Isaac Asimov, a 20. század egyik legnagyobb hatású science fiction írójának könyveiben előfordul egy tudományág, a pszichohistória. Ez a fiktív tudományág matematikai módszerekkel modellezi a társadalom működését, és ez alapján a jövő történéseit is előre tudja jelezni.
A kortárs társadalomtudomány ilyesmivel nem igazán foglalkozik. A társadalomtudományi kutatások fő célja a társadalom működésének megértése, adott keretrendszeren belül problémák megoldása. Például hogy milyen gazdaságpolitika járul hozzá a legnagyobb gazdasági növekedéshez, vagy hogy hogyan alakulnak ki a pénzügyi válságok, és hogyan lehet őket elkerülni.
De ki ne akarná előre látni a nagy változásokat? Hiszen ez nem csak az olyan horderejű döntéseknél lehet iszonyatosan nagy előny, mint amiket a milliárdokról döntő befektetők vagy az emberek millióinak életét érintő döntéseket hozó gazdaságpolitikusok hoznak. Hanem már abban a jóval hétköznapibb helyzetben is, amikor valaki munkahelyváltáson gondolkodik – hiszen ahogy azt nemrég megtapasztaltuk, pillanatok alatt lehet munkaerőhiányból munkanélküliség-, vagy azon, hogy mikor vegyen saját ingatlant (ahol szintén hatalmas áringadozások alakulhatnak ki a felfordulás miatt).
Ahogy arról korábban már írtunk, a gazdasági válságokat az elemzők általában elég gyengén tudják előrejelezni, pont ezért érdekes kérdés, hogy vajon a politikai válságok könnyebben előrejelezhetőek-e?
Ezért is érdekesek az orosz-amerikai Peter Turchin, a University of Connecticut kutatójának munkái. Turchin az elmúlt hetekben azzal került be több nagy presztízsű lapba, hogy 2010-ben a természettudományos Nature folyóirat felkérésére készült írásában
előrejelezte azt a káoszt, ami eddig a 2020-as évet jellemezte.
És hogy hogy jön ide a science fiction? Úgy, hogy Turchin nem megérzések alapján jósolt 2010-ben, hanem elég komoly tudományos elemzésre támaszkodott, amikor előrejelezte a folyamatokat.
Turchin megközelítése azért is érdekes, mert a társadalomtudomány főáramától messze áll, ő maga a biológia felől jön, de kutatásaiban matematikai és a statisztikai módszerekkel hosszú távú trendek alapján próbálja előrejelezni, hogy merre halad a világ. Az általa képviselt tudományos irányzatot kliodinamikának hívja, ami a történeti makroszociológia és az empirikus (adatalapú) történelemtudomány (más néven kliometria) határmezsgyéjén helyezkedik el, és matematikai és statisztikai modelleket alkalmaz.
2010-ben Turchin a Nature-ben azt írta, az Egyesült Államokban a stagnáló vagy csökkenő reálbérek, a növekvő egyenlőtlenségek, a képzettségüknek megfelelő állások nélkül maradó diplomások és a növekvő államadósság feszültségeket okoz. Az elitek közben a problémák megoldása helyett kizárólag a hatalom megszerzésén marakodnak, és ez a két dolog együtt történelmi nézőpontból általában politikailag instabil időszakokat előz meg. 2013-ban aztán egy hosszabb és részletesebb tanulmányban modellekkel és adatokkal is alátámasztotta, hogy mire alapozza az előrejelzését (a tanulmányt ide kattintva lehet elérni).
Peter Turchin. Fotó: Peterturchin.com
Az Egyesült Államokban nagyjából 50 évente követték egymást a stabil és instabil periódusok, fordulópont volt az 1870, az 1920, az 1970 körüli időszak. A hosszú szakaszok Turchin megfigyelése alapján akár évszázadokat is lefednek, amelyen belül évtizedekig tartanak a békés időszakok, amiket a válságjelenségek felerősödésével jellemezhető periódusok követnek, amiknek a végén olyan politikai válságok alakulnak ki, amilyeneket most az Egyesült Államokban láthatunk.
Turchin számításai alapján 2020 környékén is valami hasonlóra számított. És ez aztán be is jött: tavasszal világjárvány futott végig a világon, ez súlyos gazdasági válságot okozott, és az USA-ban George Floyd halála után pedig számos amerikai városban erőszakos összecsapások formájában eszkalálódtak a faji egyenlőtlenségek mentén évtizedek óta gyűlő feszültségek.
Hogyan látta előre?
Turchin számításait a strukturális-demográfiai elméletre alapozta, aminek dióhéjban az a lényege, hogy egy nemzetállamban a népesség, az állam, az elitek és az instabilitás egymásra hatásából alakulnak ki politikailag stabil és instabil időszakok. A népesség korösszetételének változása például hatással lehet a bérekre, például ha a népesség nő és a munkaerő egyre olcsóbbá válik. De szintén meghatározó szempont a javak eloszlása a társadalomban, a túlzott vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség ugyanis hosszabb távon alááshatja a politikai elit legitimációját, ami szintén az instabilitást növeli.
Az elmélet négy elemét számszerűsítette is, így jött ki a Tömegmobilizációs Potenciál, az Elitmobilizációs Potenciál és az Állami Költségvetési Teher. Ennek a háromnak a szorzata adja ki a Politikai Feszültség Indikátornak nevezett mutatószámot. Az első mutatót az egy főre eső GDP-hez viszonyított reálbérek, a városi népesség aránya és a 20 és 29 és közöttiek teljes népességen belüli aránya határozza meg.
Az elitmobilizáció attól függ, hogy mekkora az elit átlagjövedelme az egy főre eső GDP arányában, és hogy mekkora a verseny az eliten belül a kormányzati pozíciókért. 2013-ban a Bloombergen publikált véleménycikkében Turchin a jogászok túltermelését (az 1970-es évekhez képest 2011-ig az amerikai jogi diplomával rendelkezők száma megtriplázódott) említi meg, mint ennek az egyik tünetét. A harmadik komponenst a nemzeti össztermékhez viszonyított államadósság, és az állami intézmények iránti közbizalom (hiánya) határozza meg. Az adatokat behelyettesítve az alábbi ábra jött ki, amin jól látszik, hogy a nyolcvanas évektől kezdve hogyan nőtt a feszültség.
Forrás: Peter Turchin, Andrey Korotayev: The 2010 Structural-Demographic Forecast for the 2010–2020 Decade: A Retrospective Assessment
Turchin és szerzőtársa, Andey Korotayev pár hete publikált cikke a 2010-es előrejelzést ellenőrizve azt is vizsgálta, hogy ténylegesen volt-e kiugrás a társadalmi feszültség megnyilvánulásának legnyilvánvalóbb indikátoraiban. Az alábbi ábrán látszik, hogy a hatvanas években és a 2010-es években ténylegesen megugrott a kormányellenes tüntetések és erőszakos zavargások száma az Egyesült Államokban. Érdekes különbség azonban, hogy a 2010-es években a békés tüntetésből jóval több volt, miközben a zavargások aránya csökkent.
Zöld: kormányellenes tüntetések, piros: zavargások. Forrás: Peter Turchin, Andrey Korotayev: The 2010 Structural-Demographic Forecast for the 2010–2020 Decade: A Retrospective Assessment
Más mintázatok és arányok mentén ugyan, de hasonló trend látszik az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban is.
Forrás: Peter Turchin, Andrey Korotayev: The 2010 Structural-Demographic Forecast for the 2010–2020 Decade: A Retrospective Assessment
Turchinék szerint ez azért is érdekes, mert az elmúlt években sokat lehetett olvasni arról az elképzelésről, hogy a nyugati demokráciákban egyre inkább csökken az erőszak (ennek a gondolatnak a leghíresebb képviselője volt Steven Pinker, aki könyvet is írt a témáról). Az adatok alapján azonban úgy tűnik, hogy elhamarkodott volt ez a következtetés.
Turbulens évek jönnek
Ha Turchin ilyen szépen előrejelezte a 2020-as felfordulást a világban, az is érdekes lehet, hogy mit gondol arról, hogy mire számít a közeljövőben. Röviden összefoglalva: semmi jóra. A 2020-ashoz hasonló válságok kialakulása hosszú folyamat, azonban az is hosszú évekig tarthat, mire újra viszonylagos egyensúly alakul ki, ami a békés időszakokat jellemzi. Az, hogy pontosan milyen hosszú ideig tart a felfordulás, attól függ, hogy a politikai elit mikor hajlandó valódi megoldásokat találni a felfordulás kiváltó okaira. Ez Turchin szerint általában legalább öt, legfeljebb 15 évig tart, tehát ha ez a várakozása is beigazolódik, akkor elhúzódó konfliktusos időszakra számíthatunk a nyugati világban a következő években.
Turchin szerint vannak arra mutató jelek, hogy az elit elindul a problémák megoldásának irányába. Azonban Turchin szerint például az, ahogy Trump az utóbbi időszak amerikai a tüntetéseket kezelte, inkább olaj volt a tűzre. Turchin Vice-nak adott nyilatkozata alapján egyébként Trump szerinte tipikus esete annak, amikor egy politikai vállalkozó kihasználja a társadalmi elégedetlenséget a hatalomra kerüléshez, azonban ambíciói csak az elitkonfliktusok keretei között értelmezhetőek, az elégedetlenség okaira valódi válaszokat tőle nem érdemes várni.
Emellett pedig az sem segít sokat, hogy az Egyesült Államokban a járvány egyelőre csak súlyosbodik, ami az elhúzódó munkanélküliséggel együtt tovább növelheti az instablitást, és tovább csökkentheti az amerikaiak elitjükbe és intézményeikbe vetett bizalmát. Turchin azt sem tartja kizárhatónak, hogy az USA a polgárháború szélére sodródik a közeljövőben.
“Sajnos a dolgok még nem annyira rosszak, mint amennyire rosszak lehetnek”
– mondta a Time-nak.
A kutató szerint azonban az optimizmusra is vannak okok. Turchin szerint az elmélete ugyanis nem csak arra jó, hogy előrejelezze a feszültségeket, hanem azt is megmutatja, hogy mik okozzák azt. Így pedig tenni is tudunk azért, hogy a társadalmi elégedetlenség okai megszűnjenek, bár az is igaz, hogy komoly elitkonfliktusokat kell lerendezni ahhoz, hogy a gondolatokból cselekvés is legyen.
Világ
Romba dőlnek az orosz remények Ukrajnában?
Jelenleg szinte minden harctéri körülmény az oroszoknak kedvez, az eddig elért eredményeik mégis szerények, miközben az ukránok lőszerhiánya hamarosan enyhül.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Fontos
Sikerült volna csökkenteni az autók fogyasztását, helyette jöttek a SUV-ok
Hiába szorgalmazza az Európai Unió, hogy legyenek egyre kevésbé szennyezők a személyautók, a városi terepjárók miatt egyre rosszabb a helyzet.
Kifulladni látszik a magyar államadósság-ráta csökkenése
Nemcsak rövid, hanem középtávon is magasan ragadhat az adósságráta, ami a gazdasági felzárkózási folyamatunkat is megnehezítheti.
Kivételes szerencsével léphettek be a 90-es évek közepe után született fiatalok a munkaerőpiacra
A gazdasági fellendülés időszakában pályára lépő fiatalok viszonylag könnyen találtak munkát jó fizetés mellett, kérdés, hogy ez miként hat a motivációjukra.
