A héten ismét leállt a termelés az Audi legtöbb magyarországi gyáregységében, valamint a Volkswagen-csoport több más üzemében is. A Telex értesülései szerint az ok, hogy Malajziában a koronavírus terjedése miatt lezárásokat rendeltek el, ezek pedig autóipari alkatrészhiányt szültek, a gyárak nem jutnak elég csiphez.
Malajziában június elsején vezettek be szigorú kijárási korlátozásokat, miután május végére a napi új fertőzöttek száma megközelítette a tízezer főt a 32 milliós délkelet-ázsiai országban. Bár azóta valamelyest javult a helyzet, a lezárásokat június 28-áig meghosszabbították. Ez idő alatt az emberek mozgását otthonuk tíz kilométeres körzetére korlátozták, betiltottak minden, nagyobb tömeget érintő tevékenységet, és a legtöbb gyárat vagy teljesen leállították, vagy csak erősen korlátozott kapacitásokkal üzemeltetik: június elején a 15 millió ingázó foglalkoztatott csupán tizede vette fel a munkát.
Emiatt számos, külföldre termelő ipari üzem is leállt, az autógyáraktól kezdve a biciklialkatrész-üzemeken át a különböző elektronikai beszállítókig. Utóbbiak között vannak a német Infineon és a japán Taijó Júden (Taiyo Yuden) csipgyártók helyi üzemei is, ahol koronavírus-gócpontok miatt áll a termelés. A malajziai félvezetőgyártók iparági szervezete szerint eddig 15-40 százalékos termeléscsökkenéssel jártak a lezárások, ami fennakadást okoz a teljes autóipari gyártási láncban – a jelek szerint az Audi győri üzemét is ez állította le.
A malajziai helyzet nem egyedi. Ázsia sokáig a Covid kezelésének bezzegrégiója volt, ám az utóbbi hónapokban a gyorsabban terjedő variánsok miatt több, kisebb helyi járványgóc alakult ki a régióban. Ez pedig a nemzetközi termelési láncokban is érezteti hatását: a helyzet kikötői torlódásokat okoz, súlyosbítja az amúgy is jelentős csipellátási zavarokat, és az áremelkedés is a potenciális következmények között van.
Az autóipari csipellátás már jó ideje gondokkal küzd. Ennek az egyik oka, hogy tavaly a koronavírus-járvány miatt az autóipar leállt, miközben az elektronikai eszközök iránti kereslet megugrott. Emiatt az autógyártók visszamondták megrendeléseiket, a csipgyártók pedig az eleve jövedelmezőbb IT-csipek gyártására koncentráltak. Amikor 2020 végére az autóipar talpra állt, a szektor azzal szembesült, hogy az elektronikai kereslet elszívta a csipgyártók kapacitásait, és kiszorította az autóipari megrendelőket a piacról.
A csipipari felforduláshoz emellett hozzájárultak a koronavírus-járvány okozta logisztikai fennakadások, a konténerhiány, a hajózási kapacitások szűkössége, és Donald Trump amerikai exelnök által egyes kínai techcégekre kivetett, utódja alatt is megmaradt amerikai kereskedelmi büntetőintézkedések is.
Bár a csipgyártók a kereslet emelkedése miatt új beruházásokkal növelik kapacitásaikat, ezek a jelen állás szerint csak 2022 után fognak beérni. Eközben az utóbbi hónapokban több kisebb-nagyobb fennakadás is hátráltatta a termelést. Februárban például a texasi fagy okozott kieséseket (az amerikai államban a helyi szereplők mellett az Infineon, a Samsung és az autóiparnak is szállító holland NXP is rendelkezik csipüzemmel), márciusban pedig egy fontos autóipari csipbeszállító, a japán Renesas tokiói gyárában történt tűzeset akasztotta meg a gyártást.
A Volkswagen beszerzési igazgatója nemrég arról beszélt, hogy közelharcot kell folytatniuk a csipekért. A csoport pedig már áprilisban úgy készült, hogy nehéz második negyedév vár rájuk a texasi és tokiói balesetek hatása miatt.
Erre tettek rá egy lapáttal az utóbbi hetek ázsiai járványgócai. Malajzia mellett egy másik fontos gócpont a dél-kínai elektronikai fellegvár, Sencsen egyik kikötőjében, a Jantien (Yantian) nevű konténerterminálon alakult ki. Miután a kikötőben és a környékén több pozitív esetet találtak, a kínai hatóságok májusban rövid időre lezárták a létesítményt, majd a korábbinál jóval kisebb kapacitásokkal indították újra. Eleinte a szokásos forgalom ötödét bonyolították, és iparági elemzők szerint június közepén is csak 40 százalékkal üzemelt a terminál.
A dolog globális jelentőségét az adja, hogy Jantien a világ legforgalmasabb kikötői között van, tavaly 13 millió konténeres*Pontosabban 13 millió TEU-s, azaz 13 millió húsz láb hosszú konténernek megfelelő mennyiségű forgalomról van szó. forgalmat bonyolított, ami alig marad el a legnagyobb európai kikötő, Rotterdam 14 milliós forgalmától. A világ legnagyobb hajózási társasága, a Maersk logisztikai vezetője szerint
ez nagyobb fennakadást okoz a szállítmányozásban, mint a Szuezi-csatorna március végi eltömődése: Szuezben tíznapos torlódás volt, Sencsennél jelenleg 16 napig kell várakozni, és a sor csak növekszik.*Jellemző, hogy a Szuezi-csatorna torlódása kapcsán jó néhány kommentár jelent meg a túlzott globalizáció veszélyeiről, miközben a kínai kikötő okozta fennakadások a logisztikai és gazdasági szakportálokon kívül elkerülték a tágabb sajtó figyelmét.
A kínai kapacitáscsökkenés tovább növelte az utóbbi évben eleve jelentősen megugrott konténerszállítási árakat is: az év elején 3500 dollárba került egy konténert Kínából az Egyesült Államokba juttatni; ma az ár 6500 dollár környékén jár, és az utóbbi egy hónapban ezer dollárral nőtt. (Az áremelkedés emellett a nyersanyagok piacán is jelentkezett, amely a kínai ipari termelésben is gondokat okozott, ahogy arról nemrég részletesebben is írtunk.)
A csipgyártásra nemcsak Malajziában jelent veszélyt a járvány. Tajvanon több mint egy évig minimális volt a Covid-19 előfordulása, de május közepétől hirtelen nőni kezdett a fertőzöttek száma, és több helyen kialakultak gócpontok.
Júniusban a King Yuan Electronics nevű cég több mint kétszáz dolgozójának tesztje lett pozitív, és emiatt további kétezer dolgozót kellett karanténba helyezni, ami harmadára csökkentette a vállalat bevételeit. A King Yuan a sziget egyik legnagyobb, a csipek tesztelésével és tokozásával foglalkozó vállalata, Tajvan pedig a világ egyik legfontosabb csipgyártó bázisa.
A tajvani kormány ennek fényében igyekezett biztosítani, hogy a csipgyártás a lehető legmérsékeltebb fennakadásokkal átvészelje a járványt. A világ legnagyobb csip-bérgyártója, a TSMC szerint náluk nem okozott kiesést a járvány, és a szektor sok más cége is normális kerékvágásban üzemel, bár több elektronikai vállalatnál regisztráltak már pozitív esetet.
Ugyanakkor egy-egy kisebb leállás több más tajvani és rajtuk keresztül számos tengerentúli gyártót is érint. A jó hír, hogy a helyzet június közepére az egész szigeten nagyot javult, a napi új esetek hétnapos mozgóátlaga a 600 fős csúcsról 200 fő környékére csökkent a 23 milliós szigeten. A lezárások pedig Malajziában is megtették a hatásukat, június eleje óta ott is erősen esnek a számok.
Tajvanon viszont már újabb veszély leselkedik az iparra. Miután idén elmaradtak a szokásos tájfunok, a szokásosnál jóval kevesebb csapadék hullott, emiatt a sziget fél évszázada legsúlyosabb aszályával küzd. A kormány már el is kezdte korlátozni a vízfelhasználást, ami a félelmek szerint az ipart is elérheti. A félvezető-gyártáshoz rengeteg vízre van szükség, a TSMC például már teherautókkal hozat utánpótlást, és az építkezéseken felgyülemlett talajvíz átvételéről tárgyal. A szigeten több üzemmel rendelkező amerikai Micron arra figyelmeztetett, hogy a vízhiány pluszköltségeket szül, ami tovább drágíthatja termékeit.
Malajziához és Tajvanhoz hasonló járványügyi problémákkal küzd Thaiföld, Vietnám és Kambodzsa is. Bár az európai járványcsúcsnál jóval alacsonyabb a fertőzöttek lakosságarányos száma, a gócpontok között sok az ipari üzem: Thaiföldön több mint 130 üzemben jelentettek fertőzöttet, a textilipartól kezdve az élelmiszer-feldolgozáson keresztül szinte minden szektor érintett.
Vietnám Tajvanhoz hasonlóan sokáig Covid-mentes maradt, de a fertőzőbb variánsok május közepére itt is felütötték fejüket. A Hanoitól északra lévő Bac Giang tartományban hatból négy ipari parkot le kellett zárni; és egy másik Hanoi környéki ipari területen, Bac Ninh tartományban is számos üzem leállásra kényszerült. Egyebek mellett a Canon, a Foxconn, a Samsung, valamint tizenhárom Samsung-beszállító helyi üzemeiben is regisztráltak fertőzötteket, ezek a gyárak egy időre le is álltak
A dél-koreai cég globális okostelefon-termelésének több mint fele a két észak-vietnámi gyárán fut keresztül, az üzemek jelentőségét jelzi, hogy a vietnámi miniszterelnök külön kiemelte, fontos nemzeti prioritás a Samsung létesítményeinek megóvása.
A vietnámi helyzet európai szemmel nem kifejezetten vészes (96 milliós lakosságszám mellett 400 körül járt a napi új fertőzöttek száma június közepén), de a megbetegedések 60 százaléka a két északi ipari tartományt érintette, és a pozitív esetek között nagy számban voltak a zsúfolt gyártósorokon dolgozó emberek.
A kormány és a helyi beszállítók most óvintézkedésekkel próbálják biztosítani, hogy ne omoljon össze az észak-vietnámi ipar, egyesek például a munkások teljes izolálására törekednek, folyamatosan tesztelik a dolgozókat, három helyett két műszakban termelnek, és próbálnak minél több oltást beszerezni.
Ezekben az országokban a járvány, valamint az azzal járó leállások és karanténintézkedések okozta emberi áldozatok jóval súlyosabbak, mint Nyugaton. Bár a kormányok Délkelet-Ázsiában is igyekeznek támogatni a lezárás sújtotta szektorokat, költségvetési mozgásterük szűkösebb. A karanténba zárt dolgozókat pedig – akik közül sokan a térség legszegényebb helyeiről érkezett, szegénységben élő vendégmunkások – jellemzően nagyon rossz körülmények között szállásolták el.
A Guardiannak egy Thaiföldön karanténra kötelezett vendégmunkás például azt mesélte, két hetet töltött egy szálláson váltóruha nélkül. Egy másik, kéthetes karanténban lévő kambodzsai munkás pedig azt mondta, hogy ételadományokra szorult, mert a munkáltatójától kapott ételjuttatás a túlélésre is alig volt elég.
Egy megbetegedett textilipari dolgozónak Kambodzsában a hatóságok kötéllel vonták körül az otthonát, ő szintén a szomszédjaira szorult, máshogy nem tudott ételhez jutni. Azt eleve nem tudják, hogy fizetést kapnak-e a karantén alatt: a kambodzsai törvények ezt nem követelik meg, és egy civilszervezet 120 cég megkérdezésével végzett felmérése szerint a döntő többség inkább nem fizet.
A helyzetet rontja, hogy ezeken a helyeken természetesen az orvosi ellátás sem európai színvonalat képvisel, különösen nem a gyári vendégmunkások számára. A járványok gyors leküzdését pedig a vakcinahiány is hátráltatja. Az utóbbi időben Kínától az Egyesült Államokon keresztül Japánig számos fejlett ország tett felajánlásokat a térség országai számára, ami optimizmusra ad okot. Ugyanakkor az amerikai vagy európai átoltottsági adatok még nagyon messze vannak: egy-két kivételtől eltekintve a térség legtöbb országában csak a társadalom néhány százaléka vette fel az első oltást.
Az egészségügyi mellett a gazdasági károk is súlyosak lehetnek. Vietnám és Tajvan azon kevés gazdaság egyike volt, ahol 2020-ban növekedést regisztráltak, részben a járvány elkerülése, részben a nyugati járványhelyzet alatt, az otthoni munkavégzés terjedése miatt megugrott elektronikai keresletnek köszönhetően. Most Vietnámban és a környező országokban attól tartanak, hogy a lezárások elvihetik a tavalyi, relatíve sikeres év eredményeit.
Az elektronika és autóipar pedig világszerte megérzi a délkelet-ázsiai gondokat. Az autógyártók eleve azzal számoltak, hogy idén már nem oldódnak meg ellátási gondjaik, és a Bloomberg nemrég 60 milliárd dollárra taksálta a kiesett bevétel okozta kárt. Ám a termelési láncokat érő, váratlanabbnál váratlanabb problémák és a fejlődő világ rossz vakcinaellátottsága alapján bőven vannak még további kockázatok.
Világ
Fontos