Keveset tesztelünk, eleget, vagy sokat, milyen protokoll alapján? Tényleg magas a magyar halálozási arány a koronavírus-járványban, vagy csak nevezőt, tehát a fertőzöttek valós számát nem ismerjük? Hány ember halt meg valójában? Hány darab lélegeztetőgép van az országban, és hány darabra lenne szükség?
Sok magyar embernek határozott véleménye van ezekben az alapvetően szakmai, járványügyi kérdésekben. Nem csoda, hiszen a mindennapi életben is fontos döntéseket kellene hoznunk ezek alapján.
Pedig az igazság az, hogy nincsen elég nyilvános információ ahhoz, hogy nagy magabiztossággal állást lehessen foglalni ezekben a kérdésekben. Az információk valahol rendelkezésre állnak, de a politikusok úgy döntöttek, hogy nem kell őket nyilvánosságra hozni. Ahogy azt sem, hogy valójában van-e, és ha igen, mi a terve a kormánynak a járvány kezelésére.
Április 19-én felkerült Orbán Viktor miniszterelnök személyes Facebook oldalára egy kórházlátogatós videó. Az ország ebből értesülhetett először arról, hogy mikor várható a koronavírus-járvány magyarországi csúcsa, és hogy mennyi lélegeztetőgépet igyekszik a kormány addigra beszerezni. A miniszterelnök állítása szerint “a szakemberek azt mondták, hogy” május 3-án lesz a csúcs, és hogy addigra “szerinte” meglesz az 5 ezer lélegeztetőgép az országban, de ez fel fog menni 8 ezerre, mert “az háború idején is elég”. A miniszterelnök szerint mindenki nyugodtan aludhat, mert ha megbetegedik, lesz számára kórházi ágy és gép.
Egy ilyen videó láttán azonban legalább annyira lehet izgatott az ember, mint nyugodt. Nem először fordul elő, hogy egyszerre csak megjelennek bizonyos dátumok, számok és következtetések a semmiből. Miért pont május 3-án lesz a csúcs, és mi lesz utána? A laikusok számára sem a halálozási, sem a kimutatott megbetegedési görbék nem utaltak erre.
A kép csak napok alatt, a hasonlóan nem teljes körű információmorzsák szorgos összegyúrásával rajzolódott ki. A rejtvény megfejtése az, hogy a viszonylag alacsonyan tartott mutatók következtében a kormány május 3-a után megpróbálkozik a korlátozások enyhítésével, hogy újra tudja indítani a gazdaságot. Ugyanez volt a helyzet a kórházi ágyak számának csökkentésével, a tesztelési protokollal, a lélegeztetőgépek szükséges számával (miért pont 8 ezer?), vagy akár a maszkviseléssel is.
Az információhoz való erősen aszimmetrikus hozzáférés előnyeit a politikusok használják ki.
Mintha először kapnánk meg a végeredményt, amivel nem lehet sokat kezdeni, aztán megjön csepegtetve az értelmezés, azt pedig gyakran sosem tudjuk meg, hogy milyen adatokra támaszkodott a döntés.
Ez a minta persze nem újdonság, hiszen járványmentes időkben is ez a gyakorlat. A hétköznapi átláthatatlanság falát azonban a járvány sem tudta áttörni. Sőt, most sokkal felkavaróbb, mert személyes, egészségügyi és egzisztenciális szempontból is sokkal nagyobb a tét.
Majdnem két hónapja zajlik a járvány Magyarországon, de egészen mostanáig nem láttunk olyan szakértői adatokat és háttérszámolásokat, amelyekre a kormány az intézkedéseit alapozta. A Semmelweis Egyetem rektora például az egyetem külföldi diákjainak tartott zárt videokonferencián ismertetett több olyan számot is, ami korábban a nyilvánosság előtt nem volt ismert – de miután beszámolt róla sajtó, az előadást elérhetetlenné tették a Youtube-on. Az állami intézményekben vagy kutatóműhelyekben dolgozó járványügyi szakértők aggódva hárították el a sajtómegkereséseket.
Az operatív törzs napi sajtótájékoztatói egyáltalán nem oldják, hanem általában inkább fokozzák az információhiány miatti feszültséget. A helyzeten ebből a szempontból nem segít, hanem inkább ront az egyenruhás emberek gyakori szerepeltetése. A kormánynak van információs oldala, de éppen a járvány ügyében nagyon sekélyes tartalmat lehet találni rajta. Letöltendő börtönnel büntethető lett a rémhírterjesztés, de a kormány aktívan akadályozta, hogy az érdemi és hiteles információk eljussanak az emberekhez.
Ép ésszel senki sem gondolja, hogy nem folyik komoly szakmai munka az országban, ám
a titkolózás a hit kérdésévé fokozta le a járványt is.
Vagy hisz valaki abban, hogy a legjobb szakértői javaslatok épülnek be az intézkedésekbe, vagy nem, mert a kérdést nem lehet nyilvános adatokra támaszkodva megvitatni.
A magyar hozzáállást nézve mindenesetre óriási meglepetés, hogy az Információs és Technológiai Minisztérium április 23-án tartott online tudományos konferenciájának anyaga elérhetővé vált mindenki számára.
Ez a felvétel résnyire kinyitja a függönyt, röpke betekintést enged a színfalak mögött folyó szakmai előkészítő munkába. Bár ezen a résen még így is alig látni be, eddig annyira kiéheztették az országot, hogy a nyilvánossá vált információk mennyisége hirtelen óriásinak tűnik. Palkovics László, az ITM minisztere bevezetőjében el is mondja, hogy másfél hónapja kezdték el a munkát, amelynek az eredményeit most bemutatják.
Rögtön adódik a kérdés, hogy miért kellett ennyit várni ezzel? Nem lett volna jobb, ha a nyilvánosságot – értve ezalatt mind a tudományos világot, mint az átlagembereket – folyamatosan ellátják ezekkel az információkkal?
Már csak azért is, mert pár perc alatt helyre is került sok minden, amit eddig csak találgatni tudtunk. Nézzük ezeket sorban:
A legfontosabb információ azonban nem is a számokban van, hanem abban, hogy a magyar védekezési stratégiát így már nem csak összefüggések nélkül bemondott mozaikszerű adatokból kell kikövetkeztetni. Látszik, hogy ha szakemberek az adataikra támaszkodva magyarázzák a témát, akkor egyrészt már nem hit vagy politikai beállítottság uralja el a narratívát, másrészt sokkal koherensebb módon áll össze a nagyobb kép. Persze nem lenne rossz, ha olvashatnánk tanulmányokat, nyilvánosak lennének a prezentált adatok, rendelkezésre állnának szakértők, de kezdésnek ez is elég.
Az előadások alapján a magyar stratégia az elmúlt két hónapra és a következő időszakra a következő:
Ebben a három pontban összefoglalt stratégiában semmi különlegesség nincs. Majdnem az összes európai ország hasonlóval próbálkozik, csak az elfojtás hatékonysága változó, de Ausztria például előttünk haladva nagyon hasonló taktikát folytat.
Éppen ezért teljesen érthetetlen az elmúlt két hónap titokzatoskodó kommunikációja. Egy sima két órás ITM konferencia azonnal helyre tett sok olyan kérdést, amelyről információk híján meddő vita folyt, sőt, rémhírek terjedtek eddig.
Pedig a járvány elleni védekezésben, de különösen a gazdaság fokozatos újranyitásánál nagyon fontos lenne, az emberek bízzanak abban, amit a kormány közöl.
Különben lehet, hogy akkor sem fognak szívesen visszamenni az étterembe, moziba vagy wellness-hotelbe, amikor ennek már valójában nem lesz nagy kockázata. A bizalom felépítéséhez elkerülhetetlen, hogy mindenki számára rendelkezésre álló, ellenőrizhető információk alapján, átlátható módon döntsenek ezekről a mindannyiunk egészségét érintő kérdésekről. Ezt mutatja Kína példája is, ahol már aktívan próbálja a pártvezetés kimozdítani az embereket a lakásukból, de ez a vártnál sokkal nehezebben megy, mivel sokan nem hisznek a hivatalos adatoknak.
Átláthatóság és állami információközlés szempontjából Magyarország európai ellenpontja a skandináv térség, érdemes megnézni erre két példát. Svédországban (ahol teljesen más – és sokat vitatott – stratégiával kezelik a járványt) a napi tájékoztatókon szinte soha nem jelenik meg politikus, egyenruhás ember pedig végképp nem. Szakemberek magyarázzák a helyzetet rengeteg adatot értelmezve, ha pedig egy svéd polgár ennél is jobban szeretne elmerülni a részletekben, akkor pár kattintással rengeteg mindent tudhat meg a járvány aktuális állapotáról. A svédek szakmai oldalról közelítik meg az egész témát, pedig az ország szempontjából fontos döntéseket végül ott is politikusok hozzák meg.
Ám másfajta megközelítés sem zárja ki a nyilvánosság lehetőségét. Finnországban alapvetően a politikusok kommunikálják az eseményeket, a napi tájékoztatót alaphelyzetben a miniszterelnök tartja, általában több minisztertársával együtt. Az esemény sajtónyilvános, és válaszolnak is a kérdésekre (az adatokat pedig nyilván a szakmai háttérstábtól kapják). Félig PR fogás, de félig egyáltalán nem, hogy nemrég három fiatal nő, a miniszterelnök, az oktatási miniszter, és a tudományos és kulturális miniszter tartott tájékoztatót 7-12 éves gyerekeknek.
Közélet
Fontos