Nem véletlen, hogy most lelkesedtek fel a németek az atomenergia szankcionálása iránt

Ugyanazon a napon, hogy Németország leállította az utolsó három működő atomerőművét, több mint ötven év után befejezve ezzel a nukleáris energiatermelést, Berlin bejelentette, hogy az orosz atomenergiát uniós szankciós listára akarja tenni. Robert Habeck, a zöld gazdasági miniszter szombati bejelentése szerint már hivatalosan is kezdeményezték Brüsszelben, hogy a következő, 11. EU-s szankciós körbe vonják be az orosz nukleáris ágazatot is.

Az orosz nukleáris ipar szankcionálását már tavaly ősz óta szorgalmazták a más ügyekben is leginkább keményvonalasnak számító keleti tagállamok, Lengyelország és a három balti köztársaság, és ezt határozottan követeli Ukrajna is. Ennek azonban politikailag sokáig nem volt túl nagy realitása, és egyelőre nem úgy néz ki, hogy a helyzet azóta sokat változott volna.

A leghangosabb ellenző Magyarország: Orbán Viktor már többször kategorikusan kijelentette, hogy a paksi atomerőmű működése, a magyar ellátásbiztonság és a Paks 2 beruházás miatt kész vétózni, és

Magyarország soha nem fogja elfogadni a nukleáris szankciókat.

Bár Magyarország az utóbbi hetekben tett lépéseket afelé, hogy Paks 2 kapcsán erősítse a francia vonalat, a Framatome bevonása (az irányítástechnikai rendszert fogják szállítani) önmagában nem jelenti azt, hogy az orosz Roszatomot, mint fő megvalósítót lecserélnék – a kormány szerint ez az új engedélyezési eljárások miatt újabb többéves csúszást jelentene.

Magyarország mellett éppen Franciaország a leginkább ellenérdekelt az orosz nukleáris energia elleni esetleges szankciókban. A 133 EU-s atomreaktor közül 56 Franciaországban működik, ezek biztosítják a francia villamosenergia-igény háromnegyedét. Párizs ezzel Európában a leginkább önellátó országok közé tartozik energiafronton, de valójában a francia atomipar több szálon is kapcsolódik az oroszhoz. Az urán ötödét ők is Oroszországból veszik, és ez az orosz-ukrán háború alatt sem változott, márciusban is Szentpétervárról érkezett hozzájuk dúsított urán, kiváltva többek között a Greenpeace tiltakozását.

A más ügyekben is érzékelhető német-francia ellentét az atomenergiával kapcsolatban elég látványos: miközben a németek a hétvégén belpolitikai és szakértői vitákat is kiváltva leállították az utolsó három (Neckarwestheim 2, Emsland és Isar 2) erőműveiket, Franciaország számára politikai prioritás, hogy a világszinten továbbra is meghatározó orosz atomenergiaexport kiváltásában meghatározó szerepet játszanak. A francia Framatome ráadásul Németországban, Lingenben készít nukleáris fűtőanyagot a Roszatomtól beszerzett dúsított uránból, ami most a német politika célkeresztjébe került.

A szankciós politikát felügyelő német államtitkár így nem is a magyar vétófenyegetést hangsúlyozta, amikor bejelentette, hogy az Európai Bizottságnál kezdeményezték az orosz urán uniós importtilalmát és a nukleáris együttműködéseket, hanem a borítáékolható francia ellenállást.

A német javaslat a bejelentés szerint átmeneti időszakot biztosítana az átállásra az energiabiztonság érdekében, vagyis nem kellene az érintett országoknak azonnal megválniuk az orosz fűtőanyagtól. Korábban Litvánia állt elő hasonló kezdeményezéssel, ők kompromisszum gyanánt, kétéves, de akár kilenc évre is növelhető türelmi időt lengettek be, miközben megakadályoznák az új együttműködéseket a Roszatommal.

Magyarország mellett egy nukleáris szankció leginkább azokat az EU-s tagállamoknak okozna komoly nehézséget, ahol szintén Szovjet/orosz típusú, nyomottvizes VVER-reaktorok működnek, Bulgária, Finnország, Csehország, Szlovákia és tartozik ebbe a csoportba. Az oroszbarátnak számító Ruman Radev bolgár elnök februárban szintén vétóval fenyegetett, de párhuzamosan Bulgária is tett lépéseket az orosz fűtőanyag lecserélésére. Hozzájuk hasonlóan Csehország és Szlovákia is az amerikai Westinghouse-ra váltaná az üzemanyagimportot – Bulgária három éven belül, a csehek viszont már 2023 végéig. Csehország a háború kitörése után kizárta a Roszatomot az új atomerőmű beruházási pályázatáról is, ahogy Finnország is megtagadta az együttműködést az oroszokkal az atomreaktor-építésben.

Az átmeneti időszak révén az orosz technológiát és orosz uránt használó országoknak elvileg lenne idejük a fűtőanyagváltáshoz szükséges beruházásokra, Paks 2 jelenlegi roszatomos konstrukcióban való megvalósítása azonban ellehetetlenülne, így a nyilvános információk alapján egyelőre nehezen képzelhető el, hogy Magyarország feladja a vétóálláspontját.

Az atomenergiára vonatkozó szankciók elleni kételyeket növeli, hogy bár a német, lengyel, balti kommunikáció szerint ezzel is csökkentenék a háborús Oroszország finanszírozását, valójában nemzetgazdasági szempontból csekély összegről, a fűtőanyagok esetében egymilliárd dolláros nagyságrendről van szó. A további beruházások ellehetetlenítése ennél már jóval komolyabb hatással bírna, különösen a további orosz energiafüggőségek kiépítésének akadályozásával.

A nukleáris energiafronton meghatározó nyugati hatalmak közben készülődnek: Szapporóban épp most vasárnap írt alá közös megállapodást az egyébként a beruházásokért helyenként egymással is versengő Egyesült Királyság, az USA, Kanada, Japán és Franciaország, a szövetség deklarált célja Putyin kiszorítása a nemzetközi atomenergia-piacról.