Magyarországon kedd estig összesen csak 1587 koronavírus tesztet végeztek el. A protokoll szerint nálunk csak azt tesztelik, aki két követelménynek egyaránt megfelel: kontaktusba került egy fertőzött személlyel és koronavírusos tünetei vannak (kivétel Pintér Sándor belügyminiszter, akinek nem voltak tünetei). Ezzel rögtön van két nagy probléma: nagyon kevés az elvégzett tesztek száma, a protokoll pedig nem számol azzal, szimptóma nélküli emberek is fertőznek. De ez nem minden.
Magyarország a világjárvány racionális indoklás nélkül titkolódzó állama, és ezt a tesztelésről megtudható információk hiánya is jól mutatja.
Hétfőn bejelentették, hogy egyről hétre nő a tesztelő laborok száma, de hogy melyek ezek, azt még azok a szakmához közel álló mikrobiológusok sem tudják, akikkel mi beszéltünk. Legfeljebb sejtik. Kedden annyit közölt az operatív törzs, hogy hétnél is több lesz a laborok száma (nem tudjuk mennyivel), és nagyobb mennyiségben rendeltek teszteket (nem tudjuk mennyit, honnan és mennyiért). Ezekből a morzsákból csak következtetni lehet arra, hogy a tesztelés körét most már érdemben bővíteni fogják.
A járvány elleni küzdelem bezzegországának tartott Dél-Koreában már lecsengőben van a pandémia, kedden már csak 74 új megbetegedést mértek. A csúcsot pedig február 29-én érték el, akkor 909 pozitív teszten tartották a szintet.
Ennek egyik kulcsa az volt, hogy eddig több mint 270 ezer embert szűrtek le jó ütemben, vagyis egymillió lakosra vetítve durván 5200 tesztet végeztek el. Magyarországot nem lehet Dél-Koreához hasonlítani, de mégis: nálunk nagyjából 52 ezer vizsgálatot kellene elvégezni a koreai szintű mérési arányhoz. Természetesen a járvány elleni küzdelemnek ez csak az egyik, kiragadott eleme, mégis érdemes feltenni a kérdést: ez mekkora erőfeszítés lenne?
Anyagilag ugyanis semekkora.
Egy mikrobiológiai laborban azt mondták nekünk, hogy a koronavírus tesztcsomag piaci ára jelenleg “több ezer forint” , de ha a mintavételtől kezdve a szállításon át a kiértékelésig mindent beleszámolunk, akkor drágább lesz.
Egy koronavírus teszt piaci alapon összesen 31 ezer forintba kerül, tehát az 52 ezer tesztre bruttó 1,6 milliárd forintot kellene szánni. Ilyen kiadásoktól a magyar kormány sokkal kevésbé releváns esetekben sem szokott visszariadni.
Talán azt gondolná az ember, hogy nincs elég labor az országban, hogy ennek nekifussunk. Ám ez is téves gondolat. Széll András, a koronavírus teszteket is végző Mikromikomed Kft. ügyvezetője azt mondta nekünk, szerinte egészen sok hazai labor képes lenne elvégezni a tesztet.
Az egyetlen valós akadály a kínálat szűkössége, Magyarországnak ugyanis nincs saját tesztkészlet gyártása. Egy orvos-mikrobiológus azt mondta nekünk, hogy az Országos Haematológiai Intézetben egykor volt olyan szaktudás, amelyet most erre lehetne használni (régen például hepatitis tesztkészleteket készítettek), de ezt leépítették, ami forrásunk szerint egyébként racionális döntés volt, mert pandémiára békeidőben nem lehet teljesen felkészülni.
A teszteket így mindenképpen importálnunk kell, de ebben sincs semmi különös. A labordiagnosztikában rengeteg alapanyagot hozunk be külföldről, jól bejáratott kereskedelmi kapcsolataink vannak ezen a területen. Az egyetlen probléma, hogy a tesztgyártók nehezen bírják kielégíteni a világszerte megugró keresletet. Ennek ellenére nem lehet azt állítani, hogy nem lehet tesztet kapni.
Az is teljesen érthetetlen, hogy a magyar hatóságok miért kezdtek ekkora ködösítésbe a tesztelés körül. Az alábbiakban (az érthetőség kedvéért szándékosan durván leegyszerűsítve) bemutatjuk, hogy hogyan kell elképzelni a folyamatot – amelyben egyébként semmi különleges nincs*A vérmintából kiinduló, és antitesteket kimutató eljárással nem foglalkozunk, mert jelenleg Európában döntően a vírust valamilyen váladékból kimutató módszert használják..
- Miután a vírust azonosították, meghatározzák a DNS szerkezetét, és keresnek benne olyan szakaszokat, amelyek csak a vírusra jellemzőek. Ez olyan, mintha megkapnák a vírus ujjlenyomatát, egyedi azonosítóját.
- Van egy széles körben alkalmazott eljárás, angol rövidítése alapján PCR, amellyel fel lehet szaporítani egy tetszőleges DNS szakaszt egy mintában. Az egész folyamatot úgy érdemes elképzelni, hogy a laboránsok kis mennyiségű vizes oldatokat pipettáznak össze kis méretű tartókba, és ezeket beteszik egy gépbe, amely ma már automatikusan elvégzi a feladatot.
- Az eljárás, amit a gép végez, könnyen érthető alapra épül. A mintát tartalmazó oldatot a gép három, pontosan meghatározott hőmérsékletre melegíti illetve hűti, és meghatározott ideig ezeken a hőmérsékleti lépcsőkön tartja. Az első melegítés hatására a két szálból álló DNS egy-egy szálra szakad, a második és a harmadik hűtő-melegítő lépcsőben pedig az oldatban lévő enzimek ezt a két szétvált szálat kiegészítik. Így két, az eredetivel egyező szakasz jön létre. Ezzel tehát egy egyszerű melegítéses-hűtéses-melegítéses folyamattal sikerült megduplázni egy adott DNS szakaszt.
- Ha 3 percig tart egy duplázás, akkor egy óra alatt 20-szor tudja a gép a DNS szakaszt megduplázni, így 1,048 millió “másolat” keletkezik. Két óra alatt már 1100 milliárd másolat készül, egyetlen kiindulási DNS-ből. De a mintában persze eleve nem csak egy darab vírus van, így a sok millió másolat hamarabb is felszaporodik.
- Ennyi egyforma DNS szakaszt már könnyen és nagy biztonsággal ki lehet mutatni. A gép folyamatosan vizsgálja a benne elhelyezett oldatot, és küldi a mérési eredményeket. Ezt a gyakorlatban úgy lehet elképzelni, hogy a biológus egy monitoron nézi a kirajzolódó grafikon görbéket, és abból látja, hogy a vírus benne van-e a mintában, vagy sem.
- Az oldatba persze csak olyan enzimeket célszerű rakni, amelyek kizárólag a számunkra kívánatos DNS szakaszt, jelen esetben a koronavírus ujjlenyomatát tudják megduplázni.
Az alábbi videón egy PCR előkészítése látható.
Amikor valaki tesztkészletet vesz, akkor (az oldat anyagköltsége mellett) azt a tudást és munkát fizeti meg, amely ahhoz kell, hogy a vírusra jellemző DNS szakaszokat felderítsék, az a duplázni képes enzimeket meghatározzák, és a teszthez szükséges oldat végső összetételét kikísérletezzék, meghatározzák. Ez az a hozzáadott tudományos érték, ami egy vírusteszt árának fő elemét adja.
A WHO oldaláról kiderül (itt, 3. pont), hogy ezt a munkát a koronavírusnál eddig világszerte 7 intézetben végezték el. Ebből a hét meghatározott protokollból vesznek át egyet azok a gyógyszercégek, amelyek a tesztkészleteket (ezek alapján) legyártják és árulják.
Olyan ez, mintha hét lecsó receptjét dolgozták volna ki tudományos alapon, a konzervgyárak pedig ez alapján legyártanák a konzerv lecsókat. Lesz közöttük finomabb és kevésbé finom, de végső soron mindegyik lecsó lesz. A tesztek között is lehet egyszerűbb vagy pontosabb, de a feladatra mindegyik alkalmas.
A tesztfejlesztésnek és a kereskedelemnek ebben a folyamatában nincs különlegesség, az influenzától kezdve a hepatitisen keresztül a HIV vírus kimutatására szolgáló készleteknél mindig ugyanez zajlik. Ha a tesztet megveszik, a modern berendezések pár óra alatt automatikusan, egy teljesen szokványos eljárással kimutatják a koronavírus jelenlétét.
Csak csinálni kell.
