Miután Oroszország február 24-én megtámadta Ukrajnát, és elkezdődött a szankciók sorának kiszabása, rögtön egyértelmű volt, hogy nem lesz egyszerű a betartatásuk. Legfőképpen azért nem, mert a világ országainak többsége nem csatlakozott ezekhez, így fennáll annak az esélye, hogy hozzájárulnak a büntetőintézkedések megkerüléséhez.
Erre a szerepkörre eleve Törökország volt az egyik legkomolyabb jelölt, hiszen amúgy is élénk gazdasági kapcsolatot tartott fenn nyugat-európai országokkal és Oroszországgal is. Így aztán kevésbé feltűnő, ha az elvileg a török piacra eladott termékek végül Oroszországban kötnek ki, persze nem hivatalosan.
A jelek szerint azonban olasz-török-orosz vonalon sikerült ezt olyan feltűnően csinálni, hogy a valószínűsíthető visszaélés a kereskedelmi statisztikából is kitűnik. Bár a jelenségről beszámoló Corriere della Sera hangsúlyozza, hogy nincs szó bizonyítékról, a gyanú viszont alapos.
A statisztika szerint júniusban a Törökországba irányuló olasz export 87 százalékkal nőtt 2021 júniusához képest, és elérte az 1,4 milliárd eurót. Korábban havonta szinte sosem volt ez az összeg egymilliárd euró fölött, idén februárhoz képest*amikor lényegében még csak a 2014-ben bevezetett, a mostanihoz képest összehasonlíthatatlanul enyhébb szankciók voltak érvényben Oroszország ellen például 500 millió euró a növekmény. Ez a gyarapodás annál is inkább meglepő, mert a szóban forgó egy év alatt a török líra majdnem 50 százalékkal értékelődött le az euróval szemben, ami alaposan megdrágította az importot a török gazdasági szereplők számára.
Közben viszont a török export valósággal kilőtt Oroszország irányába, a háború kitöréséhez viszonyítva 68 százalékkal, tavalyhoz képest pedig 46 százalékkal. Figyelemre méltó, hogy közben olyan országok orosz exportja is visszaesett, amelyek szintén nem vezettek be szankciókat Oroszországgal szemben, mint például Kína, Malajzia és Vietnám. Ezeken keresztül viszont valószínűleg nem igazán érdemes megkerülni a szankciókat nyugati termékekkel, mert túl sok a bürokratikus akadály és nagyok a fizikai távolságok.
Ha igaz is az összefüggés, azt ebből nem lehet megállapítani, hogy olasz vállalatok tudatosan kerülik meg a szankciókat török közvetítéssel, vagy csak teljesítik a nagyobb török rendeléseket, és nem foglalkoznak azzal, hogy utána mi történik az árucikkeikkel. Ha azonban tartós marad ez a nagyon látványos folyamat, akkor az uniós hatóságok valószínűleg nem fogják túl sokáig ölbe tett kézzel nézni.
