Ki menjen a lövészárokba, a munkás, a vállalkozó vagy a politikus?

Ezekben a napokban tárgyalja az ukrán parlament – egyelőre bizottsági szinten – az új hadkiegészítési törvényt, amelynek célja, hogy az ország továbbra is képes legyen megvédeni magát az orosz agresszióval szemben, optimális esetben pedig jobban használja fel emberi erőforrásait, mint eddig.

A 23 hónapja tartó háborúban az ukránoknál százezres nagyságrendben haltak meg a fronton, vagy sebesültek meg olyan súlyosan, hogy nem tudnak már visszatérni a frontra. Emellett vannak olyanok is, akiket azért kellett leszerelni, mert elérték a katonai szolgálat 60 éves korhatárát. A politikai vezetés pedig szeretne valamilyen nem túl távoli hazatérési perspektívát kínálni azok számára, akik már a háború kezdete óta harcolnak a jelenleg durván egymilliós ukrán hadseregben.

A háború első évében tömegével jelentkeztek az ukránok önkéntesen a hadseregbe, ám a harcok elhúzódásával, a veszteségek növekedésével a második évben ez már nem elég. Természetesen nem segítettek a korrupciós ügyek: nyílt titok, hogy meg lehet vásárolni a behívás alóli mentességet biztosító papírokat vagy az ország elhagyásának lehetőségét. (Ami alapesetben tilos a 18 és 60 év közötti férfiak számára.) Volodimir Zelenszkij elnök ezért augusztusban az összes területi hadkiegészítő parancsnokság vezetőjét leváltotta.

Persze az sem népszerűbb, amikor ezeknek a parancsnokságoknak az emberei az utcán vagy edzőtermekben szedik össze a hadköteleseket, és fizikai erővel kényszerítik őket a hadseregbe. Különösen akkor, ha ennek kétes a legalitása, mert érvényes mentességet sem vesznek figyelembe, vagy igazolványokat koboznak el, hogy az illető mindenképpen megjelenjen a hadkiegészítő irodában. Igaz, Ukrajnában még mindig jobb eséllyel érvényesítheti az igazát valaki a frontra kerülése előtt, mint Oroszországban, de a hasonló esetek nem erősítik a rendszerbe vetett bizalmat. Ahogy azok a beszámolók sem, hogy az újoncok felületes kiképzés után, felkészületlenül érkeznek a frontra, főleg, ha olyan parancsnok keze alá kerülnek, aki megragadt a szovjet katonai mentalitásban, ahol az emberélet nem sokat számított.

Emellett az ukránok valamelyest saját sikereik áldozatai, miután jelenleg az ország sokkal kisebb részét fenyegeti veszély, mint a háború első heteiben-hónapjaiban, legalábbis a szárazföldön. Ezt Zelenszkij is szóba hozta az Economistnak adott év végi interjúban: sokan már nem érzik, hogy az ország létezését fenyegeti az orosz invázió, hiszen az utóbbi bő egy évben alig mozdultak a frontvonalak. Ilyen helyzetben pedig könnyebben gondolhatja valaki úgy, hogy harcoljanak helyette mások.

A fentiek miatt szinte minden politikai és katonai vezető igyekszik elkerülni, hogy az emberek hozzá kössék a formálódó új szabályokat. Karácsony előtt Zelenszkij arról beszélt, hogy a katonai vezetés akár 500 ezer ember behívását javasolja, de egyelőre nem világos számára, miért kellene ilyen sok, nem mellesleg pedig ez 13 milliárd dollárjába kerülne az országnak. Hozzátette, a tervekben nem látott a most harcolók leszerelésére vonatkozó elképzelést, ami igazságtalan azokkal szemben, akik már régóta tartják a frontot.

Nem sokkal később a hadsereg főparancsnoka, Valerij Zsaluzsnij azt mondta, hogy nem beszélt 400 vagy 500 ezer ember behívásáról, a várható szükségleteket vázolta a politikai vezetés számára. Saját számot nem említett, azt ugyanakkor elmondta, hogy már ahhoz is a jelenleginél sokkal nagyobb létszám kellene, hogy be tudják tartani azt a törvényi előírást, miszerint félévnyi frontszolgálat után hazamehetnek egy időre a katonák. Ha pedig háromévnyi szolgálat után mindenki jogosulttá válna a leszerelésre, akkor még több tartalékost kell felkészíteni a helyettesítésükre. Erre azonban nem érdemes mérget venni: a védelmi miniszter nemrég arról beszélt, hogy a leszerelést nem tudják biztosítani a háború végéig, de a frontvonal rendszeres elhagyásának lehetőségét meg fogják teremteni.

Az új hadkiegészítési törvénynek jelenleg öt változata van a parlament előtt, így a tartalmáról biztosat nem lehet mondani. Különösen, hogy az máris kiderült, hogy egyes részek korrupciós kockázatokat vetnek fel, az emberi jogi ombudsman szerint pedig alkotmányellenes, hogy a behívó elől bujkálók nem adhatnának el vagy vehetnének ingatlant. Az mindenesetre valószínű, hogy a szolgálat alól kibúvók életét többféle módon is megnehezítik majd, például az állami járandóságok letiltásával vagy a jogosítványszerzési, autóvezetési lehetőségek korlátozásával. A mentességek felülvizsgálata is napirenden szerepel, már korábban felmerült például, hogy csak az első diploma megszerzéséhez szükséges felsőoktatási tanulmányok adjanak erre lehetőséget. Így ugyanis nem lehetne végtelenített tanulmányokkal megúszni a behívást.

Az új hadkiegészítési törvénnyel kapcsolatban az a vita a legérdekesebb, amely akörül forog, hogy milyen alapon dőljön el, hogy kinek kell harcolnia. Ahogyan erről Tyimofij Milovanov, Ukrajna korábbi gazdasági minisztere írt a közösségi médiában, alapvetően háromféle rendszer jöhet szóba:

Az első egy teljesen véletlenszerű, a mostanira hasonlító rendszer, amely népszerűtlen, és könnyen vezet ahhoz, hogy emberek nem a képességeikhez, tapasztalataikhoz legjobban illő beosztásba kerülnek a hadseregben.
A második elemei jelennek meg az új tervezetben: az állami digitális adatbázisokra támaszkodva azok kapnak behívót, akik képességeire leginkább szüksége van a hadseregnek, legyen az autószerelő vagy informatikus. Ám van egy csavar a dologban: mentességet kapnának azok, akiknek a munkája különösen fontos a gazdaság működéséhez, nagy értéket állítanak elő egyéni vagy vállalati szinten, aminek egyik mércéje az adófizetés. Ha minden más jellemző azonos, akkor a több adót fizetőknek kisebb eséllyel kell a frontra menniük. Ennek előnye, hogy hozzájárulna az adóelkerülés felszámolásához, kritikusai szerint viszont diszkriminálja a szegényeket, és végeredményben míg nekik harcolniuk kellene, a magas jövedelműeknek, gazdagoknak nem. (Ezt az ötletet a kormány állítólag már elvetette.)
A harmadik lehetőség népszerű, csak nem reális: eszerint jelentősen meg kell emelni a hadseregben a fizetéseket, és akkor majd lesz elég önként jelentkező. Ezzel csak az a baj, hogy a külföldi segélyektől függő Ukrajna ezt nem engedheti meg magának, ellentétben Oroszországgal. De még az utóbbi is rákényszerül arra, hogy például a börtönökben és bevándorlók körében erőszakos módszerekkel toborozzon, és a 2022 őszén mozgósított több mint 300 ezer ember (illetve aki még harcképes közülük) leszerelése sem kerülhet szóba.

Egy ehhez szorosan kapcsolódó vitatéma az ukrán társadalomban, hogy

politikusokat, közszereplőket, közhivatalnokokat nem kellene-e szintén legalább olyan mértékben behívni, mint a társadalom egészében.

Emellett persze vannak további nyitott kérdések is, például hogy mit kezdjenek a külföldre menekült ukránokkal. Már az ősszel felmerült, hogy Ukrajna a hadkötelesek kiadatását kérheti a fogadó országoktól, de ennek valószínűleg olyan rossz optikája lenne a külföldi kormányok számára is, hogy kétséges, tényleg elindulnak-e ebbe az irányba az ukránok. Nem véletlenül fogalmazott úgy Zelenszkij az Economistnak, hogy „a legfontosabb foglalkozás most egy ukrán számára az, hogy Ukrajnában legyen.”

A nők katonai nyilvántartásba vétele szintén szerepel a javaslatok között, bár náluk a behívás után a harctéri szolgálat továbbra is önkéntes maradna. Kényes ügy a fiatalok sorsa is. Bár már tavaly májusban megszavazta a parlament a behívhatóság határának leszállítását 27-ről 25 évre, ez valószínűleg nem lépett életbe, mert a mostani javaslat is foglalkozik vele, és Zelenszkij is beszélt erről az Economistnak. Emögött az áll, hogy Ukrajna próbálja óvni ifjúságát a háborús veszteségektől, ami érthető az ország jövője szempontjából, ugyanakkor a 20. század nagy háborúiban az ilyen korú férfiak óriási arányban kerültek ki a harcterekre. Nem utolsósorban fizikai állóképességük miatt, és az igénybevétel azóta sem lett kisebb – ezért is hátrányos, hogy az ukrán hadseregben felülreprezentált az idősebb korosztály. Ha Ukrajna komolyan gondolja megszállt területei felszabadítását a beásott orosz védelemmel szemben, akkor ezen valószínűleg változtatnia kell.

Igaz, egyelőre a védekezés leköti az ukránok minden erejét, főleg úgy, hogy jelenleg kétséges az amerikai és európai uniós pénzügyi és katonai segélyek sorsa. Ezek nélkül nagyon jelentős Ukrajna összeomlásának veszélye, de ha megmaradnak elfogadható szinten, a nyugati gyártókapacitások szűkössége miatt akkor is csak 2025-re lesz elég lőszere ahhoz Ukrajnának, hogy nagyszabású támadást indítson. Legalábbis jelenleg ez a háborút szorosan követő nyugati elemzők nagyjából konszenzusos véleménye.

Ebben az az egyetlen jó hír az ukránok számára, hogy addig van elég idő az új csapatok kiképzésére, nem kell úgy rohanni, mint a tavaly nyári ellentámadás előtt – amely kudarcának egyik fő oka pont az elégtelen képzettség volt. De ez az idő csak akkor áll rendelkezésre, ha időben behívják az embereket, és előtte el kell valahogy dönteni, hogy kik legyenek ők.