Míg a putyini orosz vezetés az elmúlt hetekben még különféle kétséges műszaki problémákra hivatkozva csökkentette a gázszállításokat az Európai Unió felé, hétfőn a moszkvai kommunikációban paradigmaváltás történt. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője először mondta ki nyíltan, hogy a gázcsapokat a nyugati szankciók miatt zárják el, és mint hangsúlyozta, azokat nem is fogják teljesen újranyitni mindaddig, amíg nem oldják fel az Oroszországgal szembeni szankciókat. Ez egészen új ahhoz képest, hogy még pénteken is azt állították, hogy az Északi Áramlat 1-et egy turbina kisebb meghibásodása miatt tartják csak zárva.

Korábban az európai energiapolitikai szakértők többsége is arra számított, hogy az oroszok a hosszú távú üzleti érdekek miatt legalább névlegesen továbbra is megpróbálnak majd megbízható partnernek mutatkozni. A valóságban persze mindenki tudta, hogy a 2021 szeptemberében elkezdett volumencsökkentés, majd a háború elindítása óta az orosz export egyre lejjebb tekerése alapvetően Európa zsarolását célozza: a német kormány hetek óta készíti fel a közvéleményt arra, hogy miután az oroszok az Északi Áramlat 1 kapacitásának már csak a 20 százalékát töltötték meg, hamarosan teljesen leállhatnak a Balti-tenger alatti vezetéken a szállítások.

Ez az, ami most bekövetkezett, és miután a Belaruszon keresztül menő Jamal vezetéket már május elején elzárták, már csak két gázvezetéken jön orosz földgáz Európába: a Török Áramlaton Szerbián keresztül Magyarországra, Ukrajnán keresztül pedig a Testvériségen Szlovákia felé. A békeévekben a napi 400 millió köbmétert is megközelítő nyugati irányú orosz gázexport így már csak 80 millió köbméter körül van. Ennek valamivel több mint a fele jön Törökországon keresztül, 35 millió köbméter pedig az ukrán tranziton jut el az EU-ba.

Ez az energiamizéria egyik különösen nehezen érthető fejezete: miközben Oroszország a gázfegyverrel próbálja sakkban tartani a Nyugatot, a hadi ellenfél Ukrajnán keresztül még mindig szállít az EU felé. Ezért ráadásul tranzitdíjat is fizet Kijevnek, és az utalások a harcok ellenére továbbra is mennek, mintha nem is lenne háború.

Ukrajna évi 1,2 milliárd dollárt kap az orosz állami kézben lévő Gazpromtól azért, hogy a gázt továbbítsa nyugat felé az ukrán vezetékeken keresztül. A tranzitdíj mértékéről még 2019-ben állapodtak meg, és a nyugati valutában érkező aktuális havi díjat legutóbb augusztusban is szerződés szerint kifizették az oroszok.

Oroszország stratégiai célja már a háború előtti években is az volt, hogy minél inkább csökkentse az ukrán tranzit arányát a gázexportjában. Ezt segítette a balti-tengeri Északi Áramlat 1 megépítése, és segítette volna az Északi Áramlat 2 is, ha az orosz agresszió miatt az Európai Unió nem lép vissza a projekttől, és megadja az engedélyeket a lényegében kész vezeték használatára.

Kisebb léptékben, de ugyanez volt Oroszország célja a Magyarországgal kötött hosszú távú gázszerződés feltételeinek meghatározásában is, amiről hamisan kommunikálták, hogy garantálja az olcsó orosz gázt Magyarország számára. Ebben azt kötötték ki, hogy az orosz gáz meghatározó része ne Ukrajnán, hanem délről, Szerbián keresztül érkezzen a magyar vezetékbe, miközben egy kisebb hányad Ausztria felől jön be az országba – egyszerre növelve ezzel Magyarország Moszkvától való függőségét és az Ukrajna ellen irányuló orosz politika mozgásterét.

A gázkérdés sokáig korlátozta az Ukrajna feletti orosz dominancia kiteljesedését, a két fél ugyanis ebben a tekintetben egymástól függött.

Ez egy igazi róka fogta csuka helyzet volt nagyon sokáig: az oroszoknak volt gázuk, az ukránoknak meg volt csövük, és mindkettő kellett az energiaexporthoz. Egyfajta bilaterális monopólium alakult ki, ami sajátos egymásra utaltságot jelentett, és az oroszok igyekeztek szabadulni ettől a helyzettől

– mondta a G7-nek Deák András, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének a posztszovjet térséggel és energiapolitikával foglalkozó tudományos főmunkatársa.

A Szovjetunió felbomlásakor az oroszok szinte kizárólag Ukrajnán keresztül tudtak csak gázt exportálni nyugatra. Az alternatív vezetékek kiépítésével ez az arány sokat csökkent, de a háború előtt az az évi durván 40 milliárd köbméter orosz gáz, amit Ukrajnán keresztül szállítottak, még mindig az orosz-EU-s gázkereskedelmi volumen negyedét tette ki. Ennek szállítását a 2019-ben öt évre megkötött orosz-ukrán tranzitegyezmény szabályozza. Mint Deák András kiemeli, ez alapján az oroszoknak akkor is fizetniük kell szerződés szerint az évi 1,2 milliárd dolláros tranzitdíjat Kijev felé, ha valójában egyáltalán nem szállítanának gázt az ukrán vezetékeken keresztül.

De mint látjuk, erről nincs szó, hiszen az Északi Áramlattal és a Jamallal szemben itt az orosz szállítások még most is folyamatosak. Igaz, a betáplált mennyiség májusban a harmadával csökkent, miután az oroszok Luhanszktól északra elfoglalták a novopszkovi kompresszorállomást. Az ukránok állítása szerint ott a gázt az orosz erők az orosz megszállás alatt álló területre irányították át – a helyzet ahhoz hasonló, mint ami a zaporizzsjai atomerőmű által megtermelt árammal is történik.

Az ukrajnai gáztranzit kétharmada azonban azóta is megy tovább.

Ukrajna keleti határán az oroszok betáplálják a gázt a rendszerbe, és az ukránok aztán ugyanazt a mennyiséget továbbítják nyugat felé. A helyzetet bonyolítja, hogy közben Ukrajna is kap földgázt nyugati irányból. A tranziton túl kétoldalú gázkereskedelem már nincs Oroszország és Ukrajna között, így a háború miatt amúgy is csökkenő ukrán fogyasztást a belföldi kitermelésen túl Nyugatról kapott importgázzal fedezik. Az elmúlt években Szlovákiából és Lengyelországból is kiépítették azokat a reverz vezetéket, amelyek a hagyományos kelet-nyugati irány helyett nyugatról keletre szállítják a földgázt. Ezeken keresztül norvég és más forrásból származó LNG is mehet az ukrán tárolókba.

Ugyanez a lehetőség megvan Magyarországról is, ahol egy használaton kívüli régi gázcsövön keresztül továbbítható Horvátországból származó LNG is Ukrajnába. Az elmúlt hónapok gázszállítási adatai alapján ezen néha megy is kisebb, nem túl jelentős mennyiség Magyarországról Ukrajnába, miközben a másik irányból, Ukrajnán keresztül Magyarországra gyakorlatilag már nincs szállítás, hiszen azt a magyar-orosz gázszerződés megszüntette.

Így az ukrán gáztranzit ma már lényegében teljesen Szlovákián keresztül zajlik. Ez a csökkenő volumen ellenére meghatározó részét teszi ki az Európába menő orosz gázmennyiségnek, ha pedig az Északi Áramlat 1 hosszabb távon is kiesik, az összvolumen 40 százaléka is ezen keresztül érkezhet. Jelentőségét növeli, hogy földrajzilag is középen van, ahonnan a hálózati összeköttetések miatt Németországtól Olaszországig lehet tovább szállítani, vagyis rajta keresztül az oroszok lényegében mindenkinek tudnak csepegtetni egy kevés gázt, ha éppen ezt diktálják az érdekeik.

Ez a játéktér lehet az, ami miatt az ukrán gáztranzitot a háború ellenére Oroszország még mindig fenntartja.

A Moszkva által bevetett gázfegyver addig lehet valamennyire hatékony, ameddig legalább egy kis mennyiséget még szállít, és lebegtetheti, hogy túlzott keménykedés esetén azt is elzárja. Mivel az olajszankciók decembertől életbe lépnek, utána már nem nagyon tudná energiafronton mivel zsarolni a Nyugatot, legfeljebb az ukrán tranzittal.

Deák András szerint azonban így is reális esélye van annak, hogy az ukrán tranzit idáig háttérben lévő kérdése hamarosan előtérbe kerül, még akkor is, ha a politikai racionalitás nem feltétlenül ezt diktálná. A kutató szerint ha a Kreml úgy dönt, hogy nem szállít tovább az EU felé, akkor az Északi Áramlat 1 után az ukrajnai vezeték lesz a következő, ami leáll: 

Logikus érvek szólnak amellett, hogy ne zárják el teljesen a gázt, mert ez az utolsó orosz adu. De sok jel utal arra, hogy Moszkvában már a minél rosszabb, annál jobb elv érvényesül. Ha pedig megint zárnak a csapon, akkor az ukrán tranzit lesz a következő, amit leállítanak.

Mint az Északi Áramlat kapcsán látni lehet, a szerződéses kötelmek önmagukban már formálisan sem kötik Moszkvát, így önmagában nem lenne meglepő, ha teljesen leállnának az Ukrajna felé menő tranzittal, és a tranzitdíjat sem fizetnék tovább. Ebben az esetben már csak a Török Áramlat maradna, ez lenne az utolsó, még működő orosz gázcsap. Ezen keresztül a gyakorlatban lényegében csak Szerbia és Magyarország felé szállítana továbbra is gázt Oroszország: vagyis ha leáll az ukrán tranzit, az uniós tagállamok közül Magyarország egyedüliként kapna vezetékes orosz gázt. Ez bizonyára uniós szinten is változtatna a Moszkvával szembeni szankciós politika lehetőségeit, és a Budapest és Brüsszel közötti viszony alakulására is biztosan lenne hatása.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEddig pazaroltuk a gázt a rezsicsökkentés miatt, most jöhet a fordulatA rezsicsökkentés bevezetése óta közel másfélszeresére nőtt a magyar lakosság gázfogyasztása, és ezt az alacsony árakon kívül semmi nem indokolta.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz oroszok keménykedésével itthon is egyre nagyobb a téli csődhullám esélyeMagyarországon az élelmiszeripar, a vegyipar és a gépipar szenvedheti meg leginkább, ha továbbra is kigazdálkodhatatlan szinten maradnak az energiaárak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkŐrültség rakétákkal lőni Európa legnagyobb atomerőművét, de lehet-e Csernobil Zaporizzsjából?Példa nélküli, hogy egy működő atomerőmű körül harcok dúljanak, a felek egymást vádolják azzal, hogy nukleáris katasztrófát kockáztatnak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Világ energiaválság földgáz gáz gáztranzit orosz-ukrán háború Ukrajna Olvasson tovább a kategóriában