Jorgénak 2019 elején vált világossá, hogy el kell hagynia Guatemalát. Az időjárás ellene fordult: öt éve szinte egyáltalán nem esett az eső, amikor meg igen, akkor egy árvíz vitte el a termést. Amikor elfogyott az összes pénze, eladta a bádogtetős kunyhóját, amelyben feleségével és három gyerekével élt, hogy egy utolsó próbálkozást tegyen. Az eső azonban megint nem esett, így elhaltak a növények.
Jorge ekkor döntötte el, hogy elhagyja Guatemalát, különben éhen hal a családja. Az apja elzálogosította az utolsó négy kecskéjét, hogy Jorge és hétéves fia el tudjon indulni. A döntés után három nappal már úton voltak az USA irányába. Mindössze egy nejlonzacskó volt náluk, amelyben mindketten egy pár nadrágot, három pólót és alsóneműt, valamint egy fogkefét vittek magukkal.
Közép-amerikai migránsok a guatemalai-mexikói határnál idén januárban. Fotó: AFP
Az elmúlt években Jorgéhoz hasonlóan több százezer guatemalai indult el az Egyesült Államok felé egy jobb élet reményében. A korrupció és a szegénység mellett ebben egyre jelentősebb szerepet játszanak az egyre gyakoribb aszályok és áradások. Abban a régióban, ahol Jorge lakott, a gyerekek fele krónikusan éhezik, és szinte minden itt élő családnál bizonytalan, hogy mit esznek legközelebb.
Jorge sorsát még nyáron mutatta be a New York Times és a ProPublica egy monumentális cikkben, amely a klímaváltozás és a migráció kapcsolatát járja körül. A cikk számos szemléletes példán és tudományos kutatáson keresztül mutatja be, hogy a kiszáradó földek vagy az emelkedő tengerszint miatt szülőföldjüket hátrahagyó tömegek nem egy átpolitizált disztópia, hanem évek óta zajló valóság.
Jorge hazája, Guatemala félsivatagos tájai hamarosan elsivatagosodnak, egyes régióiban a csapadék 60 százalékos csökkenését várják, a termésátlagok jelentősen vissza fognak esni. Hasonló folyamatok zajlanak szerte a világban a vízhiánnyal fenyegetett indiai városoktól a tengerszint növekedésével szemben tehetetlen Mekong-deltán keresztül az egyre élhetetlenebbé váló Kaliforniáig.
A partmenti erózió által fenyegetett épületek Kaliforniában. Fotó: AFP
Bármennyire tűnhet egyre inkább unalomba fulladó riogatásnak a távoli természeti katasztrófák sporadikus felkapása az ausztrál bozóttüzektől a szibériai hőhullámig, a tudományos konszenzus szerint ez valóban csak a kezdet, és az olykor hatásvadásznak ható tálalás árnyékában már most milliók életét teszi tönkre a klímaváltozás.
Egy új kutatás szerint a következő ötven éven belül a Föld területének 19 százaléka válik lakhatatlanná a hőség miatt a mostani egy százalék helyett. Ilyen lesz India területének jelentős többsége, illetve Afrika, Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és a Közel-Kelet jelentős része. Az Amazonas-medencét borító esőerdők 2070-re várhatóan teljesen eltűnnek, India vagy Kína egyes részein pedig 2100-ban olyan meleg lesz, hogy pár óra szabadban tartózkodás halálos lesz a legegészségesebb embereknek is.
Feketével a hőség miatt élhetetlen területek most, csíkossal a 2070-re várhatóan élhetetlenné váló területek egy májusban publikált kutatás szerint
A várhatóan élhetetlenné váló területeken jelenleg mintegy két-hárommilliárd ember él, így bizonyosnak tűnik, hogy a klímaváltozás a világtörténelem legnagyobb mértékű migrációját indítja el.
A tömeges elvándorlás már el is kezdődött. A Világbank szerint az egyre kiszámíthatatlanabb monszunok és egyre gyakoribb aszályok által sújtott Délkelet-Ázsiából több mint nyolcmillió ember költözött a Közel-Keletre, Európába és Észak-Amerikába, és hamarosan több tízmillió követheti őket. Az ENSZ szerint tavaly mintegy 22 millió embernek kellett elhagynia az otthonát az időjárás miatt.
Az emberek jellemzően végső elkeseredésükben döntenek úgy, hogy otthagyják a szülőföldjüket, családjukat. Ebből adódóan költözés esetén is minél közelebb próbálnak maradni az otthonukhoz. Az időjárás miatt ellehetetlenülő földművesek először jellemzően egy közeli városba vagy a fővárosba mennek szerencsét próbálni, és ha ott sem tudják fenntartani magukat, akkor vágnak bele a gazdagabb országokba tartó életveszélyes és kiszámíthatatlan útnak.
Etiópia fővárosában, a közel ötmilliós Addisz-Abebában a népesség duplájára nőtt az elmúlt húsz évben, jelentős részben az ellehetetlenülő földművesek érkezése miatt. A klímaváltozásnak leginkább kiszolgáltatott nagyvárosok közül a 30 milliós Delhi vagy a 14 milliós Lagos népessége szintén megduplázódott az elmúlt két évtizedben.
A képzetlen, tanulatlan és ellehetetlenült földművesek ilyen mértékű áramlása értelemszerűen túlzsúfolttá teszi a városokat. A gyors urbanizáció miatt egyre nagyobb nyomornegyedek nőnek ki korlátozott víz- és áramellátással.
A Világbank szerint a világ lakosságának 40 százaléka – kétmilliárd ember – városi nyomornegyedekben fog élni tíz éven belül, ami nyilvánvalóan mélyíti a társadalmi feszültséget. A Vöröskereszt szerint a legtörékenyebb országokba koncentrálódik a városi lakosság növekedésének 96 százaléka.
A klímaváltozás miatt a földekről nyomornegyedekbe kényszerült tömegeknek számos fegyveres konfliktusban van szerepe. Szíriában soha nem tapasztalt aszály volt 2007 és 2010 között, amely miatt tömegek költöztek a városokba. Ez a polgárháború kirobbanásában is szerepet játszott, mivel növelte a rezsimmel szembeni elégedetlenséget, és még inkább kiélezte a társadalmi feszültségeket. Az aszály és a gabonahiány Egyiptomban és Líbiában is fokozta az elégedetlenséget az Arab Tavaszt megelőzően.
A hondurasi főváros, Tegucigalpa egyik nyomornegyede. Fotó: AFP
Évente több millió ellehetetlenülő földműves kényszerül tehát városokba, ahol szintén nyomorúságos körülmények között élnek, mint a New York Times cikkében bemutatott salvadori Delmira. A nő napszámosként dolgozott a környékbeli kukorica- és babföldeken. Az aszályok és a kiszámíthatatlan viharok azonban egyre inkább ellehetetlenítették a salvadori mezőgazdasági dolgozók megélhetését, és Delmira is szülőföldje elhagyására kényszerült.
Egy közeli város téglagyárában talált munkát, de két év után el kellett menekülnie a környéket uraló erőszakos bandák miatt. Salvador a világ egyik legveszélyesebb országa, itt a legnagyobb az egy főre jutó gyilkosságok száma. Egyik nap a lakásukból rabolta el egy banda Delmira férjét, akit fényes nappal, egy utcával arrébb kivégeztek.
A tragédia után Delmira nem tudott visszatérni szülei földjére a vízhiány miatt. Két lányát tudta csak szüleire bízni, ő pedig a fővárosba, San Salvadorba költözött a kisbabájával. Egy büfében dolgozik eladóként heti hat napot, és kevesebb, mint 200 dollárt (62 ezer forintot) keres. Ebből 65 dollárt fizet a nővérével megosztott szobáért, 75 dollárt pedig elutal a két lányt nevelő nagyszülőknek.
Aszály által sújtott kukoricaföld Salvadorban. Fotó: AFP
A bandák miatt azonban San Salvador is rendkívül veszélyes. Az elmúlt évtizedekben a város minden hatodik lakója menekült el az USA-ba. Az egyik banda kifosztotta a házat, amelyben Delimra lakott, aki később egy gyilkosságnak is tanúja volt egy kórházban, ahova ételt szállított.
A cikk elején említett Jorgéhoz hasonlóan Delmira szintén 2019-ben döntötte el, hogy el kell hagynia Salvadort, bármi áron. Az erőszak, a szegénység és a kiszolgáltatottság mellett már az éghajlat is egyre kevésbé elviselhető. „Megváltozott a klíma (…) tavaly az apám is feladta” – mondta Delmira, hozzátéve, hogy az elmúlt három évben alig esett az eső.
Mégsem tudott elindulni, a koronavírus pedig végképp nehéz helyzetbe sodorta, a fejlődő világ sok százmillió lakosához hasonlóan. A nyáron megjelent cikket megelőző három hónapban nem tudott dolgozni, nem tudta meglátogatni a nagyszülőknél élő lányait sem, de legalább maradhatott az albérletében. Továbbra is eltökélt abban, hogy elinduljon az USA-ban, mint mondta, az első adandó alkalommal ezt meg fogja tenni.
Ahogy a menekülteket eleinte többnyire empátiával fogadó görögországi Leszboszon vagy éppen a szerb-magyar határ környékén tapasztalhattuk, a tömeges migráció még a leginkább befogadó közösségek és az életükért menekülők között is éles feszültséget szül.
Ahogy az Abcúg korábbi cikke bemutatta, a 2015-ös menekültválság előtt a legtöbb gazda a szerb határ környékén vizet vagy ennivalót adott menekülteknek, ha kértek. 2015 őszén azonban kezelhetetlenné vált a menekültek mennyisége, akik a gazdáknak jelentős károkat okoztak, és a korábban domináló együttérzés is megváltozott
„Azt látjuk, hogy csak jönnek, jönnek, jönnek” – fejezte ki kilátástalanságát az egyik gazda akkor az Abcúgnak. Pár évvel később és jó pár ezer kilométerrel arrébb szinte szó szerint ugyanígy írta le a tömeges migráció kezelhetetlenségét egy mexikói kisváros rendőrparancsnoka.
Amikor 2018-ban a guatemalai határ közelében fekvő városba érkezett több ezer USA-ba tartó közép-amerikai migráns, José Gonzalo Rodríguez kukoricát, babot, tortillát (mexikói lepényt) és ruhát vitt adományként a főtéren kartonpapírokon nyomorgó, kimerült embereknek.
Közép-amerikai migránsok Guatemala és Mexikó határánál idén januárban. Fotó: AFP
Innentől kezdetét vették az egymást váltó, többezres menekülthullámok a városban, és Rodríguez egyre kevésbé lett együttérző velük szemben. A negyedik hullámnál már otthon maradt. „Ez olyan, mintha valakit meghívnál magadhoz vacsorára. Áthívod őt egyszer vagy akár kétszer is. De át fogod őt hívni hatodszorra is?” – vetette fel a New York Times-nak.
Egy mexikói határvárosban, Tapachulában szintén a menekültek mértékével arányosan párolgott el az empátia. Míg 2019-ben eleinte ingyen fuvarokkal, étellel vagy gyógyszerrel fogadták a helyiek a közép-amerikai menekülteket, pár hónap alatt annyira megváltozott a helyzet, hogy katonák vadásztak rájuk, mintha ellenséges katonák lennének.
A sorozatos menekülthullámok Mexikó déli részének gazdaságára is súlyos csapást jelentettek. A menekültek miatt annyira visszaesett a régiót meghatározó turizmus, hogy a legdélebbi állam, Chiapas gazdasága 3 százalékkal zsugorodott 2019-ben, miközben az északi államoké 3-11 százalékkal nőtt.
Ahogy a cikkben szereplő példák mutatják, vagy akár a magyarországi közgondolkodásból érzékelhető, a tömeges migráció a legtöbb érdekelt számára kényszer. A cikk elején említett Jorge végül eljutott a hétéves fiával az USA-ba, és Houstonban talált munkát az építőiparban. Eleget keres ahhoz, hogy kifizesse a tartozásait és támogassa a Guatemalában maradt családját. A családjától való távollétet azonban nem tudja elviselni, emiatt vissza szeretne térni Guatemalába.
Világ
Még nagyobb amerikai függésben várja Trumpot Európa, mint nyolc éve
Trump visszatérésére a gazdasági, védelmi és pénzügyi integráció mélyítése lenne a logikus válasz, de ezt belső ellentétek akadályozzák.
Nem álltak le az orosz gázszállítások, de ha leállnának sem lenne gond
Nem okozna ellátásbiztonsági problémát, ha leállnának az orosz gázszállítások Ukrajnán keresztül, és az árakat is csak átmenetileg emelné meg.
A tengeri útvonal, amely mindenkinek fontos, mégis egyre veszélyesebb
Elvileg minden nagyhatalom abban érdekelt, hogy a Vörös-tengeren át lehessen jutni, mégis egy éve tartják rettegésben a hajósokat a húszi támadások.
Fontos
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
