1991-ben széthullott a Szovjetunió. Az egykor állami tulajdonban lévő eszközök és vállalatok fillérekért vándoroltak át a jókor jó helyen lévő üzletemberek zsebébe, akikből aztán a ma is ismert, luxusjachtokkal és külföldi villákkal gazdagon megpakolt oligarcharéteg nőtt ki. Az amerikai Forbes magazin évről évre összeállítja a bolygó leggazdagabb embereinek listáját, és a saját gyűjtésük szerint az idei 86 orosz milliárdos közül, aki felkerült a listára, a többség oligarcha – ezért indítottak egy külön listát is, ahol röviden bemutatják, ki hogyan szerezte a vagyonát, és milyen szankciók vannak életben ellenük, sőt, azokat is a listára tették, akik ellen még nincs szankció, de úgy vélik, hogy a közeljövőben ki fognak rájuk szabni.
A lista élén Roman Abramovics szerepel, aki a Forbes szerint kiváló iskolapéldája annak, mekkora hullámhegyeket és hullámvölgyeket járhat meg egy oligarcha. Abramovics árvaházban nőtt fel, fiatalon kiderült, hogy eszes fiú, 1995-ben összeállt az akkor már oligarchának számító autóipari mogullal, Borisz Berezovszkijjal, hogy megszerezzék a Szibnyefty olajvállalatot. Mikor Berezovszkij kiesett Putyin kegyeltjei közül, Abramovics jó ütemérzékkel vásárolta ki egykori mentorát, majd az egész céget szép haszonnal passzolta tovább a Gazpromnak (ez egyébként önmagában is egy érdekes történet, Berezovszkij ugyanis éveken át tagadta, hogy köze lett volna a Szibnyeftyhez, sőt, annak idején még be is perelte a Forbes magazint, amiért ezt leírták róla, ám évekkel később nekiment egykori patronáltjának és több millió dollárt követelt tőle, azzal az indokkal, hogy Abramovics kényszerítette a Szibnyefty-részvényeinek nyomott áron történő eladására). Abramovics nagy lábon élt, és ezt nem titkolta, övé volt a Chelsea focicsapat, dollárszázmilliókat költött jótékonysági célokra. Abramovics megpróbált közvetítőként fellépni Oroszország és Ukrajna között, de őt is elérték a szankciók, vagyonát befagyasztották, két luxusjachtját még sikerrel át tudta kormányozni a török partokhoz.
A listára nem csak friss szankciókkal lehetett felkerülni, Vlagyimir Bogdanov például már 2018-ban kapott egy adag szankciót a nyakába az Egyesült Államok jóvoltából. Az olajmágnás a Szovjetunió bukása után megszerezte magának az állami olajfúró céget, majd ebből építette fel a Szurgutnyeftyegaz nevű vállalatot. Tevékenységéért Vlagyimir Putyin 2016-ban a Munka hőse érdemrenddel tüntette ki.
Olyan szereplő is került a listára, aki a Forbes szerint nem minősül oligarchának, ám a szankciók miatt mégis foglalkoznak vele. Oleg Tinkov például igazi csencselős fiatalként kezdte a nyolcvanas évek végén, az egyetemen farmernadrágokkal és parfümökkel üzletelt, majd jöttek az elektronikai termékek, belekóstolt a vendéglátásba, 2013-ban pedig már saját digitális bankját vitte a londoni tőzsdére. 2020-ban Londonban kapcsolták le a hatóságok adóelkerülés miatt, tavaly októberben 509 millió dollárt fizetett, hogy rendezze az ügyet. Az Ukrajna elleni inváziót megelőzően vagyonát 5 milliárd dollárra becsülte a Forbes, amely szerint Tinkov azért nem oligarcha, mert úgy építette fel a birodalmát, hogy sem a Jelcin, sem a Putyin-éra alatt nem voltak kapcsolatai a kormánnyal.
A szankciók erejét jól mutatja, hogy idén 18 potenciáls jelölt esett ki a lap milliárdosat tömörítő listájáról, mert a nyugati szankciók következtében elképesztő tempóban kezdett csökkenni a vagyonuk. A szankciók hatékonyságának okáról korábban itt írtunk.
