Sokan felkapták a fejüket arra az orosz elnöki hivatal által múlt héten kiadott felvételre, amelyen Vlagyimir Putyin keresetlen szavakkal leteremti Gyenisz Manturov kereskedelmi minisztert, amiért 2023-ra még nem adott le rendeléseket az orosz légi ipari cégeknél. Az alábbi videóról van szó (angol felirattal, az elhangzottak hivatalos leirata itt található a Kreml oldalán):
A kommentárok ezzel kapcsolatban jellemzően arra fókuszáltak, hogy Putyin – korántsem szokatlan módon – ezzel akarja megerősíteni az erős elnöki imázsát, azt sugallni, hogy az ukrajnai háború mellett a hazai ügyeket is kézben tartja. Mások azt emelték ki, hogy az eset azt mutatja, Putyin abban hisz, ha valamilyen területen nem sikerül biztosítani az általa elvárt eredményeket, akkor az nem a feltételek hiánya miatt van, hanem mert alárendeltjei nem eléggé rátermettek vagy agilisek. (Ahhoz hasonlóan, ahogyan az ukrajnai hadművelet irányításában már legalább hat tábornok vállalt szerepet egy-egy frontszakasz, majd utóbb a teljes művelet irányításában, és közülük ötöt már leváltottak.)
Azt természetesen nem tudjuk, hogy pontosan mi volt Putyin közszemlére tett kifakadásának oka, de az sem lenne meglepő, ha önmagában az orosz polgári légi közlekedés állapota aggasztaná az elnököt. Az ország méretei miatt ennek olajozott működése nélkülözhetetlen a modern társadalmi-gazdasági viszonyok fenntartásához, ám a katonai repüléssel szemben a háború kitöréséig nyugati gyártmányok (Airbus, Boeing) uralták a civil szektort, nagyjából 75 százalékos részesedéssel.
Ukrajna lerohanása után viszont az orosz légi közlekedést is elérték a szankciók, így megszűnt a nyugati típusok alkatrészellátása, műszaki támogatása. Azt ugyan megtehették az oroszok, hogy nem adták vissza a nemzetközi lízingcégek repülőit a tulajdonosok felszólítása ellenére, ám az alkatrészeknél a hírek szerint már elkezdődött a flotta kannibalizálása, azaz leállított gépekből szerelik ki a szükséges alkatrészeket. Ám félő, hogy az egyelőre csak kisebb légi biztonsági incidensek idővel súlyosabbá válhatnak.
Az orosz elnök nyilván tisztában van ezzel, ezért is sürgethette miniszterét a megrendelések felpörgetésére. Más kérdés, hogy az olyan típusokért, mint a Szuhoj Superjet vagy a Tu-214-es korábban még az orosz légitársaságok sem igazán tülekedtek, a nemzetközi piacokról már nem is beszélve. Igaz, az utóbbi gyártását eleve csak az Ukrajna lerohanását követően bevezetett szankciók miatt indították újra.
Az értékarányosan eredetileg 55-60 százalékban nyugati alkatrészekből álló Superjetnél az okozza a legnagyobb problémát, hogy nem lehet használni az eredetileg francia-orosz együttműködésben kifejlesztett hajtóműveket új gépek gyártásához. A tervek szerint a tisztán orosz hajtóműnek idén kell végleges engedélyt kapnia, és akkor az oroszosított Superjet gyártása is elkezdődhet.
Emellett a finanszírozás sem feltétlenül adott: Manturov részben pont azzal próbált védekezni, hogy ennek biztosítása után adhat csak le megrendeléseket. A katonai és rendvédelmi kiadások az idei orosz büdzsé harmadát viszik el, a szociális kiadások pedig további harmadot, így a polgári fejlesztési jellegű programoknak kisebb forrásokért kell versengeniük. Igaz, ha a pénzügyminiszterrel tárgyal, Manturovnak talán csak elég lesz megmutatnia Putyin videóját, amikor a repülőgép-megrendelésekre kér majd pénzt.
