A Spar és a Tesco is bejelentette, hogy legkésőbb 2025-től nem akar olyan tojást árulni, amely ketreces tartásból származik, és nem lenne meglepő, ha a két nagy szereplő példáját hamarosan az összes meghatározó élelmiszerboltlánc követné. A lépés mögött elsősorban nemes arculati okok húzódnak meg, a kiskerláncok ezzel is mutatni szeretnék, hogy elkötelezett hívei az állatjóléti törekvéseknek.

Az utóbbi időben talán ez a legjobb példája annak, hogy a kereskedelem bizonyos szereplői megpróbálják rákényszeríteni az akaratukat egy termék teljes ellátási láncára. A nagy élelmiszerbolt-hálózatok jelentős tojásvásárlók, és ha egységesen lépnek fel, akkor a termelőknek nem lesz más választásuk, mint a technológia módosítása. Az egészben talán az a legérdekesebb, hogy nem a hatóságok tiltják be a ketreces tartást (nekik többnyire nincs problémájuk a módszerrel), hanem praktikusan maguk a piaci szereplők.

A felmérések valóban azt mutatják, hogy a vásárlók jelentős része (különösen Nyugat-Európában) ellenzi a csirkék ketreces tartását. Ennek elsősorban az az oka, hogy sok olyan kép kering a médiában, amely valóban kis ketrecekbe összezsúfolva ábrázol rengeteg baromfit. A valóságban az érvényben lévő szabályokat betartó telepek nem így néznek ki, de kétségtelen, hogy a tojók ketrecekben töltik az életüket.

A tudatos vásárló törekvése érthető. Egyrészt lelkiismereti okokból boldog csirkéket szeretne tudni a vásárlásai mögött, másrészt természetesebbnek és ezért egészségesebbnek is képzeli a régi, hagyományos tartásból származó tojásokat. Ebben az idealisztikus képben a csirkék vidáman és szabadon rohangálnak, jó nagy területen.

A vásárlók többsége azonban nincs tisztában a technológia részleteivel, amelyek árnyalják a képet. A valóságban nagyon nehéz reális képet kapni arról, hogy egy szabályokat betartó telepen valóban szenved-e az állat a ketrecben. Sokak számára nem egyértelmű az sem, hogy ez a kérdés tisztán a tojótyúkok sorsáról szól, a tojásról valószínűleg nem. Nem ismerünk ugyanis egyetlen olyan laborvizsgálatot sem, amellyel ki lehetne mutatni, hogy egy adott tojást tojó tyúkot milyen módszerrel tartottak. A tyúk depressziója a tojásban nem mérhető, csak a takarmány vagy a víz minősége.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA boldogan tartott csirke húsát ennénk, de lehet, hogy nincs is olyanIdealistának és kissé naivnak tűnik az a törekvés, hogy a környezetvédelmi szempontból mellőzött sertést és marhát vidáman futkorászó csirkék húsával váltsuk ki.

A kelet-európai tudatos vásárlót ráadásul a vékony pénztárcája miatti árérzékenység is sújtja, és ennek következtében a 80 forintos bio- vagy ökológiai tartásból származó tojás helyett általában akkor is a 40-45 forintos ketreces tojást veszi meg, ha a tartás módját egyébként ellenzi. Ezzel a kettősséggel a régió piacain számolniuk kell a szereplőknek.

A kiskerláncok hat éven belül meghirdetett akciója ezért elég nagy teszt lesz a magyar vásárlóknak és a boltoknak is. Jelenleg nem ismerünk semmilyen megoldást, amellyel ki lehetne küszöbölni a durva áremelkedést, ha a tartók kidobják a ketreceiket. Egy tojó tartásának átlagos éves összköltsége ma 13,62 euró (4500 forint), szabad tartásban azonban 17,42 euró (5800 forint), biotartásban pedig 28,6 euróra ugrik (9500 forint).

Nincs mese, amíg a bio módon tartott tyúk nem tojik kétszer többet a ketrecben lévőnél, addig a költségek, és ennek következtében az árak sem lehetnek hasonlók.

Ha tényleg kikényszerítik a váltást a boltok, akkor körülbelül dupla áron kell majd kirakniuk a polcokra a tojásokat,

és senki nincs ma, aki meg tudná mondani, hogy a vásárlók erre hogyan reagálnak. Ízlelgessük kicsit a lehetőségét annak, hogy egyik napról a másikra (jelenlegi árakon számolva) 40-ről 80 forintra ugrik a tojás ára szinte minden nagyobb boltban, miközben a termelő és a kereskedő profitja is ugyanannyi marad (a csirkék boldogabb életébe vetett vásárlói remény azonban teljesül). Mi történhet ekkor?

Reális forgatókönyv lehet, hogy a vevők megpróbálnak máshol, olcsóbb tojást venni, de hamar rájönnek, hogy már alig van ilyen, mert minden termelő áttért az alternatív gazdálkodásra. A tojás iránti kereslet esik, amit a boltok még csak-csak kibírnak (más termékre költi a pénzét a vásárló), a termelők egy része viszont nem, ők csődbe mennek.

Pákozd Gergely, egy 70 ezer tojóhibridet ketreces módszerrel tartó vállalkozó azt mondta nekünk, hogy számításai szerint egyedenként 10-14 eurót kellene beruháznia, hogy ketrecesről alternatív tartásra váltson, vagyis ezt a durván 230-320 millió forintot kellene kigazdálkodnia valahogy. A 70 ezres állomány Magyarországon egyébként közepes méretnek felel meg, vannak ennél jóval nagyobb telepek is, de Pákozd Gergely azt mondja, a nehezen látható vásárlói reakciók miatt már neki is nagyon kockázatos lenne az átalakításba belevágni. A tojáspiacon ugyanis nagyon erős a verseny, és csekély a fajlagos haszon, így a telepeket könnyen tönkreteheti egy-egy elhibázott döntés.

A szabadtartás visszatérés egy ősi módszerhez, ezért nagyon romantikus és népszerű elképzelés, de a megvalósítása tömeges méretben rendkívül problematikus.

Horn Péter akadémikus, a Kaposvári Egyetem agrármérnöke a napokban egy előadásában azt mutatta be, hogy ha az 1961-ben elért, akkor megszokottnak számító növényi és állati hozamokkal kellene ma is mindent megtermelnünk, akkor a Föld területének 82 százalékát meg kellene művelni (mert időközben megnőtt a népesség és a fogyasztás is). Ez nyilvánvalóan lehetetlen, és ezért nem is lehet visszatérni már a hatvanas évek mezőgazdasági termelési módszereihez sem (ha nem akarunk emiatt éhezni).

Parasztasszonyok etetik a csirkéket a Béke termelőszövetkezet baromfiudvarán, 1961-ben, Csapodon. Fotó: MTI/Kölcsényi Zoltán

Ráadásul ahogy azt korábban mi is részletesen bemutattuk, az öko és a bio gazdálkodás sok tekintetben ellentétes egy másik nagy törekvésünkkel, a környezetvédelemmel. A tyúkok boldogságának árát nemcsak a pénztárnál fogjuk megérezni, hanem a környezetünkben is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVegetarianizmus, természetes étel és klímavédelem: ez nehéz lesz egyszerreTudatos vásárlóként hiába szeretnél egyszerre sok mindent elérni, egyelőre úgy néz ki, hogy ez ma még maradéktalanul nem sikerülhet. Melyik ujjunkba harapjunk?

A ketrecben tartott tyúkok takarmányának megtermeléséhez 5,7 négyzetméter kell, hogy egy kilogramm tojást tojjanak, a kifutós, biotartásban lévő tyúkok azonban többet mozognak, többet esznek, ezért nekik 7 négyzetméteren megtermelt takarmánymennyiségre van szükségük ugyanehhez a teljesítményhez. Ha csak egyetlen közepesen nagy magyar telepet nézünk, ahol 200 ezres az egyedszám, akkor a kifutós tartásra való átálláshoz 260 ezer négyzetméterrel kell megnövelni a takarmánynövények termesztési területét. A világ tojástermelése tavaly már 74 milliárd kiló volt, vagyis az átálláshoz 9,6 millió hektárral növelni kellene a tyúkok takarmánynövényeinek alapterületét.

A kifutós tartás ráadásul jóval több vizet igényel, és szén-dioxid-egyenértékben számolva több mint ötödével megnöveli a környezeti terhelést a ketrecekhez képest. Ahogy azt korábban más példákon mi is részletesen bemutattuk, a tudatos vásárló egyre inkább csapdába kerül, mert az organikus termékek előnyben részesítésével éppen a klímaváltozás elleni harcnak tesz keresztbe.

A világ tojástermelésének 90 százaléka ma ketreces tartásból származik, Magyarországon is hasonlóan nagy az arány. Az Európai Unió számai sokkal inkább tükrözik a vásárlói elvárásokat, a ketreces tartás aránya csak 50,4 százalék, de 28,5 százalékon áll a mélyalmos tartás (ami csak azt jelenti, hogy nincs ketrec, de a tojók össze vannak zárva egy nagy istállóban). A szabadon futkározó tyúkok aránya még az unióban is csak 21,1 százalék, pedig a nyugat-európai vásárlók hajlandóak többet fizetni a tőlük származó tojásokért.

A kelet-európai termelőknek alaposan fel van adva a lecke, hogy a boltláncok igényeit kielégítsék, és ne menjenek tönkre. A bio irányba tett törekvéseknek a régióban talán az a legnagyobb veszélye, hogy növelni fogja a hamisításra való hajlandóságot. Mivel a tartás módját csak a csomagoláskor rányomtatott kóddal jelzik, utólag már lehetetlen nyomon követni, ha egy termelő biokódot nyomtat a ketreces tojásra. Azokon a telepeken pedig, ahol mindkét módszert alkalmazzák, még a helyszínre kiszálló ellenőröknek is nehéz dolguk lesz, ha ezt az egyszerű csalást tetten akarják érni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkDrága már annyira a tojás, hogy megérje otthon tyúkot tartani?Miután már hétszáz forintot kell fizetni a boltban egy doboz tojásért, lassan érdemes lehet elgondolkodni a finomabb alternatíván. A tyúktartás nem teljesen kockázatmentes vállalkozás, de még kicsiben is jó üzlet lehet.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAkkor tehetünk a legegyszerűbben a klímaváltozás ellen, ha átalakítjuk az étrendünket. De hogyan?Mennyire ártalmas a marhahús a klímának? Mi van a sajtokkal? Milyen tenyésztett halat enni ökológiai szempontból? Néhány tanács a klímát féltőknek.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat csirke élelmiszer ketrec ketreces tartás kiskereskedelem Spar szabadtartás Tesco tojás tyúk Olvasson tovább a kategóriában