A boldogan tartott csirke húsát ennénk, de lehet, hogy nincs is olyan

A kutya egy bizonyos módon csóválja a farkát, és további számos egyértelmű jelét adja annak, ha örül. Ehhez hasonlóan elég jól meg lehet állapítani a kutya egyéb érzelmi állapotait is, például ha szomorú vagy egyenesen depressziós. De mikor boldog egy olyan csirke, amelyet vagy a húsáért, vagy a tojásaiért tenyésztenek egy farmon?

Ezt a kérdést azért lenne fontos minél jobban megválaszolni, mert a csirkehús hamarosan a világ legkedveltebb húsfajtája lesz, és a fejlett országokban a tudatos vásárlói magatartás részeként a fogyasztók szeretnének olyan csirke húsával találkozni a boltokban, amely boldogságban élte le az életét.

Ahogy a The Conversationben írja a belfasti Queen’s University kutatója, az állatjóléti elvárásoknak öt sarkalatos pontja van, és ez a csirkékre is vonatkozik. Azt szeretnénk, ha a csirkék nem éheznének/szomjaznának, nem éreznék tartósan kellemetlenül magukat, nem lennének fájdalmaik és betegségeik, normális lenne a viselkedésük és nem kellene félelemben élniük.

Ez azt jelenti, hogy ma már nem csupán azt várjuk el a tenyésztőktől, hogy a csirkék ne szenvedjenek, hanem azt, hogy boldogan éljenek. Előbbit még egyszerűbb lenne teljesíteni, utóbbit azonban sokkal nehezebb, mert korántsem egyértelmű, hogy mikor boldog egy csirke.

A kutatók jelenleg abból indulnak ki, hogy az élőlények nem játékosak, ha rosszul érzik magukat, vagyis a megfordított logika szerint valószínűleg boldogok, ha játszanak. A csirkéknél az 50-es évektől kezdve azt gondolták, hogy ennek jele lehet például a játékos harci ijesztgetés, amely végül nem csap át ütésváltásba, továbbá a céltalannak látszó futkározás, vagy az a jelenség, amikor a csirkék valamit a csőrükben tartva fogócskáznak egymással.

Később azonban sokan kétségbe vonták ezt, a harcot imitáló helyzeteken inkább agressziónak, a fogócskázást pedig szimplán a takarmány elrablásának tartották. A fogócskának azonban nincs közvetlen köze a csőrbe vett takarmányhoz, mert ma már tudjuk, hogy élelemmel bőven ellátott állatoknál is megfigyelhető a jelenség, illetve nem csak élelmet csőrükben tartva szoktak hasonló módon futkározni a csirkék. A szakemberek egy része azonban általánosságban még mindig nincs meggyőződve arról, hogy a madaraknak fejlett érzelemkifejezési eszköztára lenne.

Becslések szerint a világon jelenleg összesen 23 milliárd csirke van életben egy adott pillanatban, vagyis háromszor annyian vannak, mint az emberek.

Azért is nehéz eligazodni a kérdésben, mert az ember az elmúlt pár ezer évben annyira az igényeihez szabta a tenyésztést, hogy közben alapvetően megváltoztatta ezt a háziasított állatot.

A mai csirke biológiai felépítése már a római korban fogyasztott állatokéhoz képest is óriási változásokat mutat, pedig ebben az esetben csak durván 2 ezer évről beszélünk.

A mai csirke még a középkori fajtatársánál is kétszer nagyobb,

csontozata ennek megfelelően az akkori állatokéhoz képest extrém nagy, ám a csontok összetétele kiválóan mutatja, hogy a mai állatok táplálkozása egysíkúbb, a genetikai sokféleségük pedig visszaszorult.

Mindez az ipari tenyésztésnek köszönhető, mert annak egyetlen célja a minél gyorsabb tömegnövelés. A modern csirketenyésztési módszerek az 1950-es évek után terjedtek el világszerte, és azt eredményezték, hogy egy mai csirke ötször gyorsabban éri el a vágósúlyát, mint 60 évvel ezelőtti társa.

A modern brojler csirke csak 5-6 hétig él, aztán levágják.

A csontozata a rárakódó súly miatt már olyan mértékben deformálódott, hogy ha nem vágnák le, akkor is csak legfeljebb további egy hónapig élhetne.

Sok egyed azonban még korábban elpusztul, légzőszervi vagy szívproblémák miatt.

Mindez természetesen tudatos emberi tevékenység eredménye. Az ember a tenyésztés során mindig a számára kedvező tulajdonságú mutációkat felmutató egyedeket válogatta ki, és tenyésztette tovább, vagyis az évszázadok alatt tudatosan megváltoztatta az állatok genomját. Ilyen értelemben minden mai csirke génmódosított (szabályozási értelemben azonban nem, mert a módosítást nem biotechnológiai eljárásokkal érték el).

A csirke elődjét egyébként körülbelül 6 ezer évvel ezelőtt háziasították délkelet Ázsiában, és hellenisztikus korban kezdték el táplálékként hasznosítani. Csakhogy a szelekció egészen az 1950-es évekig nem volt annyira hatékony, hogy a változások gyorsak legyenek. A csirke emberi igényekre szabása csak azóta gyorsult fel, de nagyon.

Így az igazi kérdés ma már az, hogy egy csirke ilyen körülmények között egyáltalán lehet-e boldog valaha is? A csirkehús felé mindenesetre azért fordulnak a fejlett világ fogyasztói, mert a sertést és a marhát környezetvédelmi okokból egyre inkább mellőzni szeretnék, a csirke pedig viszonylag olcsó és viszonylag egészségesnek tartott alternatíva.

A kereslet nő, de erre valószínűleg már nem lehet az a válasz, hogy még gyorsabban még nagyobbra növő egyedeket tenyésztünk ki. A világ legnagyobb baromfitenyésztő óriásai közül kettő, a Tyson Foods és a Perdue Farms egyaránt a növényi eredetű fehérjeforrások fejlesztésébe teszi a pénzét, vagyis hosszabb távon még ők sem tartják reálisnak, hogy a csirkehús lesz az ember legfőbb fehérjét tartalmazó alap-élelmiszere.