Igazi nagyhatalmi pompával fogadta Vlagyimir Putyin orosz elnök a kínai kollégáját, nyoma sem volt a tavaly legendássá vált hosszú asztalnak, de majdnem ennyire meglepő volt a szemre legalább három méter magas kínai és orosz lobogó, amelyek mellett – mint a cikk nyitóképén is látni – szinte eltörpült a két államfő.
Ahogy az várható volt, szép szavakban nem volt hiány Hszi Csin-ping háromnapos, ma véget ért moszkvai látogatása során, és a zárónyilatkozatba is bőven jutott ezekből. Ennél azonban egy fokkal érdekesebb, hogy mi hiányzik belőle. Ahogy Szergej Radcsenko orosz származású történész a Twitteren írta, nem használták például a korlátok nélküli partnerség kifejezést, amely pedig a tavaly februári – még Ukrajna orosz lerohanása előtt tartott – pekingi Hszi-Putyin találkozó vezérmotívuma volt.
Szintén érdekes, hogy bár sokat írt a sajtó a nyilatkozatok alapján az Oroszországot Kínával összekötő Szibéria Ereje 2 gázvezeték megépítéséről, erről ezúttal sem írtak alá konkrét megállapodást, hiányzik a közös projektek listájáról. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a már meglévő Szibéria Erején tavaly 15 milliárd köbméter orosz gáz érkezett Kínába, idén pedig ez 22 milliárd köbméter lehet, ám ez sem pénzügyi, sem fizikai értelemben nem képes kiváltani a nyugati irányban lecsavart orosz gázexportot.
A Szibéria Ereje 2 kapacitását 50 milliárd köbméterre tervezik, de várhatóan öt évre lesz szükség a megépítéséhez, ha már megszületett erről a végleges döntés – ám ez még nem történt meg.
Azzal kapcsolatban persze senkinek sincs kétsége, hogy erősödnek a kínai-orosz kapcsolatok, már csak azért is, mert Kína vált az orosz olaj egyik legnagyobb felvevőpiacává. Ez természetesen nélkülözhetetlen az orosz állam gazdálkodásának fenntartásához az ukrajnai háború közepette, de az elemzések visszatérő pontja, hogy ezen túl
a kapcsolatból aránytalan módon Kína profitál többet.
Azzal például, hogy növelik a jüan szerepét a kétoldalú, valamint általában az orosz külkereskedelemben, továbbá az orosz pénzügyi tartalékok között, a kínai deviza nemzetközi szerepe erősödik. Ez a pekingi vezetés régi célkitűzése, de eddig meglehetősen vontatottan haladt a megvalósítása. Ez Oroszországnak csak annyiban előnyös, hogy nem kell az „ellenséges” dollárt vagy eurót használnia, ám a rubel szerepének növeléséről a kétoldalú kereskedelemben például nem volt szó.
Elemzők szerint a találkozóra Putyinnak eleve részben a politikai PR szempontjából volt szüksége: miután a hágai Nemzetközi Bíróság elfogatóparancsot adott ki ellene, bizonyíthatta, hogy egy világhatalom első embere is hajlandó meglátogatni őt Moszkvában. A másik oldalon Hszi Csin-ping pedig ismét megmutathatta, hogy neki nem diktálhat a Nyugat, Kína teljesen szuverén külpolitikát folytat.
Ezen túl azonban Oroszországnak szüksége lenne kínai fegyverekre és lőszerekre is, és bár nemrég az amerikai diplomácia megszellőztette, hogy Kína esetleg hajlandó ezek szállítására, ennek egyelőre nincs jele. Az persze nem meglepő, hogy a látogatást övező nyilvános kommunikációban ez nem kerül elő, de miután az amerikai hírszerzés az utóbbi bő egy évben sok orosz szándékot megtudott és nyilvánosságra is hozott, a kínaiak valószínűleg nem reménykednek abban, hogy az esetleges szállítások titokban maradhatnak.
Ugyanez igaz arra is, ha csúcsminőségű kínai félvezetők kerülnének orosz fegyverekbe. Ebben az esetben pedig minden bizonnyal valamilyen mértékű szankciókkal nézne szembe az amerikai és európai piacokra továbbra is ráutalt Kína, amit aligha akar megkockáztatni. Ahogy Alexander Gabuev elemző a New York Times-nak mondta, Hszi Csin-ping megelégszik azzal, hogy az amerikai kormány számára jelzi: Oroszország egyoldalúan függ Kínától. Ez a helyzet rendkívül előnyös Kína számára, ha a vezetése úgy gondolja, hogy hosszú távon is konfrontálódik az Egyesült Államokkal – tette hozzá a szakember.
