Akárhonnan is nézzük az orosz gazdaság helyzetét, az vitathatatlan, hogy nincs olyan rossz helyzetben, mint amire az Ukrajna megtámadása után elrendelt első, nagyon súlyos szankciók alapján sokan számítottak. Nemcsak a teljes összeomlás maradt el, de az idei 8-10 százalékos gazdasági visszaesésre vonatkozó előrejelzések sem jönnek be, a Carnegie elemzőintézet – korábban az orosz nemzeti bankban dolgozó – szerzője szerint 3-4 százalékos recesszió várható.
Ez ugyan nem túl súlyos, de érdemes felidézni, hogy Ukrajna lerohanása előtt még 3 százalékos növekedést jeleztek előre idén az orosz gazdaságnak. A visszaesést követő növekedés legjobb esetben is csak 2024-ben kezdődhet el, de ez csak akkor következik be, ha a külső körülmények nem romlanak tovább. Ennél sokkal valószínűbb, hogy a 2010-es, összességében egy helyben járást hozó évtized után a 2020-as évek visszaesést mutatnak majd az orosz gazdaságban.
Az orosz belgazdaság állapotáról talán az mondja a legtöbbet, hogy a költségvetés olaj- és gázszektortól független bevételei ötödével voltak alacsonyabbak idén októberben, mint egy évvel korábban. Az ipari termelés az év első tíz hónapjában ugyan csak egészen minimális mértékben, 0,1 százalékkal csökkent, de ez elsősorban a hadsereg megrendeléseinek volt köszönhető. Ennek nyomán nőtt a textil- és a fémipar (hiszen ezek állítják elő az egyenruhákat, illetve a fegyvereket), miközben az autógyártás például megfeleződött, de visszaesett a fafeldolgozás és a gépek előállítása is.
A recesszió folytatódását valószínűsíti az orosz ipar függése a technológiaimporttól, amely az eddig domináns nyugati irányból lehetetlenné vált, vagy legalábbis olyan közvetítők közbeiktatására szorult, mint Törökország. Az ipari berendezések elhasználódott részegységeit most már rutinszerűen primitívebb darabokkal kell pótolni.
A magánszektor beruházásai durván visszaestek, az államra pedig azért nem lehet számítani, mert egyre több pénzt visz el a háború finanszírozása. A 2023-as költségvetés szerint a biztonsággal kapcsolatos kiadások (9,3 ezer milliárd rubel) majdnem a harmadát teszik ki a 29 ezer milliárdos büdzsének. Közben az állam gazdasági szerepvállalásához kapcsolódó költések 4,5-ről 3,5 ezer milliárd rubelre csökkennek.
A 300 ezer férfi háborús mozgósítása fél százalékkal veti vissza a GDP-t, ráadásul a háború kitörése óta ennél többen hagyták el az országot (nem kizárólag férfiak), az ő számukat 500 ezer és egymillió közé teszik. Nem mellesleg ők az átlagnál valószínűleg jobban képzettek és tehetősebbek – hiszen volt forrásuk a távozáshoz és külföldi letelepedéshez -, így esetükben az agyelszívást is figyelembe kell venni a hatások mérlegelésekor.
A szerző szerint a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy az orosz gazdaság új körülményekhez történő alkalmazkodási periódusa jövő őszig tart, de a visszaesés csak 3-5 év múlva ér véget. Már persze abban az esetben, ha közben a külső körülményekben nem áll be jelentős javulás.
