Az olajkereslet úgy közelítette meg ismét a napi 100 millió hordót, hogy a légi forgalom még sehol nincs a járvány előtti szinthez képest. A kínálati oldallal viszont komoly gondok lehetnek.
Elkerülhető lett volna-e a háború, és miért pont most tört ki? Mire elegendőek a nyugati szankciók, és mit akar Putyin? Az e heti G7 Podcastban többek között ezeket is körüljártuk.
Az olajexportőrök nagyobb eséllyel válnak autokráciákká, és agresszívabb külpolitikát folytatnak. Azaz Vlagyimir Putyin ukrajnai inváziója részben az olaj politikai hatásával is magyarázható, és megfékezésében is szerepet játszhat az olajexport korlátozása.
Nem látszik olyan stratégia, amely lehetővé tenné bármelyik félnek az egyértelmű győzelmet. Csak az biztos, hogy bármilyen érdemi oroszellenes szankció fájna Európának.
Hiába termelhetnének ki egyre több kőolajat az OPEC+ tagjai, jó pár tagország erre nem képes, ami hozzájárul ahhoz, hogy egyre drágább legyen az energiahordozó.
Venezuela kőolaj-kitermelő szektora lényegében összeomlott, de az állami vállalat kitermelése és exportja az utóbbi egy évben számottevően növekedett.
Semmiképpen sem lesz könnyű elérni 2050-re a klímasemlegességet, de ha új finomítókat építünk, a régieket pedig nem korszerűsítjük, akkor nem is fog sikerülni.
A klímacélok eléréséhez nem szabadna új kőolaj- és földgáz-kitermelési projekteket indítani, a legnagyobb kitermelők közül azonban senki nem tartja magát ehhez.
Túl sokat veszíthetnek az olajtermelők, ha felborul az egység, de a helyzet megmentéséhez elengedhetetlen, hogy az Egyesült Arab Emirátusok érdekei nagyobb teret kapjanak.
Hosszú távon a világ súlyos olajhiánnyal nézhet szembe az elégtelen kitermelési beruházások, a nem fosszilis energiaforrások erőltetése miatt – figyelmeztetett a legnagyobb orosz olajvállalatot, a Rosznyeftet vezető Igor Szecsin a szentpétervári gazdasági fórumon.