Az amerikai-kínai kereskedelmi háború egyik nem is túl közvetett áldozatának tűnik a Föld ökoszisztémájában kulcsszerepet játszó amazóniai esőerdő. Ez pedig egy látszólag ártalmatlan terményre, a szójára vezethető vissza, amely Kína legfontosabb fegyvere lett a kereskedelmi háborúban, még ha a szójától önmagában távol is áll egy hasonló szerep.
A szója ilyen mértékű felértékelődése a kínai középosztály megerősödésére vezethető vissza a Bloomberg véleménycikke szerint. A disznóhús az egyik legfontosabb alapanyaga a kínai konyhának, és az életszínvonal látványos növekedése miatt az elmúlt 25 évben ötszörösére nőtt a fogyasztása.
A világ egymilliárd körüli sertésállományának nagyjából fele Kínában él, a disznók ellátását biztosító szójának azonban a 90 százalékát importálják. A világ szójatermésének 60 százalékát vásárolja fel Kína, és Brazília mellett az USA számított a legnagyobb kereskedelmi partnerének.
Kína azonban május végén úgy döntött, hogy a kereskedelmi háború eszkalálódása miatt nem vesz több amerikai szóját, ami érzékenyen hat az amerikai mezőgazdaságra. 2017-ben a kínai importigény harmada érkezett az USA-ból, összesen 14 milliárd dollár értékben. Ez azt jelentette, hogy az USA repülőgépek után szójából adott el a legnagyobb értékben Kínának. Az amerikai szója ára már most tíz százalékkal alacsonyabb, mint tavaly ilyenkor volt.
Az Egyesült Államok szójapiacának bojkottálása egyben azt is jelenti, hogy Kínának utánpótlásról kell gondoskodnia, ami Brazíliát hozza helyzetbe. Mióta tavaly nyáron Kína az amerikai vámokra válaszul 25 százalékos vámot vezetett be az amerikai szójával szemben, a brazil export 30 százalékkal nőtt Kínába.
Szójaföld Brazíliában. Fotó: AFP
A brazil szójatermelés pedig részben Amazónia erdőinek kárára tud növekedni. 2001 és 2006 között például egymillió hektárral nőtt a szójaföldek területe az Amazonas-medencében, és ennek 30 százaléka kivágott őserdők területén valósult meg.
Azóta kevésbé jelent veszélyt a szójaföldek terjeszkedése az esőerdőkre, mivel 2016-ban az egyik legnagyobb amerikai mezőgazdasági cég, a Cargill, valamint a McDonald’s és a Walmart összefogott, és nem vesznek kiirtott erdőterületen termelt szóját. Bár ez is csak arra volt elég, hogy az esőerdők helyett a Cerrado nevű, nagyrészt fás szavannán terjeszkedjenek az ültetvények. Ráadásul a kínai vevők valószínűleg kevésbé válogatósak, legalábbis Kínát általában sokkal kevésbé érdeklik a környezetvédelmi megfontolások külföldön, mint otthon.
A szójaföldek terjeszkedésének az ősszel megválasztott brazil kormány is a támogatója. A szélsőjobboldali Jair Bolsonaro nyíltan arról beszél, hogy a környezetvédelmet alárendeli a mezőgazdaság érdekeinek. Májusban évek óta nem látott tempóban zajlott az erdőirtás, pedig az amazóniai erőerdőnek döntő szerepe van klímavédelmi szempontból.
A jelek szerint leginkább az lassíthatná az erdőirtást, ha véget érne a kereskedelmi háború az Egyesült Államok és Kína között. Ennek rövid távon sajnos nincs túl nagy esélye. Míg pár hónapja úgy tűnt, hogy kézzel fogható közelségben van a nagy alku, utána megszakadtak a tárgyalások, és újabb vámok léptek életbe mindkét oldalon. Most már az is eredménynek számít, hogy magyar idő szerint ma hajnalban az amerikai és a kínai elnök megállapodott abban, hogy folytatódnak a felfüggesztett megbeszélések, és egy ideig az amerikaik nem vetnek ki új vámokat.
Donald Trump beszélt arról is, hogy cserébe Kína „óriási mennyiségű” amerikai mezőgazdasági terméket vásárol. Bár az ilyen csomagokban a szójabab előkelő helyen szokott szerepelni, a kijelentés hátteréről egyelőre nem tudni semmit. Ráadásul az utóbbi egy évben jó párszor elhangzott már hasonló mondat, a végeredmény mégis a Kínába irányuló amerikai szójababexport összeomlása volt.
