Ha még több termék árát rögzítik, azzal a káros mellékhatásokat is szélesebb körűvé teszik, miközben egyáltalán nem biztos, hogy ettől az infláció csökkenni fog.
Az élelmiszerárak éves adataiból jól látszik, hogy hiába emelkedtek jobban a magyar bérek, a németeknek mégis sokkal kevésbé fáj a válság, mert ott jóval kisebb az infláció.
Bár a nemzetközi élelmiszerárak fél éve csökkennek, még mindig 5,5 százalékkal haladják meg az egy évvel korábbi szintet, így továbbra is szükség van a jó terméseredményekre azokban a régiókban, amelyek jelentős exportra képesek.
Már a sima vizes zsemle kilója is 1000 forint, és az inflációt az árstop sokszor csak papíron húzza le.
Jobban drágul a hús, mint a zöldség, ezért vannak, akik a húsvásárlás felfüggesztésével próbálkoznak. Másoknak ez adta meg a lökést a vegetariánussá váláshoz.
Csaknem dupla akkora a drágulás Magyarországon, mint Németországban, a kenyérben legalább ötszörös a különbség.
Nagyjából tíz százalékot faraghatna költségeiből az a vásárló, aki képes lenne mindent ott megvenni, ahol épp a legolcsóbb. Korábban ez elképzelhetetlen lett volna.
A nagy boltláncok próbálnak olcsóbb beszerzési forrásokat felkutatni, másrészt elérhetjük azt az árszintet, amikor esik a kereslet.
Újabb szektorban, a kiskereskedelemben lett égető a munkaerőhiány Németországban.
A feldolgozatlan élelmiszerek ára csökkenőbe fordult, de a feldolgozásuk és a szállításuk során felmerülő költségek miatt a boltokban ez aligha tapasztalható.