Kína azt tervezi, hogy június 1-jétől vámot vet ki több mint ötezer amerikai termékre, amelyek éves importja 60 milliárd dollár – jelentette be az ország pénzügyminisztériuma a Reuters tudósítása szerint. A lépés várható volt azt követően, hogy a várt lezárás helyett elmérgesedett múlt héten a két ország kereskedelmi konfliktusa, és Donald Trump utasítására 10-ről 25 százalékra nőtt 200 milliárd dollárnyi kínai import amerikai vámja.
Sőt, azt is bejelentették, hogy a behozatal eddig érintetlen felére is ugyanekkora sarcot vet ki az amerikai kormány. Igaz, erről egyelőre meglehetősen keveset tudni, Larry Kudlow, az elnök gazdasági főtanácsadója arról beszélt, hogy ez a kiterjesztés akár hónapokat is igénybe vehet. A kínai bejelentés hatására azonban elképzelhető, hogy ennél gyorsabban mennek majd a dolgok. Ez pedig újabb kínai intézkedéseket hozhat.
A Bloomberg még a múlt héten összegyűjtötte, hogy melyek a potenciális fegyverek a pekingi döntéshozók kezében. Bár – ahogy a cikk címe is állítja – ezek erőteljes piaci eszközök, ám majdnem mindegyikről elmondható, hogy bevetésükkel legalább annyira magát sebezné az ország, mint az Egyesült Államokat.
A legkézenfekvőbb – és a jelek szerint elő is vett – eszköz a hasonló mértékű vámok kivetése az amerikai termékekre, de ez több szempontból sem egyszerű. Egyrészt Kína már tavaly is majdnem a teljes amerikai importra kivetett valamekkora vámot, másrészt a behozott áruk egy része kínai exporttermékekbe épül be, vagyis a vámemelés rontaná az érintett kínai termékek versenyképességét a világpiacot.
Kézenfekvő válasz lehetne a kínai fizetőeszköz leértékelése is, hiszen így dollárban olcsóbbá válna az amerikai import, vagyis részben semmissé lehetne tenni a vámok hatását. A mellékhatások azonban jelentősek lehetnek. Négy évvel ezelőtt Kína leértékelte a jüant, ami tőkemenekítési hullámot váltott ki, ez pedig tovább gyengítette a fizetőeszközt, és aláásta a hazai gazdaságba vetett bizalmat. Emellett Donald Trump időnként már eddig is a jüan szándékos gyengítésével vádolta Kínát, és ha bizonyítékot kapna a kezébe, annak további, Kína számára nem kívánatos következményei lehetnek.
Szintén aránylag gyakran előkerülő ötlet, hogy Kína az 1100 milliárd dollárnyi amerikai államkötvényének piacra borításával büntethetné Amerikát, hiszen ez egyrészt piaci zavarokat okozna, másrészt drágábbá tenné az amerikai államadósság finanszírozását. Csakhogy egy az egyben ez nem reális opció, hiszen a 3100 milliárd dollárnyi kínai valutatartalék több mint harmadáról van szó, és ekkora összeget egyszerűen nincs hová átcsoportosítani nagyon rövid távon. Az amerikai kötvények súlyát persze lehet csökkenteni, de ha ez lassan történik, annak nem lesz látványos hatása, ha gyorsan, akkor viszont a megmaradó állomány veszít az értékéből.
A legkönnyebben az amerikai agrárimportját tudja csökkenteni Kína, például a szójabab behozatalát.
Igaz, ezt már 25 százalék vám terheli tavaly óta, ami sokat rontott az amerikai termék versenyképességén, de februárban – jó szándékának jeleként – Kína ismét vásárolt a terményből. Mivel Trump szavazóbázisának jelentős részét teszik ki a középnyugati államok gazdálkodói, ez akár hatásos fegyver is lehet, de már elindult egy amerikai kormányzati program a farmerek veszteségeinek csökkentésére.
Ami pedig egy másik jelentős amerikai exportcikket, a sertéshúst illeti, kérdés, hogy Kína megengedheti-e magának a keménykedést, hiszen az ottani állományt éppen az afrikai sertéspestis tizedeli, a disznóhús ára pedig hagyományos politikailag érzékeny témának számít az országban. Az amerikai import leállítása vagy megvámolása pedig csak még drágábbá tenné ezt az élelmiszert.
