Miközben a lehető leggyorsabban fel kellene hagyni a szén felhasználásával a klímaváltozás megfékezése érdekében, a növekvő igények miatt az energiahordozó sokat drágult az utóbbi időszakban, különösen az ázsiai térségben. Az ausztrál export és a kínai import szempontjából mértékadó kikötőkben több mint 50 százalékkal drágult a szén, és megdöntötte korábbi csúcsát. A jövőbeli leszállításra vonatkozó árak szintén meredeken emelkednek, Ausztráliában közel 50 százalékkal, míg Kínában több mint 100 százalékkal.
Ennek egyik oka ironikus módon részben a nyári hőség, amely ellen légkondicionálással védekeznek az emberek, ami növeli az áramigényt, emiatt pedig még több, a klímaváltozáshoz az energiahordozók közül a leginkább hozzájáruló szenet kell elégetni. Tavalyelőtti adatok szerint a világ áramtermelésének több mint harmadát még mindig a szén biztosítja, a rövid távon alternatívaként szóba jöhető földgáz pedig szintén sokat drágult, és nem csak Ázsiában.
A másik ok a járvány után – kisebb-nagyobb megszakításokkal – felpörgő feldolgozóipar energiaigénye, emellett a szintén hasító acélgyártásnak koksz formájában is szüksége van a szénre.
Különösen igaz ez Kínára, ahol a halálos bányabalesetek után átfogó ellenőrzések kezdődtek, ami visszafogja a hazai szénbányászatot, a kiesést pedig importból kell pótolni, felhajtva az árakat. A politikai csatározások miatt ráadásul ausztrál szállítmányokat nem fogad Kína, ami kedvezőbb helyzetbe hozza a többi exportőrt, amelyek közül Indonéziában heves esőzések hátráltatták a bányászatot az év első felében – írja a Bloomberg.
Egyelőre az ausztrálok nem bánkódnak a kínai tilalom miatt, könnyen találnak más vevőket, például Japánban és Indiában, bár a járvány újabb fellángolásai bizonytalanná teszik az ottani igények pontos mértékét.
Összességében mindenesetre úgy tűnik, hogy idén Kínában, Indiában és az Egyesült Államokban – a világ három legnagyobb szénfogyasztójában – is nő a szénfelhasználás, ami nyilvánvalóan nincs szinkronban a klímacélokkal. Az iparosodás előtti szinthez viszonyított maximum 1,5 Celsius-fokos felmelegedés (amelyből 1,2 fok már megvalósult) tartásához ugyanis nagyon gyorsan fel kellene hagyni a szénégetéssel, ami az igények csökkenésén keresztül elvileg a mélybe küldené a szén árát. (Bár ha a bányanyitások és -bővítések elmaradása miatt a felhozatal gyorsabban csökken az igényeknél, akkor egy dráguló időszak is jöhet, a kőolajnál és az üzemanyagoknál vannak is ilyen várakozások.)
Ami ebből a szempontból talán biztató lehet, hogy a boom nem tükröződik a tőzsdén jegyzett ausztrál szénbányász vállalatok részvényárfolyamában. A befektetők valószínűleg úgy gondolják, hogy a mostani felfutás nem lesz tartós, emellett a fenntarthatósági célokat figyelembe vevő (ESG) befektetési alapok portfólióba se nagyon férnek bele szénrészvények.
