A tervezetthez képest egy nap csúszással, csütörtökön elindult a Demján Sándor Program (DSP) egyik fontos része, az 1+1 beruházás-élénkítő támogatási program első szakasza. Ebben 48 milliárd forintos keretből kaphatnak mikro-, kis vagy közepes vállalkozások 5-200 millió forint közötti támogatást. Az 1+1 azt jelenti, hogy a főleg gépbeszerzésre kiírt pályázatban a nyertesek minden forintja mellé még egy forint támogatást ad az állam, vagyis leegyszerűsítve az eszközt féláron lehet beszerezni.

A DSP összességében 1400 milliárd forintot mozgathat meg, és a kormány nagy reményeket fűz hozzá, ez az új gazdaságpolitikai akcióterv egyik olyan intézkedése, amely a hivatalos kommunikáció szerint hozzájárul ahhoz, hogy idén a magyar gazdaság elérje a 3,4 százalékos gazdasági növekedést. Ezeknek az intézkedéseknek a kormány külön tematikus weboldalt szentelt, Youtube-hirdetésekben („Jó hír!”) népszerűsíti őket, és a korábbiak alapján nem lenne meglepő, ha hamarosan az óriásplakátok is megérkeznének ezekkel az üzenetekkel.

Orbán Viktor ugyan a napokban főleg az állampapírok kamatfizetésére kihegyezve jelentette be, hogy „itt a repülőrajt”, de azért a megszólalásban említést tett a Demján Sándor Program (nála terv) elindulásáról is.

Szűrőfeltételek

Ahogy korábban írtuk, az előzetes információk alapján sok esetben alacsony belépési küszöb és nullához közeli teljesítési elvárás jellemzi a Demján Sándor Programot. Korábbi cikkünkben még a helikopterpénz kifejezést is használtuk, amit a program egyes elemeire nézve most is tartunk, de az 1+1 előminősítése és pályáztatásának megindulása után már jobban látszik, hogy konkrétan ebbe az alprogramba az elbírálási pontrendszeren keresztül erősebb szűrőket is tettek.

Nézzünk egy konkrét példát arra, hogy egy szakmáját elismerten jó minőségben művelő, de nagyobb befektetésre önerőből nem képes vidéki kkv társaság miért gondolta úgy, hogy az előminősítésen szerzett pontjai alapján be sem adja a pályázatát.

A cég azért nem kapott annyi pontot, amennyi pályázatíró szakértők szerint esélyessé tette volna, mert

• nem volt korábban nagy beruházása,
• nem exportál,
• nincs regisztrált mintaüzeme,
• és az egy főre jutó személyi ráfordítása viszonylag alacsony.

A konkrét esetben egy energetikai szereléssel-javítással foglalkozó szolgáltatócégről van szó, vagyis eleve nem várható el tőle, hogy üzeme vagy nagyberuházása legyen, de még az sem, hogy exportáljon. Márpedig az előzetes becslések szerint ezekre járhatna annyi pluszpont, amely már esélyessé tenné a pályázaton.

Az egy főre jutó személyi ráfordítás csak azért alacsony ennél a kisvállalatnál, mert tanulókat is felvesz gyakorlatra, és náluk a fizetés mértéke jogilag kötött, alacsonyabb szinten van. Így a tanulók az átlagot annyira lehúzzák, hogy a DSP-ben gyakorlatilag nulla ponttal bünteti őket a kiíró.

Egy általunk megkérdezett pályázatíró szakember azt mondja, szerinte a magas személyi költséget (vagyis lényegében a minél magasabb béreket) azért pontozhatja fel a kiíró, mert ebben látja a magasabb hozzáadott érték biztosítékát. (Jobb béreket általában a magasabban képzett dolgozóknak kell fizetni, akik több értéket állítanak elő.)

Példacégünk akkor kaparhatna össze több pontot, ha például tanácsadást vesz igénybe, infokommunikációs fejlesztést hajt végre, megújuló energiába fektet be vagy gyorsan szerez egy ISO minősítést. Ezekkel azonban nemcsak az a baj, hogy adott esetben nincs szüksége rá a cégnek, hanem az is, hogy olyan sokba kerül, hogy annak kifizetése után már nem éri meg támogatásra pályázni.

Az előzetes adatok alapján tehát úgy tűnik, hogy a DSP 1+1-ben elsősorban olyan cégek kapnak majd sok pontot, amelyeknek igen jól megy az üzlet, volt már jelentős beruházásuk, esetleg exportra is termelnek, és magasabban képzett alkalmazottakat is foglalkoztatnak. Ez ugyan még mindig nem extrém magas belépési küszöb, de a csak hazai piacra célzó, esetleg lokális és szolgáltatószektorba tartozó kisvállalatok ebbe a képbe nem nagyon férnek bele.

A kiíró igazi szándékát azonban csak akkor lehet majd élesebben látni, ha megszületnek a döntések, vagyis kiderül, hogy milyen típusú pályázatokkal lehetett ténylegesen sok pontot szerezni, és nyerni.

A sikeresek legyenek még sikeresebbek

A magasabb hozzáadott érték felé való elmozdulás egyébként alapvetően szükséges ahhoz, hogy az ország kimozduljon a közepes fejlettség tipikus csapdájából. Mivel Magyarországon gyakorlatilag teljes a foglalkoztatás, ma már új munkaerő bevonásával nem lehet növelni a termelést (leszámítva a vendégmunkások alkalmazását), így az alkalmazottakat kellene hatékonyabb, termelékenyebb munkára fogni.

A DSP 1+1-gyel kapcsolatban inkább csak az lehet a vita tárgya, hogy valóban a már jól menő cégeket érdemes-e támogatni, hiszen ezek akár piaci alapon is kaphatnának forrást, például hitelt. Úgy tűnik azonban, hogy a DSP-nek ez a része nem a nehezebben talpon maradó, üggyel-bajjal fejleszthető kis cégek megsegítésére vagy felzárkóztatására szolgál majd, akik tipikusan nehezen jutnak hitelhez is.

Utóbbival szemben egyébként gyakori ellenérv, hogy a kevésbé jól működő cégeket azért nem érdemes támogatni, mert ezzel mesterségesen tartják őket életben, és ha túl könnyen megszerezhető számukra az állami támogatás, akkor nem kényszeríti őket a piaci verseny innovációra, hatékonyságnövelésre.

A fenti konkrét céges példa azonban azt is jól jelzi, hogy mennyire nehéz az ilyen támogatásokkal pontosan célozni, a fürdővízzel együtt néha könnyű a gyereket is kiönteni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkJön a helikopterpénz a cégeknek, luxusterepjáró is lehet belőleA Demján Sándor Program sok esetben puha feltételekkel és nulla elvárással szór közpénzt a kkv-kra, így a rosszul működő vállalkozásokat is támogatja.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat beruházás Demján Sándor Program export hozzáadott érték kkv támogatás üzem Olvasson tovább a kategóriában