompolitikai célokkal, és ezzel lemondanánk a potenciális hazai munkaerő-tartalékról alkalmazásáról. Az ArrivaBust nem a főváros üzemelteti, ezért azzal kapcsolatban annyit mondott, hogy szigorúan számon fogják kérni az üzembiztonsági és utastájékoztatási követelmények betartását. Ebből tehát arra lehet következtetni, hogy a cég toborzási döntéseit nem tudják felülírni.

Mivel az elmúlt időszakban a szakszervezetek gyakran beszéltek a buszsofőröket érintő túlterheltségről, amit a munkaerőhiány okoz, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnökét arról kérdeztük, hogy mi a szakszervezet álláspontja a vendégmunkáról, mint ennek a problémának a megoldásáról.

Naszályi Gábor szerint a vendégmunkások alkalmazása azért nem jó irány, mert csak tüneti kezelést jelentene. A probléma gyökere ugyanis szerinte az, hogy megfelelő munkakörülmények és túlóra nélkül, a törvényes munkaidőn belül megkereshető bérek híján a dolgozók külföldre vagy más iparágakba mennek dolgozni, a fiatalok számára pedig nem elég vonzó a pálya ilyen feltételek mellett.

Ezt a folyamatot kellene megállítani, ezért nem tudjuk elfogadni azt az érvet, hogy a vendégmunka lenne a megoldás

– mondta.

Naszályi azt is megemlítette, hogy egy hatályba lépett jogszabálymódosítás alapján a buszvezetéshez szükséges D kategóriás jogosítvány megszerzéséhez már nincs szükség a C kategóriás, teherautós engedélyre, és a BKV-nál szeptembertől már el is kezdődött a B kategóriás jogosítvánnyal rendelkezdő sofőrjelöltek tanfolyama, amitől a cégnél a teljes sofőrhiány jelentős enyhülését várják jövő nyárra, amikor a képzés várhatóan véget ér.

Jelenleg nagyjából 100-150 sofőr hiányzik a BKV-nál, de ez a szám a be- és kilépések miatt folyamatosan változik. B kategóriás jogosítvánnyal pedig körülbelül százan jelentkeztek a tanfolyamra, amit ötvenen még korábban megkezdtek C kategóriás jogosítvánnyal is

– mondta el kérdésünkre Kiss Ambrus. Ehhez hozzátette, hogy nem csak ettől várják a munkaerőproblémák csökkenését, hanem az új buszsofőrök beajánlásáért járó 500+500 ezer forintos bónusztól és a bruttó 730 ezer forintos átlagkeresetre vonatkozó toborzókampánytól is. 

Kiss Ambrus szerint a kölcsönzött munkaerő behozatala szembemegy a fővárosi társadalompolitikai célokkal, az ugyanis gyengíti a munkavállalói jogokat, és bérleszorító hatása van. “A legnagyobb probléma viszont az, hogy ha a munkaerőhiányt így akarjuk kezelni, akkor lemondunk a potenciális munkaerőpiaci tartalékokról” – mondta.

A BKV sofőrképzési programja egy jó példa arra, hogy vannak még az országon belül is tartalékok. Viszont a potenciálisan bevonható munkavállalók száma trendszerűen csökken, és az országon belüli eloszlásuk és képzettségük alapján is kihívásokat okoz az alkalmazásuk.

Földrajzi szempontból nagy országon belüli egyenlőtlenségek vannak az ebbe a csoportba tartozó emberek megoszlásában. Ahogy arra a statisztikai hivatal idei második negyedévi munkaerő-piaci folyamatairól szóló kiadványában is emlékeztet, a potenciális munkaerő-tartalékba tartozók közel kétötöde Észak-Alföld és Észak-Magyarország régiókban él. 

Ahogy a fenti ábrán is látszik, vármegyénkénti lebontásban is hatalmas különbségek vannak abban, hogy az adott vármegye népességéhez képest mekkora ez a tartalék. Amíg például Nógrádban, Borsod-Abaúj-Zemplén vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében a potenciális munkaerő-tartalék aránya 6-8 százalék között alakult idén április és június között, Győr-Moson-Sopronban vagy Veszprémben szinte nem maradt már tartalék, és Budapesten és Pest vármegyében is nagyon alacsony volt az aránya.

Konkrét létszám alapján az ebben az időszakban nagyjából 290 ezer főből álló potenciális munkaerő-tartalék csaknem felét három vármegye és a főváros adta. Budapesten, Pest, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében is 30-40 ezer ember tartozott ebbe a csoportba, és az is látszik, hogy a tavalyi hasonló időszakhoz képest egy év alatt a legtöbb vármegyében nőtt is a munkaerő-tartalékba tartozók száma. 

A munkaerő-tartalékba tartozókról az is tudható, hogy jelentős számban vannak köztük munkát kereső munkanélküliek, kisebb részben pedig olyan inaktívak, akik nem keresnek munkát, de szeretnének dolgozni. A sikeres munkakeresésüket viszont nehezíti, hogy sok közöttük az alacsony képzettségű: egyharmaduk legfeljebb általános iskolát végzett, és további egyharmaduk érettségi nélküli szakmai végzettséggel rendelkezik.

Az alábbi ábrán látszik, hogy a legnagyobb részük a munkakereső munkanélküliek, és a dolgozni akaró, de munkát nem kereső inaktív közül kerül ki, és miközben az első csoportba tartozók száma az elmúlt időszakban valamelyest nőtt, a másodikba tartozó száma csökkent. 

Kiss Ambrus kérdésünkre megjegyezte, hogy a fővárosi cégek számára is ismert probléma, hogy a munkaerő-tartalékba tartozók képzettsége nem mindig megfelelő és a legtöbben nem Budapest környékén élnek. Ezt igyekeznek ellensúlyozni, amire példaként azt hozta fel, hogy a BKV a nem fővárosi alkalmazottak lakhatását támogatja, és az uniós pénzek megérkezése esetén hasonló programot indítanának a szociális szférában is.

Emellett azt is elmondta, hogy a hivatalos munkaerő-tartalékba tartozókon kívül a fővárosi közszolgáltatások terén az alacsony végzettségűekben, és a kiszámítható, stabil munkahelyre vágyókban is látnak tartalékot, ahogy a külföldön dolgozó magyarok hazacsábításában is.

Az aktuális gazdasági helyzet mellett több oka is van annak, hogy a munkaerő-tartalék miért nem csökken gyorsabban, ezek egy része pedig a megfelelő állami szolgáltatások hiányából következik. 

Scharle Ágota, a Budapest Intézet alapítójával és ügyvezetője a G7-nek nyilatkozva korábban ezek közül kiemelte a közoktatás és a felnőttoktatás hiányosságait, ami miatt a munkakeresők képességei sokszor nem passzolnak a munkaerőpiac igényeihez.

Emellett arról is beszélt, hogy a leginkább fogyatékosokat és romákat érintő diszkrimináció is tízezreket tart a munkaerőpiacon kívül, de gyakran a munkakeresők lakhelye és a potenciális munkahely közti megfelelő tömegközlekedési lehetőség hiánya, vagy a munkahelyhez közeli megfizethető lakhatás elérhetetlensége is meghiúsítja, hogy a potenciális munkavállalóból foglalkoztatottak legyenek.

A munkaerő-tartalék munkaerőpiaci bevonásának hosszabb távú lehetőségei ugyanakkor korlátozottak. Ahogy arról a magyar munkaerőpiac átalakulásáról szóló részletesebb cikkünkben is írtunk, a munkaerőpiacról évente körülbelül 40-50 ezer emberrel több ember megy nyugdíjba, mint ahány dolgozni kezd rajta.

Így aztán rövid távon egyes iparágakban még járható út a meglévő hazai munkaerő-tartalékok mozgosítása. Hosszabb távon azonban ezek bevonása után egy adott cég bér- és munkakörülményeinek javítása már csak az adott cég problémáit kezelheti majd, hiszen olyan embereket lehet majd csak bevonni, akiknek a toborzása máshol okoz majd munkaerőhiányt.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat átképzés munkaerő-tartalék munkaerőhiány Olvasson tovább a kategóriában