Miután Oroszország februárban megtámadta Ukrajnát, a Nyugat pedig szankciók sorával válaszolt az agresszióra, a rubel nagyon jelentősen gyengült a dollárhoz és az euróhoz képest. Az orosz fizetőeszköz árfolyamát sokan azóta is hajlamosak a büntetőintézkedések eredményességének mércéjeként használni, ami alapján teljes kudarcnak tűnik a dolog, hiszen a rubel erősebb, mint február 24. előtt: az év legelején nagyjából 75 rubelt kellett adni egy dollárért, míg most csak 61-et. (Március elején járt 140 környékén is az árfolyam.)
Ez azonban teljesen félrevezető értelmezés, és nem csak azért, mert a rubellel a háború kitörése óta nem lehet szabadon kereskedni. Az természetesen igaz, hogy az orosz vezetésnek sikerült elkerülnie a pénzügyi-gazdasági összeomlást, és ez egy-két éves távon sem fenyeget. Ennél azonban fontosabb, hogy valójában az orosz vezetésnek már a túl erős rubel a problémája, és nehezen tud ellene küzdeni.
Miért baj a túl erős árfolyam? Az erős fizetőeszköz csökkenti az exportból származó vállalati és állami bevételeket, hiszen amikor átváltják mondjuk az olajért kapott dollárt vagy akár indiai rúpiát rubelre, kisebb összeg jelenik meg a számlán. Ez csak látszólag nem gond, hiszen az országnak így is hatalmas a külkereskedelmi többlete, közben azonban a költségvetés nyáron már deficitessé vált. Ez most még nem okoz gondot, de hosszabb távon már problémás lehet.
Ráadásul az erős rubel végképp versenyképtelenné tesz az energiahordozókon, nyersanyagokon, terményeken kívül minden más orosz exportcikket, így még inkább gyarmati jellegű lehet az orosz kivitel szerkezete.
A másik oldalon az import olcsóbbá válik, ám ennek a potenciálisan pozitív hatásait jórészt nem élvezhetik az orosz vállalkozások és fogyasztók. A nyugati világ csúcstechnológiai exportja jelentős részben tiltólistára került, és bár egy része kerülő úton azért eljuthat Oroszországba, ám így is olyan dolgok válnak szép lassan elérhetetlenné, ami nehézzé teszi – a megszokotthoz hasonló módon – az élet és a termelés fenntartását az autóalkatrészektől kezdve az ipari szoftverekig.
Az orosz pénzügyi kormányzat persze nem szemléli tétlenül mindezt, és már születtek is tervek a rubel erősödésének megakasztására, visszafordítására. Ennek lényege a Bloomberg által szemlézett, nem nyilvános előterjesztés szerint, hogy 70 milliárd dollárnak megfelelő összeggel (4,4 ezer milliárd rubel) bővítenék az ország nemzetközi tartalékait, jüan és más olyan devizák formájában, amely országok nem ellenségesek Oroszországgal szemben – azaz nem fogadtak el szankciókat ellene Ukrajna lerohanása után.
Az tökéletesen érthető, hogy miért nem dollárban vagy euróban akar tartalékolni a továbbiakban Oroszország: a 640 milliárd dollárnyi devizatartalék nagyjából feléhez nem fér hozzá a nyugati büntetőintézkedések miatt. Az említett összegben „baráti” devizához jutni azonban nem is olyan egyszerű. Ilyen összeget ezeket nem feltétlenül lehet csak úgy összevásárolni a devizapiacon, ráadásul a jüannal nem is lehet teljes mértékben szabadon kereskedni. Mint a dokumentum felhívja a figyelmet, ha egy jövőbeli válság során a jüanban lévő tartalékok egy részét fel kellene használni, az csak kínai engedéllyel lenne lehetséges, amit egy válságidőszakban nem lehet biztosra venni.
Ezen túl a török líránál nagyon jelentős a leértékelődési kockázat, míg az Egyesült Arab Emírségek esetében a politikai rizikó magas. Ezzel valószínűleg arra utaltak a dokumentum szerzői, hogy nem lehet kizárni, hogy az arab ország végül beáll a nyugati szankciók mögé.
A Bloomberg által megkérdezett elemző szerint, ha sikerül a 4,4 ezer milliárd rubelt más devizákban elhelyezni, akkor az 75-80-ra viheti a rubel-dollár-árfolyamot, ami rubelben 2 ezer milliárd körüli pluszt biztosítana az orosz költségvetésnek. A tervezet szerint a tartalékokat három-öt éves időtávon használnák fel, az orosz gazdaság nyugati importfüggőségének megszüntetését és az ázsiai piacokhoz vezető új infrastrukturális kapcsolatok kiépítését szolgáló beruházásokra.
