A demenciával kapcsolatos kutatások egyre több figyelmet és pénzt vonzanak, mivel az elöregedő társadalmakban ez egyre nagyobb problémát jelent. Kézdi Gábor, a Michigani Egyetem közgazdászoktatója a demencia és a fiatalkori oktatás kapcsolatáról szóló kutatásáról beszélt a Rajk Szakkollégium által megrendezett nemzetközi tudományos konferenciasorozaton.

De mi is az a demencia, és hogyan érdemes két látszólag távoli dolog (a demencia és a fiatalkori oktatás) közti kapcsolat azonosításához hozzáállni? A gondolkodás (kogníció) az emberi agyban történik, amelynek működését sejtek és azok hálózata biztosítja. Ezekből egy idő után több pusztul el, mint amennyi keletkezik – ezt nevezzük normál kognitív öregedésnek. Ez mindenkit érint, valószínűleg elég hasonlóan, bár nem mindenki indul ugyanarról a szintről. Demencia esetében felgyorsul a sejtek és kapcsolataik elhalása, valamilyen kóros elváltozás hatására, erre a leggyakoribb példa az Alzheimer-kór. Ez a kóros elváltozás egy kisebbségnél genetikai mutáció alapján előre jelezhető, de a többségénél nem igazán lehet tudni, mi az ok. Azt tudjuk, hogy a tünetek tipikusan öregkorban, 75-80 éves kor fölött jelentkeznek.

Hogyan ismerhetjük fel a kóros öregedést? A leggyakoribb módja az agy felnyitása a halál után, de ez az élőkön nem segít. Korábban a viselkedés és kognitív tesztek alapján lehet diagnosztizálni, illetve van még néhány biológiai indikátor, ami segíthet ebben. Árnyalja a képet, hogy vannak olyanok, akiknél a biológiai indikátorok és a célzott kognitív tesztek kimutatják a demenciát, de ez a viselkedésükben nem észlelhető, és olyanok is, akiknél a halál után előrehaladott demenciát állapítottak meg, de a mindennapi viselkedésükben ez nem, vagy minimálisan volt észlelhető. Ezeknek az embereknek tipikusan más életpályájuk volt: magasabb iskolai végzettséggel rendelkeztek, és kognitív szempontból stimulálóbb karrierjük volt. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezeknek az embereknek több kognitív tartaléka van, vagyis ugyanakkora kóros pusztulás mellett több sejt és kapcsolat maradt, vagy ami maradt, azok jobb hálózatban vannak.

Mi lehet az oka annak, hogy a magasabb végzettségűeknek több tartaléka van? Leegyszerűsítve ennek két fő oka lehet. Az egyik a szelekció, vagyis azok, akik jobb oktatásban részesültek, már eleve magasabb szintről indultak, vagyis jobb agyuk volt gyermekkorban. A másik pedig, hogy a magasabb iskolai végzettségnek, az oktatásnak valóban van hatása arra, hogy öregkorban több kognitív tartalék marad. A különböző hatások közti összefüggések a következő oksági diagramon láthatók, megfigyelhető például, hogy akiknek gyerekkorukban jobb agyuk van, azok átlagosan jobb oktatásban részesülnek, kognitíve stimulálóbb életpályát tudnak maguk mögött, és a normális kognitív öregedés során több tartalékuk is marad.

Ami nem világos – ezt vizsgálja Kézdi is –, hogy vajon milyen szerepe van a fiatalkori oktatásnak az öregkori kognitív tartalékokra önmagában, függetlenül a fiatalkori jobb kognitív képességektől. Ha a kérdőjelek helyén nulla van – vagyis nincs hatása az oktatásnak a kognitív tartalékokra -, még akkor is magasabb értékekkel rendelkeznek a magasabb végzettségűek, de nem a végzettségük miatt, hanem egy közös ok, a gyerekkori jobb képességek miatt.

Mire van ehhez szüksége a kutatóknak? Úgynevezett exogén variabilitás kell az oktatásban, vagyis olyan embereket kell összehasonlítani, akik különböző iskolai végzettségűek, de nem azért, mert gyermekkorban jobb volt az agyuk, hanem valami olyan ok miatt, aminek ehhez semmi köze.

Különböző módszerek jöhetnek szóba egy ilyen hatás mérésére. Elképzelhető például egy tervezett kísérlet, ahol egy kutató véletlenszerűen adagolja az oktatást – de nem tűnik sem életszerűnek, sem morálisan megindokolhatónak, hogy egy kiválaszott csoport fiatalt véletlen mennyiségű oktatásban részesítsenek. Ehelyett kereshetünk olyan természetes kísérletet, ahol valami történt, ami miatt valakik több vagy kevesebb oktatást kaptak, de ennek a valaminek semmi köze ahhoz, hogy kinek milyen volt az agya gyermekkorban.

Kézdi ebben az esetben pont egy ilyen természetes kísérletet használ, amikor az Egyesült Államokban vizsgálja a kérdést. Itt a második világháború után hoztak egy olyan törvényt (GI Bill, 1954), miszerint ingyen mehettek egyetemre, és ösztöndíjat is kaptak azok, akik katonák voltak a második világháború alatt. A lehetőséggel élve sokan szereztek egyetemi végzettséget, de természetesen nem mindenki.

Egy ilyen adatbázis segítségével lehetőség nyílik arra, hogy összehasonlítsuk azokat, akik exogén okokból voltak jogosultak – mert részt vettek a háborúban – olyanokkal, akik nem voltak jogosultak (akik nem vettek részt). Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy megnézzük, hogyan alakultak idővel azok kognitív készségei, akik életkoruk miatt megkaphatták ezt az ösztöndíjat – azokhoz képest, akik túl későn vagy túl korán születtek. Továbbá azt is érdemes összehasonlítani, hogy mi történik a férfiak és nők közt, mivel nőket nem soroztak be, így az ingyenes képzés lehetőségét sem kapták meg.

A kutatás eredménye szerint azoknak a férfiaknak, akik azokban a korosztályokban születtek, amelyeknél élt az ingyenes egyetem lehetősége, idős korukban csökkent a demencia kialakulásának valószínűsége azokhoz képest, akik korábban vagy később születtek. Sőt, trendben kisebb valószínűséggel alakul ki demencia a férfiaknál az ekkor született nőkhöz képest is. Ugyanakkor a kép egyelőre közel sem annyira tiszta, hogy ez alapján egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy a fiatalkori oktatás negatívan hat az időskori demencia kialakulásának valószínűségére, hiszen sok más dolog is történt ezzel a generációval, és a kutatás még javában zajlik.

A teljes előadás megtekinthető a Facebookon.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÚgy tűnik, hogy az ember természetes élettartama 38 évA DNS-ben lévő jellemzők alapján ez az életkor jön ki, ennél tovább csak az életmód és az orvostudomány tart minket életben.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet demencia oktatás öregedés rajk szakkollégium Olvasson tovább a kategóriában