Egy most közölt tudományos munka szerint az ember természetes átlagos élettartama nem több, mint 38 év. Az eredményt egy brit kutatócsoport jelentette, amely különböző gerinces élőlények élettartamát vizsgálta a DNS-ükben bekövetkező, öregedéssel összefüggésbe hozható változások alapján.
A mikrobiológusok az elmúlt években alaposan feltérképeztek több olyan változást is, amely az élőlények DNS szerkezetében az öregedés kapcsán történik. Ezek olyan időzített kapcsolókként foghatók fel, amelyek nem változtatják meg a szekvenciát (vagyis az egyes alkotóelemek sorrendjét), de egy-egy gén esetében kontrollálni tudják, hogy aktívak maradnak-e.
Ezeknek a változásoknak az öregedéssel való összefüggése ugyan egyértelmű, ám eddig senki sem használta fel őket arra, hogy egy élőlény természetes élettartamát megbecsülje. A kutatók most 252 gerinces élőlény teljes genomját vizsgálták meg, köztük a modern emberét is, és 42 olyan gént azonosítottak, ahol az említett változások összefüggésbe hozhatók az öregedéssel.
A vizsgálatba vont élőlények közül a Grönlandi bálna él természetes körülmények között a legtovább, 268 évig, az őskor óta kihalt gyapjas mamut élettartama 60 év lehetett, a neandervölgyi ember 37,8 évig élt, a csimpánzok 39,7 évig, a modern ember pedig 38 évig él.
Ez az érték egyébként nagyjából egybevág azzal az átlaggal, amit az őskorban élt emberek maradványaival foglalkozó paleontológusok és antropológusok mérni szoktak. A 38 évnél magasabb emberi élettartam a kutatók szerint nyilvánvalóan az életmódbeli változásoknak és az orvostudománynak köszönhető.
