Egyelőre óvatosan és diplomatikusan reagált a német kormány arra a felvetésre, miszerint Németország segítségét is kérheti a török kormány az ország pénzügyi helyzetének stabilizálására. A kisebbik német kormánypárt, a szociáldemokraták elnöke hozta szóba, hogy előállhat olyan helyzet, amikor Németországnak pénzügyi segítséget kell nyújtania Törökországnak.
Andrea Nahles szerint bár vannak politikai nézeteltérések Recep Tayyip Erdogan elnökkel, Törökország mégiscsak egy NATO-tagállam, és a menekültkérdés megoldásában is fontos partnere az Európai Uniónak.
Juergen Hardt, a nagyobbik kormánypárt, a CDU politikusa már árnyaltabban fogalmazott a Bloomberg hírügynökségnek. Előbb azt mondta, hogy a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) kellene a török helyzetet első körben orvosolnia, majd megpedzette, hogy egy esetleges német pénzügyi segítségnek feltételei is vannak.
Hardt, aki a német parlament külügyi bizottságának is a tagja azt mondta, hogy Törökországnak tiszteletben kell tartani a médiaszabadságot, és el kell engednie a politikai okokból bebörtönzött német állampolgárokat és tartózkodnia kell a szíriai háborúba való mélyebb beavatkozástól.
A német politikai kommunikáció tökéletesen tette a dolgát. Előbb a kisebb koalíciós partner szólalt meg az ügyben egy liberálisabb megoldási javaslattal, majd a nagyobb kormánypárt folytatta azzal, hogy nem zárja ki, egy konzervatívabb, feltételeket tartalmazó megoldási lehetőségről való tárgyalás lehetőségét.
Erdogan és Merkel egy hónap múlva találkoznak, és ezen a megbeszélésen derülhet ki, hogy a németek milyen jellegű pénzügyi segítséget nyújtanának Törökországnak.
Külkereskedelmi szempontból Németországnak nem létkérdés, hogy mi történik a török gazdasággal. A tavalyi adatok szerint a német export csupán 1,7 százaléka irányult Törökországba, amellyel Ankara a 16. legfontosabb külkereskedelmi partnere Németországnak. (Érdekesség, hogy Magyarország egy hellyel előrébb van, 15. a listán). Törökországnak ugyanakkor Németország a legfontosabb külkereskedelmi partnere, miután a török export közel tizede Németországba irányul.
Németország szempontjából tehát nem a közvetlen gazdasági kapcsolatok számítanak elsősorban. Több mint 3,5 millió török él Németországban, miközben Törökország a Közel-Kelet egyik legnagyobb gazdasága. Annak stabilitása éppen emiatt, vagyis stratégiai okokból fontos a német kormánynak.
Törökország ugyanakkor fontos szerepet játszik az Európába irányuló menekülthullám megfékezésében. Érdekesség, hogy amikor az EU megállapodott Törökországgal, akkor a médiaszabadság és az emberi jogok kérdésében nem volt annyira finnyás az unió. Törökország hatmilliárd eurós segélyt is kapott az Európai Uniótól, hogy a szíriai menekülteket ellása.
Emellett a világpolitika színpadán is óriási változások vannak. Donald Trump amerikai elnök kereskedelmi háborút indított, amely feszült viszonyhoz vezetett az Egyesült Államok klasszikus partneri viszonyában.
Beszédes jel, hogy Angela Merkel német kancellár öt év után ismét hajlandó volt találkozni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Németországnak nem áll érdekében Törökországot cserben hagyni, mert ezt pillanatok alatt kihasználnák a kínaiak és az oroszok.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a német bankoknak jelentős kitettsége van Törökországban. A német jegybank legfrissebb jelentése szerint 21 milliárd euró sorsa forog kockán. Összehasonlításképpen a görög bankrendszerben éppen hogy 19 milliárd euró felett van a német pénzintézetek kitettsége, vagyis a török helyzet még a görög pénzügyi válságnál is nagyobb kockázatot jelenthet a német bankszektornak. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ha a török bankszektor bedőlésével az ott még inkább kitett spanyol (BBVA) és olasz (Unicredit) bankra is átterjedne a válság, akkor nagy valószínűséggel megint csak a németeknek kell majd fizetni a számlát.
