Egy titokzatos befektetés, ahol a szenvedély legalább olyan fontos, mint a pénz

Van egy befektetési forma, amely talán mind közül a legizgalmasabb, itt ugyanis a szenvedély találkozik a pénzügyi szempontokkal, ez pedig a műgyűjtés.

De mit jelent pontosan műgyűjtőnek lenni, és hogyan lehet akár nem túl nagy kezdőösszegből hosszú távon értékes, sok milliót érő gyűjteményt építeni? Mennyit számít a tudás, és hogyan érdemes belevágni a műtárgyvásárlásba?

Az első lépések

Amikor befektetésről beszélünk, Magyarországon a legtöbb embernek a bankbetétek, az állampapírok, a részvények vagy az ingatlanok jutnak eszébe, nem pedig a műtárgyvásárlás. Valószínűleg ez az egyik utolsó választás, ha arról van szó, hogy mibe tegyük a pénzünket.

Ennek több oka is van, az egyik, hogy Magyarországon nincsen intézményi formája ennek a befektetési formának, és az sem jellemző – ritka kivételtől eltekintve –, hogy művészeti tanácsadó szolgáltatásait veszik igénybe a pénzüket befektetni kívánó személyek.

Pedig valójában egy hosszú távon jövedelmező lehetőségről van szó, már ha az ember jól csinálja. De hogyan kell ezt jól csinálni? Reszegi Judit műgyűjtő segít kiigazodni ezen a sokunk számára titokzatos piacon.

Sokan azt hiszik, hogy a műtárgyvásárlás a felső tízezer kiváltsága, de Reszegi Judit szerint már egy mérsékeltebb összeggel is el lehet indulni, sőt arra ösztönöz mindenkit, hogy a lakberendezési boltok lakásdekorációi közötti válogatás helyett nézzen körül a műtárgypiacon, hiszen egy kicsivel nagyobb összegért egyedi műtárgyhoz juthatunk. Mint mondja:

első lépésnek elég, ha rendelkezésre áll egy minimálbérnek megfelelő összeg, ezzel már elindulhatunk a műtárgyvásárlás útján.

„Egy grafikai munka vagy sokszorosított mű is nagyszerű alap lehet a gyűjtés felé vezető úton, kisebb aukciósházaknál százezer forint alatt is hozzájuthatunk egy-egy kvalitásos szitanyomathoz, litográfiához. Vagy érdemes elmenni végzős képzőművészek kiállításaira, ahol a fiatal alkotók diplomamunkáival találkozhatunk. Ezen műtárgyak ára kedvezőbb, mivel a művészek még karrierjük elején vannak, jellemzően nincsenek kiállítási referenciáik, illetve nincsenek leszerződve még galériákkal” – mondja Reszegi Judit, aki tizenöt éve kezdett festményeket gyűjteni, de mára számos egyéb műfajú tárgy is megtalálható gyűjteményében.

Reszegi Judit egyetemista korában csöppent a műgyűjtők világába. Fotó: Kristina Kulakova

Judit maga is egyetemista korában alapozta meg tudását. „Egy gyűjteményt fel lehet építeni öt-tíz darab képből is, ha azok például egy művészeti stílushoz vagy egy művészhez kapcsolódnak, és lehet építeni több száz alkotásból is. Én például egy irányt választottam, amikor elkezdtem gyűjteni, és kezdetben csak geometrikus és absztrakt műveket kerestem, majd ahogy évek során egyre több ismeretet szereztem, úgy már bátrabban nyitottam más stílusok felé.”

Egyes vélemények szerint akkor számít valaki műgyűjtőnek, ha több festménye van, mint amennyi falfelület a házában, de Reszegi Judit szerint a műgyűjtés nem a rendelkezésre álló falak méretétől függ. A műgyűjtés sokkal inkább a tudatos építésről szól, arról, hogy mennyire megfontoltan építjük fel saját gyűjteményünket.

Mert a műgyűjtés ott kezdődik, amikor az ember struktúrákban kezd gondolkodni, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy körültekintően válasszon, ismerkedjen a galériákkal, és folyamatosan képezze magát.

Mitől lesz értékes egy kép?

Tegyük fel, hogy megvan az első néhány kép. Mi határozza meg ezek jövőbeni értékét? A válasz sok összetevős. „Elsősorban a művész neve, pályafutása, kiállításai és szakmai elismertsége. Ezen kívül fontos például, hogy milyen galériákkal dolgozik együtt, mennyire van jelen a nemzetközi színtéren, és milyen intézmények foglalkoznak a műveivel. Ha valaki befektetési szándékkal vásárol, elengedhetetlen, hogy tisztában legyen az adott művész karrierjének irányával, és figyelje, milyen intézményi kiállításokon, biennálékon állítják ki a munkáit” – hangsúlyozza Reszegi Judit.

Emellett praktikus szempontok is számítanak: a készítéséhez használt technika, a kép mérete, illetve állapota (volt-e restaurálva vagy igényel-e restaurálást), ezek mind befolyásolják a műtárgy értékét.

Az már kevésbé fontos, hogy magától a művésztől, galériától, gyűjtőtől vagy aukció során vásárolunk. Bár minden gyűjtőnek vannak preferenciái, ez inkább érzelmi indíttatású választás, noha tudatos szempontok is szerepet játszanak.

Valaki szereti a műterem hangulatát, megismerni magát a művészt, míg más gyűjtők az aukciók hangulatát kedvelik, vagy keresik a pillanatban rejlő jó üzleti lehetőséget. Reszegi Judit szinte csak galériákban vásárol: „hiszek abban, hogy a hosszú távú értéknövekedésben a galériák szerepe kulcsfontosságú”. Azt is jó tudni, hogy egy gyűjtő vásárlási döntése mögött több motiváció állhat: esztétikai, érzelmi vagy befektetési, sok esetben mindhárom szempont fontos, csak mindenkinél mások az arányok.

Milyen egyéb kiadásokkal jár?

Hogyan lesz ebből megtérülés? Semmiképpen sem rövid távon.

„A műgyűjtés nem az azonnali megtérülésről szól, és a legtöbb gyűjtőnek valójában nem is ez a fő motivációja. A vásárlás inkább hosszú távú elköteleződést jelent, az emberek nem hónapokra vagy évekre vesznek műtárgyakat, hanem évtizedekre” – mondja Reszegi Judit.

Nem csak az alkotások megvásárlása jelenti az egyetlen költséget ennél a befektetési formánál. Nagyon fontos az állagmegóvás, amelynek része a keretezés, illetve a régebbi képeknél a restaurálás, ezek pedig általában százezres nagyságrendű kiadások.

Részlet a Virág Judit Galéria 68. téli aukciójáróll a Budapest Kongresszusi Központban. Fotó: MTI/Mohai Balázs

Ami az adózást illeti, 27 százalék áfa vonatozik a műtárgyakra is, míg az Európai Unión kívül vásárolt képek esetében az áfa 5 százalék. Magyarországon a vállalkozások a művészeti tárgyak vásárlásának költségeit 2012-ig leírhatták az adóalapjukból, ami arra ösztönözte a cégeket, hogy támogassák a művészeti piacot.

Csakhogy a jogszabályi változások következtében ez a kedvezmény megszűnt, és jelenleg a műtárgyvásárlások nem számolhatók el költségként az adóalap csökkentésének reményében, de még az áfát sem lehet levonni.

Műkereskedő vagy műgyűjtő?

„Egy gyűjtő alapvetően hosszú távra vásárol. A műtárgykereskedő viszont hamar látja az üzleti lehetőséget, az egyik nap megvesz egy képet egy külföldi aukción, és tudja, hogy itthon kinek vagy hogyan fogja eladni – magyarázza Reszegi Judit, majd hozzáteszi, hogy azért a műgyűjtés és a műkereskedelem között így is vékony a határvonal.

Nem szakemberként a műtárgyvásárlás elsősorban hosszú távon lehet jó befektetés, ha gyorsan kellene pénzzé tennünk egy alkotást, akkor jelentős a veszteség veszélye. Akik értékálló gyűjteményt szeretnének felépíteni, menjenek kiállításokra, kérdezzenek a galériákban, tanuljanak, és ismerjék meg a műtárgyak világát. Kezdetnek már az is megteszi, ha ellátogatnak egy aukciósházba.