Gazdagabbak vagyunk, és van kihez fordulnunk segítségért, de az egészségügyi állapotunk régiós összehasonlításban is megkeseríti az életünket.
Korábban több tanulmány is arra jutott, hogy bizonyos jövedelmi szint felett a pénz már nem boldogít, pedig igen, csak egyre elhanyagolhatóbb mértékben.
A jövedelem természetesen befolyásolja a boldogságérzetet, de összességében inkább az számít, hogy milyen az ember társadalmi státusza, és ez is szétszakadóban van.
Akkor is igaz ez, ha kiszűrik a regionális, demográfiai és egyéb tényezőket.
Fontos számszerűsíteni a boldogságot, de nem mindegy, hogy hogyan akarjuk megmérni. A stabilitás mindenesetre boldogabbá teszi az ember életét.
Több mint 20 ezer ember kérte ki egy érme véleményét a döntéséről, és az volt igazán boldog hosszú távon, aki változtatni tudott a megszokott életén.
Megjelent a végső, részletes jelentés a két évig tartó finn alapjövedelmi kísérletről. Az emberek boldogabbak lettek, de a munkaerőpiacra nem tudtak jobban visszatérni.
Az emberek boldogságérzete 47-48 éves korukban éri el a mélypontját – állapította meg egy 132 ország felméréseit összegző brit kutatás.
Idealistának és kissé naivnak tűnik az a törekvés, hogy a környezetvédelmi szempontból mellőzött sertést és marhát vidáman futkorászó csirkék húsával váltsuk ki.
Matolcsy György kétszeresére emelné a boldogság indexünket, ami jól hangzik, de ha komolyan vesszük, akkor a lehetetlent súrolja. Kisebb korrupcióval mindenesetre boldogabbak lennénk.