A Waladuna nevű mecset szomorú szimbóluma az egyik legnagyobb ázsiai város ellehetetlenülésének. A mecsetet a nyolcvanas években építették fel az indonéz főváros, Jakarta tengerpartjánál, de 2001 óta már nem imádkoztak benne. Dagály idején a víz már ekkor is ellepte a mecset bejáratához vezető lépcsőket, mára pedig már apály idején is egy méter víz borítja a romossá vált épületet.
A több mint 10 milliós lakosú Jakarta a világ leggyorsabban süllyedő városa. Egyes városrészei az elmúlt tíz évben összesen 2,5 méterrel süllyedtek, tehát évente átlagosan 25 centiméterrel. Mára a város mintegy 40 százaléka a tengerszint alatt fekszik, és ha a tendencia továbbra is ebben az ütemben folytatódik, akkor 2050-re Jakarta egyes városrészeinek 95 százaléka víz alá kerülhet.
A város süllyedése alapvetően megváltoztatta a parthoz közel élők életét. A Vox egyik videójában egy halász, Maxim például arról beszélt, hogy a süllyedés miatt lakhatatlanná vált a háza, és a halászhajóján kényszerül lakni. Mivel munkája a tengerhez köti, ezért kénytelen a város egyik leginkább árvízveszélynek kitett területén lakni.
A Vox videója Jakarta süllyedéséről.
A süllyedés persze nem csak a szegényeket érinti. Egy tengerre néző villa lakója azt mondja például a BBC-nek, hogy a házának falain félévente repedések jelennek meg a süllyedés miatt. Az esős évszakok idején rendszeresen árvizek árasztják el a medencéjét, és a földszintről mindent fel kell vinnie az első emeletre.
Ezek az árvizek főként a város tengerrel határos északi területeit sújtják, amelyek miatt a helyieknek akár többször is újjá kellett építeniük az otthonukat az elmúlt 15 évben. Ezeken a városrészekben a lakosság jelentős része halászatból él, akik kénytelenek a tenger közelében maradni.
A globális felmelegedés által okozott tengerszint-emelkedés minden tengerparti területet érint, 1993 és 2019 között a tenger szintjének magassága világszerte átlagosan 8,8 centimétert emelkedett, azaz éves átlagban 3,4 millimétert.
Jakartában azonban más okai is vannak a pusztító árvizeknek és a süllyedésnek. Ezek részben a gyarmati időkig nyúlnak vissza, és alapvetően a várostervezés hiányára és a gyors urbanizációra vezethetőek vissza. A talajvizet ugyanis olyan mértékben elhasználták, hogy az a csapadék nem tudja folyamatosan pótolni.
Miután a holland gyarmatosítók a 18. században megérkeztek a területre, egy Amszterdamhoz hasonló, csatornákkal övezett városképet alakítottak ki. A csatornák karbantartására azonban az évtizedek során nem fordítottak elég figyelmet, így a víz fertőzővé vált.
A 20. század első felében elkezdték kiépíteni a vízhálózatot, de csak a város európaiak lakta részein. A város többi részén viszont csak közkutakat telepítettek. Miután Indonézia 1945-ben függetlenné vált, a város elmaradottabb részein a helyieknek továbbra is maguknak kellett gondoskodniuk a vízellátásról, így – gyakran illegálisan – szivattyúkat telepítettek és kutakat ástak, vagyis nagyrészt a talajvízből biztosították a vízellátásukat.
Indonéz nő Jakarta egyik elárasztott negyedében idén februárban. Fotó: AFP
A vezetékes víz hiányában a lakosság több mint fele ma is a talajvízből nyeri ki az ivóvizet. Ez önmagában nem feltétlenül jelentene problémát, hiszen ez egy világszerte használt módszer, még ha a vezetékes víz elterjedésével a kutak jelentősége vissza is szorult Európában. Az indonéz fővárosban viszont a lakosság több mint felének nincs más alternatívája, hogy tiszta vízhez jusson.
A 20. század második felében aztán olyan gyorsan nőtt a lakosság és gyorsult fel az urbanizáció, hogy fenntarthatatlanná vált a talajvíz használata. Az aszfalttal burkolt területek olyan mértékben növekedtek, hogy a csapadék már nem tudja regenerálni a földalatti víztartalékokat.
A talajvíz csökkenése miatt a földfelszín süllyedni kezdett, és mivel ezzel párhuzamosan a tengerszint emelkedik, a tengervíz rendszeresen beáramlik az északi városrészbe, folyamatosan árvizeket okozva. A monszun időszakban pedig a vízszint annyira megemelkedik, hogy idén februárban például több mint ezer embernek kellett elhagynia az otthonát, miután a házakat 1,8 méter magasan víz öntötte el.
A Vice videója Jakarta süllyedéséről.
A talajvíz túlzott felhasználásából eredő talajszintcsökkenés több világvárosban is problémát okoz. Azok a települések, amelyeknek a közelében nincs megfelelő mennyiségű ivóvízhez szükséges vízgyűjtő terület, a talajvizet használják. Texas legnépesebb városa, Houston például az elmúlt száz évben három métert süllyedt a túlzott talajvíz-felhasználás miatt, de ez az ütem közel sem olyan drasztikus, mint Jakartában. Kína fővárosa, Peking egyes területein viszont a süllyedés mértéke az évi tíz centimétert is eléri. Ám Peking nem a tenger partján helyezkedik el, így a süllyedés nem fenyegeti árvízveszéllyel a várost.
Jakartában készültek tervek a tengervíz elleni védekezésre, többek között egy összesen 120 kilométer hosszú védőfal építése, amelyből eddig csupán 10 kilométer valósult meg. A védőfal azonban a város süllyedését értelemszerűen nem tudja majd megállítani, hiszen a probléma forrása továbbra is fennmarad.
A tényleges megoldáshoz a talajvíz felhasználását kell csökkenteni, ehhez pedig a vezetékes vízhálózat bővítésére van szükség, hogy a lakosok többé ne kényszerüljenek alternatív forrásból nyerni az ivóvizet. Az 1950-es években több nagyváros is ugyanezzel a problémával küzdött, köztük Tokió vagy Bangkok.
A vízhálózat kiépítése viszont nagy kihívás, hiszen a holland mintára épült, hajózható csatornákkal övezett városszerkezet ezt megnehezíti. A csatornákban folyó édesvízre alapozva lehetne kiépíteni a hálózatot, de 10 évbe is telhet, amíg a csatornákban, folyókban és tavakban található vizet emberi fogyasztásra alkalmas minőségre tisztítják, és bekapcsolják a hálózatba.
