A világ egyik legnagyobb, washingtoni közvéleménykutató és adatelemző cége, a Gallup 2005 óta készíti az úgynevezett World Poll-jait, amin rengeteg mindent mérnek. Például az adott országban lebonyolított választásokba vetett bizalmat, és ebben véletlenül Magyarország meglehetősen rosszul szerepelt: a magyarok közel fele nem bízott akkor a választások tisztaságában.
A Gallup-pollokon 140 országban 150 ezer ember megkérdezésével igyekeznek számosítani azt is, hogyan érzik magukat az emberek. A globális boldogtalanság mértékét a szervezet 2006 óta méri. Adatai alapján a Gallup vezetője, Jon Clifton az Economistban hívta fel a figyelmet: 2021-ben a negatív érzések mértéke – úgymint a stressz, szomorúság, düh, aggodalom és fizikai fájdalom szubjektív érzete – korábban, tehát a mérések kezdete óta nem látott szintre emelkedett.
Nem a pandémia az egyetlen ok
A Gallup-vezér szerint a jelenség hátterében az Európa területén zajló fegyveres konfliktus, az infláció és a pandémia utóhatásai állnak. Csakhogy a Gallup által mért globális boldogtalanság index már egy évtizede növekszik, vagyis a fenti okok csak ráerősítettek a trendre, amit a szegénység, széttöredező közösségek, az éhezés, a magányosság, és a korrekt munkalehetőségek szűkössége okoz elsősorban.
- A Gallup-mérések óta tavaly mondta azt a legtöbb ember (17 százalék) , hogy nagyon nehezen jön ki a keresetéből. A globális éhezés mértéke számottevően, 23 százalékról 30 százalékra nőtt 2014 és 2022 között az ENSZ adatai alapján.
- Más adatgyűjtő cégek felmérései alapján 2021-ben az amerikai nők 10 százaléka, a férfiak 15 százaléka mondta azt magáról, hogy nincs közeli barátja. Ez 8 százalékos, illetve 12 százalékos emelkedés 1990 óta.
- A felnőttek egyötöde úgy gondolja, nincs olyan ember, akire számíthatna, ha segítségre szorulna.
- A munkavállalók 19 százaléka nyomorultul érzi magát a munkahelyén.
A boldogtalanság ollója
A Gallup-vezér szerint a világ elboldogtalanodását mutatja a következő adat is. Egy nullától tízig tartó skálán 15 évvel ezelőtt a tízesre, vagyis a lehető legjobbra értékelt saját élet, valamint a nullásra, vagyis az elképzelhető legrosszabbra értékelt élet között csak közel 2 százalék volt a különbség, a lehető legjobban értékelt életek javára. Akkor a megkérdezettek 3,4 százaléka értékelte a saját életét tízesre. Viszont 2021-ban a két mutató között már alig volt különbség: a saját életüket szuperre értékelők aránya duplázódott, a pocsékra értékelők aránya viszont megnégyszereződött.
Az olló nyílását mutatják más adatok is. A legfelső jövedelmi tizedbe tartozók az életüket 8,3-ra, a legalacsonyabb jövedelmi tizedbe tartozók 2,5-re értékelték 2006-ban. Ehhez képest tavaly az előbbi adat majdnem 9, az utóbbi pedig alig több mint 1. A különbség a mérések történetében most a legnagyobb.
Természetesen ezek az adatok rengeteg kérdést vetnek fel, és nem arról számolnak be, hogy hogyan változott az emberek anyagi helyzete, hanem arról, hogyan viszonyulnak a saját anyagi helyzetükhöz és életükhöz.
Ahogy arra a Gallup-vezér is óvatosan utal: fontos faktor lehet az adatok alakulásában a közösségi média elterjedése és az információhoz való hozzáférés szélesedése, aminek következtében – durván leegyszerűsítve most a képletet – “a tehetősek” jobban megmutatják, amijük van, és így bizonyos értelemben jobban is értékelik ezeket, míg “a nélkülözőknek” ugyanezen okok miatt jobban fájhat, hogy tudják, mijük nincs. De már maga az egyének és életek összehasonlításának lehetősége negatívan befolyásolja a szubjektív örömérzetet.
A Gallup vezetője szerint a boldogtalanság-indexeknek sokkal nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítania a politikusoknak és döntéshozóknak világszerte, és a kormányoknak legalább olyan gyakran kéne mérni az állampolgárok érzelmi állapotát, mint a munkanélküliséget, a mortalitást, vagy a GDP-t.
Mindenesetre egy másik boldogságriport alapján a visegrádi országok közül Magyarország volt a legboldogtalanabb, de 2010-től nálunk volt a legnagyobb javulás, miközben a lényegesen boldogabb Ausztriában csekély csökkenés látszik.
