Ha eleged van abból, hogy a bank nem ad a pénzedre kamatot, de nem hiszel a bitcoinban, vagy túl kockázatosnak tartod a részvényeket, és egyébként is túl drága a tojás, akkor eszedbe juthat, hogy vegyél pár tyúkot. Megnéztük, hogy körülbelül mennyit lehet vele keresni.

Némi kockázat itt is van, de a legnagyobb trauma az lehet, hogy sok pörköltet kell majd enned, jó drágán.

Szépen megy fel a tojás ára a boltokban, e cikk írásakor az M-es méretűért 40-60, az L-es méretért 60-80 forintot kell fizetni darabonként. Szakértők szerint a tojásrali egy darabig még biztosan kitart. “Idén nagy zavart okozott a piacon, hogy Nyugat-Európa számos országában egy rovarirtó hatóanyaga bekerült a nagyüzemi baromfitartók termékeibe. Az állomány jelentős részét meg kellett semmisíteni, kevesebb lett a tojás, ami felfelé nyomta az árakat” – mondja Németh István, a Magro.hu online piactér ügyvezetője. A kínálat akkor állhat helyre, ha az újabb tojógenerációk megjelennek, de még legalább fél év, mire érezhető lesz bármilyen korrekció.

Az elmúlt években sokan azért hagytak fel a háztáji baromfitartással, mert a bolti áraknál magasabban kellett volna adniuk a tojást ahhoz, hogy legyen értelme vesződni az egésszel. Ez a tétel most kezd borulni, a mai és a jövőre várható árszintek mellett talán újra megéri belevágni.

A tartók, akikkel beszéltünk, azt mondják, ahhoz, hogy valaki elinduljon, 50 tyúkot érdemes vennie, és az elhelyezésre körülbelül 100 négyzetméter területre lesz szüksége. Földdarabot bérelni nem érdemes, mert ebben a viszonylag kis méretben a bérleti díj nagyon csökkenthetné a profitot. Tehát feltételezzük, hogy a befektetőnek van egy legalább 100 négyzetméteres, bekeríthető udvarrésze.

Egy olyan csirke, amely pár hónap múlva elkezd tojni, jelenleg 4-500 forintért kapható. Ötven csirke így kijöhet 25 ezer forintból, de a területen az ólt is ki kell alakítani, ennek költségére szintén 25 ezer forintot számoltunk (lehet barkácsolni, de használt ólak viszonylag nagy számban találhatóak az apróhirdetési oldalakon).

Egy tyúk naponta körülbelül fél kilogramm tápot fogyaszt, amelynek 90 százaléka kukoricadara, 10 százaléka pedig a korától függő táp, úgynevezett indítótáp, nevelőtáp, vagy tojótáp. Az egy napra jutó 25 kiló tápkeverék költsége összesen 1600 forint körül van, ezen kívül az állatok vízébe vitaminkészítményt is kell keverni, erre havi 800 forintot számoltunk.

A szabadon tartott tyúkok ólját télen nem kell fűteni, és a területet sem kell megvilágítani, ezzel tehát nincs külön költség, viszont cserébe számolni kell azzal, hogy az állatok a téli időszakban kevesebb tojást fognak tojni. A fenntartás összesített költsége tehát ezek alapján durván évi 600 ezer forint. (Az internetes beszámolókban ennél olcsóbb megoldásokat is említenek, mi azonban most nem számolunk a tápok és csirkék alternatív vagy szürke beszerzési lehetőségeivel.)

A tyúkokhoz naponta kétszer ki kell menni. Egyrészt etetni kell őket, másrészt a tojásokat össze kell szedni, praktikusan reggel és este, az ólat pedig bizonyos időközönként ki kell takarítani. Ennek a munkának az értékét szándékosan nem számoljuk hozzá a költségekhez, mert az egyszerűség kedvéért a baromfiudvart tartó család által elfogyasztott tojás és csirkehús értékével ellentételezzük.

Csirkék egy tanya udvarán, Fülöpháza határában. Fotó: MTI/Ujvári Sándor

A bevételi oldalon a saját fogyasztáson felül eladott tojás és hús áll. Ötven tyúk jobb esetben naponta összesen körülbelül 45 tojást tojik, télen azonban ennél kevesebbet. Úgy számoltunk, hogy a tyúkok 9 hónapig átlagban napi 45, három hónapig pedig napi 25 tojást tojnak. Ez így összesen 14 ezer 625 tojás egy évben.

Tojásaink piaci értékét alapvetően négy tényező befolyásolja:

1. az aktuális bolti ár,
2. a tojás minősége,
3. a kereslet, és
4. a táp ára.

A bolti ár most elég magas, és várhatóan még egy darabig az is marad, a tápok ára ezzel szemben évek óta stagnál, és valószínűleg nem is fog megugrani.

A kereslet a tartók szerint nagy, sőt, egyre nagyobb. Akikkel beszéltünk, mind azt mondták, hogy a vevők sorban állnak a tojásokért, gyakorlatilag felfelé licitálnak értük, ha az megfelelő minőségű. Márpedig a szabadon tartott tyúkok tojta háztáji tojás szinte kivétel nélkül mindig veri minőségben a boltit. A háztáji tartóknak általában jól kialakult saját vevőkörük van, akik rendszeresen vásárolnak, már csak azért is, mert nem szeretnék, ha más elhappolná előlük az értékes beszerzési forrásukat.

A fenntartó család hetente 20 tojást elfogyaszt, ezért az éves hozamból 1040 tojást kivettünk, így 13 ezer 585 maradt. Ezzel el is jutottunk a számolás lényegéhez:

ahhoz, hogy az évi 600 ezer forintos fenntartási költséget fedezni lehessen, 44,2 forintért kellene eladni egy tojást.

Ez éppen annyi, amennyiért manapság a kistermelők adni szokták a piacokon.

Mindez egyébként jól mutatja, hogy a korábbi alacsonyabb bolti árak időszakában miért nem érte meg a háztáji tartás. Úgy tűnik, hogy 45 forint körül lehet a nyereségesség fordulópontja, ha pedig e fölött lehet értékesíteni, akkor a házi tartás profitja alaposan megnőhet. Az üzleti tervezés egyik legfontosabb pontja tehát az, hogy olyan vevőkört találj a tojásoknak, amely hosszabb távon is hajlandó legalább 45-50 forintot adni, akkor is, ha a jelenlegi átlagos bolti 60 forintos árszint esetleg csökken. Ha nem tudsz ilyen kört becserkészni, akkor előfordulhat, hogy a bolti ár csökkenésével 45 forint alá kell menned, ami veszteségbe fordítja a vállalkozást.

Ha úgy számolunk, hogy a kezdeti 50 ezer forintos befektetést egy éven belül szeretnénk visszakeresni, akkor 47,8 forintért kell adni a tojásokat. Ha viszont sikerül 50 forintért vevőket szerezni, akkor közel 30 ezer forint, 55 forintos tojásárnál pedig évi 150 ezer forint profit keletkezik a kezdeti befektetésen felül. Nem tűnik óriási biznisznek, ahhoz jóval magasabb áron kellene értékesíteni, vagy nagyobb mennyiségben termelni,  ám utóbbit nem lehet, mert 50 tojó felett bonyolultabbá válik minden. A tojást megkülönböztető számmal kell ellátni, és csomagolóközpontban csomagolni.

Kockázatot jelentenek a kínálat növekedése mellett az állategészségügyi problémák, a jövőbeli tápárak, és a baromfiudvart lepusztító nyestek, menyétek vagy rókák, esetleg az, hogy megcsömörlünk a mindennapi etetésbe és takarításba.

A tojókat mindenesetre 1,5-2 év után le szokták vágni, a csirkehúst pedig el lehet fogyasztani, vagy azt is lehet értékesíteni. A helyzet hasonló a tojáshoz: a minőség sokkal jobb a boltinál, a kereslet pedig nagy.

A profizmus felé úgy lehet egyet lépni, ha pár év alatt sikerül úgy kialakítani az 50 tyúkból álló baromfiudvart, hogy évente 20 tyúkot levágsz, és helyette 20 csirkével fiatalítod az állományt, azaz átlagosan 2,5 év alatt cseréled a tyúkokat. A fenntartó család egy évben 10 tyúkból elég sok pörköltöt és húslevest tud főzni, a másik 10 levágott eladásából pedig bőven fedezni tudja a 20 új csirke megvételét, vagy a váratlanul felmerülő egyéb költségeket.

A tojásokat jogilag mezőgazdasági kistermelőként (vagyis nem őstermelőként) lehet értékesíteni, a tevékenységet be kell jelenteni, és a tojásokat mindig a végső fogyasztónak, vagy egy 40 kilométeren belüli vendéglátóipari egységnek kell eladni. A tojások száma nem lépheti át a heti 500 darabot, de 50 tyúknál erre egyébként sincs reális esély.

A baromfitartás esetleges korlátait egyébként minden településen helyi rendeletek szabályozzák, ez is lehet a nagy tervek szűk keresztmetszete, indulás előtt erről informálódni kell. Ismerünk például olyan várost, ahol egy telken legfeljebb 3 (!) tyúkot lehet tartani. Valószínűleg azért, mert ez elég egy család átlagos fogyasztásához, az önkormányzat pedig nem szeretné, hogy bárki eladásra is termeljen.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat agrobiznisz csirke diy mezőgazdaság tojás tojó tyúk Olvasson tovább a kategóriában