Az év elején új taggal bővült a BRICS, vagyis az eredetileg Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika alkotta, azóta jelentősen kibővített kormányközi fórum: a világ negyedik legnépesebb országa és 16. legnagyobb gazdasága, Indonézia is teljes jogú tagként csatlakozott a sok területen széttartó, de a gazdasági világrenddel szemben egységesen elégedetlen csoportosuláshoz.

Ez számottevő irányváltás a népessége és növekedési potenciálja alapján az egyik legfontosabb fejlődő ország részéről. Indonézia függetlensége óta hagyományosan a blokkok közötti „el nem kötelezettség” híve, és az előző elnök, Joko Widodo, azaz becenevén Jokowi pont azért nem lépett be a BRICS-be, mert nem akarta Nyugat-ellenes szervezkedés látszatát kelteni.

Jokowi utódja, a tavaly ősszel hatalomra jutott Prabowo Subianto nyugalmazott tábornok, az utolsó indonéz diktátor, Szuharto egykori veje és az amerikai szankciós lista volt szereplője ugyanakkor kevésbé óvatos. Ezt a kínai beruházások iránti igény, a nagyobb globális politikai szerep vágya, valamint a Nyugattól való távolodás politikai és gazdasági költségeinek csökkenése is magyarázza.

Az indonéz csatlakozás és általában véve a BRICS bővülése azonban rövid távon nem biztos, hogy a kínai–orosz geopolitikai szervezkedés malmára hajtja a vizet, és nem a BRICS nyugatellenes élének enyhítéséhez vezet majd.

Befektetés és diverzifikáció

A 275 milliós Indonézia BRICS-csatlakozása már csak azért is jelzésértékű, mert az Jokowi elnöksége alatt sikeresen kultiválta a modernizálódó, fejlődő és a nemzetközi porondon is egyre befolyásosabbá váló ország képét.

• Az indonéz gazdaság ugyan soha nem érte el Kína vagy Vietnám felzárkózási ütemét, de stabilan évi 5 százalék körüli növekedést produkál, ezzel az 1998-as délkelet-ázsiai pénzügyi válság óta folyó árón megtízszerezte egy főre eső GDP-jét,^*Bár ez vásárlóerő-paritáson csak két és félszeres növekményt jelentett. és egyre fontosabb piaccá és beruházási helyszínné válik.
• A nagy népesség jó demográfiai mutatókkal párosul, relatíve fiatal lakosság (30 éves átlagéletkor) és a népesség megtartását előrejelző, 2,15-ös termékenységi arányszám jellemzi az országot. 
• Az országba rengeteg keleti és nyugati befektetés érkezik, a tavalyi év első felében 53 milliárd dollár volt a tőkebeáramlás értéke, ami 22 százalékos növekedés. (Ezzel Indonézia egy év alatt vonz nagyjából annyi külföldi tőkét, amennyi a teljes magyarországi külföldi befektetésállomány).
• A globális termelés 40 százalékát adó helyi nikkellelőhelyekre alapozva a kormány exportkorlátozásokkal és befektetésösztönzéssel szeretné az elektromos mobilitás és az akkugyártás értékláncának fontos központjává tenni az országot, amiben látszólag sikeres: a bányászat és fémipar adja a tőkebeáramlás hatodát.
• Mindez pedig nagy ívű fejlesztési tervekkel egészül ki: Kína nemrég 350 kilométer/órás sebességre képes gyorsvasutat épített az országban, a vezetés szeretne egy egész új fővárost felhúzni Borneó dzsungeles területein; és a rend kedvéért az olimpiarendezést is megpályázná.

A BRICS-belépést részben ez utóbbi tervek motiválták helyi szakértők szerint. Kína az elmúlt években Indonézia első számú külföldi befektetőjévé vált, az Övezet és út kezdeményezés (leánykori nevén az Új Selyemút) forrásaiból 2023-ban több mint 7 milliárd dollár értékben részesült az ország. Prabowo elnök a jelek szerint a kínai pénzbeáramlás fenntartásának és növelésének eszközeként tekint a BRICS-tagságra.

Kapcsolódó motiváció a kínai befektetésösztönzésen túlmutató gazdasági és kereskedelmi diverzifikáció, és általában véve a gazdasági világrendszerváltás igénye. Bár a BRICS-et gyakran szokás kínai–orosz projektként leírni a nyugati sajtóban, az indonéz belépésben legalább ekkora szerepet játszott Brazília és India jelenléte, amely államok Pekinggel és Moszkvával szemben Nyugat-ellenes szervezkedés helyett a „globális Dél” összefogására, a fejlődő országok egymás közti politikai és gazdasági viszonyának rendezésére és egy számukra előnyösebb globális szabályozás kialakítására akarják használni a BRICS-et.

Ebben Indonézia is partner, és koránt sincs egyedül a régióban: tavaly Malajzia és Thaiföld, Délkelet-Ázsia két relatíve fejlettebb nagy gazdasága is jelezte belépési szándékát, és a BRICS partnerországává vált az októberi kazanyi csúcson.

Nagyobb befolyás, kevesebb demokrácia

Az indonéz diplomácia a belépéssel kapcsolatban igyekezett hangoztatni, hogy nem blokkosodásról van szó, hanem arról, hogy minden nemzetközi fórumon és szervezetben szeretnének aktívabb külpolitikát folytatni, és feltörekvő és népes országként nagyobb beleszólást igényelnek a világ ügyeibe. 

Prabowo elnök a jelek szerint úgy látja, elérkezett az ideje, hogy Indonézia nemcsak regionális, hanem a globális játéktéren is szereplővé váljon, és megpróbáljon az amerikai–kínai nagyhatalmi versengés hátterében a globális Dél más országaival szervezkedő valós középhatalommá válni. 

A döntésben valamelyest az is szerepet játszhatott, hogy a gázai háború a világ legnépesebb – bár hagyományosan mérsékelt és szekuláris – muszlim országaként Indonéziában is jelentősen rontotta a nyugati világ politikai megítélését, és Donald Trump megválasztása miatt az Egyesült Államokhoz való igazodás vonzereje is csökkent. 

A keleti politikai orientációt pedig az indonéz belpolitikai folyamatokból is le lehet vezetni. Az országban Szuharto diktátor 1998-as megbuktatása óta relatíve békés és a térség viszonyaihoz képest stabil demokrácia alakult ki, ám jogvédők szerint már a karizmatikus Jokowi alatt megindult a fékek és ellensúlyok leépítése, a keményvonalasabb muszlim politikai erők megnyerése végett a polgári szabadságok megnyirbálása, és a demokrácia mint a többség keményvonalas uralmaként való átértelmezése. Prabowo Subianto hiába indult 2014-ben és 2019-ben is Jokowi ellen, az exelnök védelmi miniszterének fogadta, és végül taktikai okokból – hatalma átmentésében reménykedve – őt támogatta a tavalyi választáson.

Prabowo Subianto alatt a demokrácia állapotát illetően vélhetően az előző években kijárt út folytatódik majd. Az új elnök tág koalíciót épített hatalma köré, a parlamentben nincs hivatalos ellenzéke, a kormánypozíciót nem kapó pártok is kvázi őfelsége ellenzékeként funkcionálnak. Bírálói szerint ez inkább hajaz a regionális politikai elitekkel egyezségben folytatott oligarchiára, mint liberális demokráciára (kormányának 48 minisztere van, hogy mindenkinek jusson egy-egy zsíros poszt).

Ami érdekesebb, hogy a most 73 éves Prabowo Subianto annak idején Szuharto idején avanzsált a hadsereg tábornokává, és a diktátor lányát is elvette (bár az 1998-as bukás után elváltak). A rendszer megdöntéséhez vezető tüntetések során elkövetett hatósági erőszakban játszott szerepe miatt korábban az Egyesült Államok is szankcionálta.

Pávatánc

Bár a Trump-világban a nyugati oldalon is kevésbé kell megtorlásra számítani az ehhez hasonlóan antidemokratikus háttérrel, az új indonéz vezetésnek pusztán a belpolitikai rendszer irányából fakadóan is jobban áll a keleti szövetség.

Az indonéz pávatánc ezzel együtt a BRICS-belépéssel vélhetően nem ér véget. A legfontosabb befektetők között a kínai cégek mögött az amerikai, japán, dél-koreai, holland és brit vállalatok is ott vannak, és a kormány a helyi infrastruktúra és az autóipar felfejlesztésében is törekszik a befektetési források diverzifikációjára.

Indonéziát emellett relatíve szoros védelmi kapcsolatok fűzik a nyugati világhoz, az indonéz hadsereg minden évben közös gyakorlatot tart az Egyesült Államokkal és más nyugati partnerekkel. Tavaly augusztusban és szeptemberben 11 ország 5200 katonája vett részt a Super Garuda Shield nevű gyakorlaton, és Ausztráliával és Japánnal is mélyebb védelmi kapcsolatokra törekednek. Tavaly novemberben ugyanakkor az orosz haditengerészettel is belefért egy hadgyakorlat, Kínával viszont minimális a védelmi kötelék.

Az ilyen pávatáncos országok felvétele pedig inkább a BRICS nyugatellenes élét enyhíteni próbáló tagállamok, mindenekelőtt a fent említett Brazília és India malmára hajtja a vizet. Kínával és Oroszországgal szemben ők eddig nem tudtak világos irányt szabni a csoportnak, de a folyamatos bővüléssel, ha az irány nem is lesz tisztább, a kínai-orosz geopolitikai érdek érvényesítése mindenképpen bonyolultabbá válik egy tágabb érdek- és kapcsolatrendszerű klubban.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkPutyin nem kapott szankciókerülő pénzrendszert, csak önfényezési lehetőségetAz orosz elnök megmutathatta, hogy nincs elszigetelődve a nemzetközi porondon, de fontosabb kezdeményezései langyos fogadtatást kaptak a kazanyi BRICS-csúcson.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKína és Putyin nyerheti a legtöbbet, de aligha lesz kulcsszereplő az Amerika-ellenes szövetségBizonyos szempontok szerint egy jelentős tömb jöhet létre a BRICS bővülésével, kérdés, hogy sikerül-e összetartó közösséggé kovácsolódniuk a fejlődő országoknak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA klímaváltozás és az urbanizáció a szemünk láttára süllyeszt el egy nagyvárostSokat hallunk arról, hogy a tengerparti városokat elönti a víz, de hogy jelentkezik ez a hétköznapokban? Jakarta példáján érdemes megnézni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ BRICS illiberalizmus Indonézia Kína nikkel Olvasson tovább a kategóriában